A fosszilis hányás egyik legismertebb példája (legalábbis azon kevés paleontológus számára, akik érdeklődnek az ilyesmik iránt) nagyjából 220 millió éves, és Észak-Olaszországból származik.
Ezt a leletet nemcsak prehistorikus „hányásként” vagy köpetként értelmezték a kutatók, de a benne lévő maradványokról megállapították, hogy egy ritka állat
– egy szárnyas pteroszaurusz –
apró, törékeny csontjai. Ez azért is izgalmas, mert az ebben a korban élt pteroszauruszokról nagyon keveset tudunk.
A PLOS ONE folyóirat legújabb számában megjelent cikk szerzői (akik között szerepel az eredeti 1989-es tanulmány egyik szerzője is) újravizsgálták a leletet. Állításaik szerint a megkövült hányásban lévő maradványok valószínűleg nem is pteroszauruszhoz tartoztak.
A leletet újravizsgáló kutatók nem kételkednek abban, hogy
a maradványok valóban úgynevezett „gyomorköpet” eredetűek.
A gyomorköpet egy állat (jellemzően ragadozó) által visszaöklendezett emészthetetlen csontokból és szövetekből áll. Ennek legismertebb mai példája a bagolyköpet, de sok más állat is produkálja.
Azt azonban kétségbe vonják, hogy a köpetben talált csontok valóban egy pórul járt pteroszaurusz maradványai. Az eredeti tanulmány szerint a hosszú, karcsú csontok egy pteroszaurusz szárnycsontjainak felelnek meg. Az új tanulmány szerint viszont könnyen származhatnak más abban a korban élt hüllőtől is.
Ha azonban nem pteroszaurusztól, akkor milyen állattól származhatnak a csontok? A méret és az alak alapján
a legjobb jelölt az akkoriban élt kis gyíkszerű állatok valamelyike, különösen a protoszauruszcsoprt tagjai közül.
Sajnos a köpetben fellelt csontok nem elég teljesek ahhoz, hogy biztosat lehessen állítani, de a valószínűség elég nagy. De még ha valóban sikerült is meghatározni az áldozatot, a köpetet kihányó állat faja továbbra is rejtély marad.