Kicsit más oldalról ismerhetjük meg a koalákat Alicia Alexander videóján – az ausztráliai Adelaide Hillsben élő nő felvette, ahogy egy kisebb koalát erősebb társa lezavarja a fáról, mire a kisebbik állat eszeveszetten hisztizni kezd.
A koalák egyébként elég csendes állatok, ezért is különleges ez a kirohanás a videón látható példánytól – egy átlagos koala például naponta 18-22 órát alszik. Párzási időszakban azonban (ami nagyjából augusztustól februárig tart) a hímek kifejezetten erőszakossá válnak, és
gyakran adnak ki a videóban hallható hangokhoz hasonló sikolyokat, morgásokat és fújtatásokat magukból.
Ebben az időszakban az ivarérett hím koalák fáról fára járnak, és olyan nőstényt keresnek, amely hajlandó velük párosodni – így sokszor territoriális harcokra is sor kerül.
A 18 hónapnál fiatalabb hímek gyakran alulmaradnak ilyenkor, mivel még kisebbek és gyengébbek, mint teljesen fejlett társaik – bár nem tudni, hogy a videón mennyi idős koalák szerepelnek, valószínűsíthető, hogy itt is ez a helyzet.
Bár a masszívabb testfelépítésű koala ellenkezést nem tűrő módon letessékelte a kisebbet a fáról, néhány perces sipítóroham után a vesztes állat ismét megpróbálja visszaszerezni a területét, de sajnos hiába. Alicia Alexander azonban később megjegyezte, hogy napnyugtára kitartó munkával sikerült visszaverekednie magát az eukaliptuszfára – ami méreteiből adódóan elég nagy teljesítménynek számít.
A sikítás mellett a videón hallható egy másik hang is: a nagyobb hím állat mély morgásokat ad ki magából, amellyel jellemzően a nőstényeket hívja párosodni. A National Geographic szerint egyébként
az állatoknak vagy húszszor mélyebb hangjuk van, mint amilyennek méretükből adódóan lennie kéne,
ez pedig egy speciális tulajdonságuknak köszönhető: extra pár hangszállal rendelkeznek. A koalák ugyanúgy képzik a hangokat, mint mi: a kiáramló levegő megrezegteti a hangszálaikat, és a hangszálak vastagságán múlik, milyen magas és milyen mély a hang, amely végül elhagyja a szájat. Ezért a nagyobb állatok jellemzően mélyebb, a kisebb példányok, vékonyabb hangszálaiknak köszönhetően, magasabb hangokat adnak ki.
A koalák hangszálai testükhöz képest normál méretűek – van viszont egy extra pár hangszáluk, amely a gégefőn kívül található, ott, ahol a szájüreg és az orrüreg találkozik. A koalák belégzés során használják ezeket a hangszálakat, amelyek elég vastagok, és
képesek ilyen mély hangok képzésére.
Az állatvilágban egyetlen olyan másik csoportot ismerünk, amelynek a gégétől független hangképző szerve is van: a fogasceteknek.