Az Amerikai Asztronómiai Társaság marylandi konferenciáján hétfőn ismertetett tanulmány az eddiginél sokkal összetettebb képet fest a Plutóról és holdjairól.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons űrszondája július 14-én haladt el a törpebolygó mellett olyan közel, amennyire ember alkotta szerkezet még nem jutott.
Azóta továbbítja a földi irányítóközpontba a Plutóról és holdjairól készült fotókat és mérési adatokat. A New Horizons tudósai a héten 50 jelentést ismertetnek, köztük van a meglepetést okozó vulkánokról szóló tanulmány. A New Horizons felvételei szerint két hegy emelkedik a bolygó felszínén, mindegyikük átmérője nagyobb 160 kilométernél. Tetejükön horpadás látható, ami a földi és marsi vulkánok kráterére hasonlít.
Soha ilyesmit nem láttunk a Naprendszer külső vidékén
- mondta Oliver White, a NASA kutatója.
A Pluto vulkánjai olvadt kőzet helyett fagyott vizet, nitrogén-, ammónia- és metánjeget okádhatnak.
Ugyan White elismerte, őrült ötlet azt állítani, hogy a Naptól a Földnél harmincszor távolabb eső kisbolygón vulkánok léteznének,
mégis ez a legkevésbé őrült dolog, amire gondolni lehet.
A New Horizons számos mély szakadékot is talált a Pluto felszínén, a leghosszabb 322 kilométeres. A szakadék teteje több mint 4 kilométerrel magasabban van, mint az alja, ez több mint kétszer akkora, mint a Grand Canyon fala.
"A Plutónak ezen a részén található sok hatalmas szakadék arra utal, hogy a bolygó magjában nagy tágulás mehetett végbe egykor" - vélte White. A tudósok azt gyanítják, a földtani változások hőforrása a Pluto magjában természetes módon meglévő radioaktív elemek bomlása volt.