Ha van a népszerű filmhősnek, James Bondnak történelmi alteregója, akkor Richard Sorgét, a 20. század leghíresebb mesterkémét mindenféleképpen annak tekinthetjük.
Lenyűgöző példája a kémkedés briliáns sikerének”
– emlékezett meg róla Douglas MacArthur tábornok, aki a második világháború idején az Egyesült Államok csendes-óceáni haderejének volt a főparancsnoka.
Sorge életútja olyan, mint egy izgalmas kémregény. Wilhelm Richard Sorge, a tehetős német olajmérnök kilencedik gyermekeként
1895. október 4-én a cári birodalomhoz tartozó Bakuban látta meg a napvilágot.
Apja a cári kormány megbízásából kőolaj-lelőhelyeket tárt fel Azerbajdzsánban, munkája végeztével a család 1898-ban visszaköltözött Berlinbe. 1914-ben, az első világháború kitörésekor önként jelentkezett a német császári hadseregbe. Többször kitüntette magát, megkapta a II. osztályú Vaskeresztet, és tiszthelyettessé léptették elő. Háromszor is megsebesült, utoljára olyan súlyosan, hogy emiatt 1918-ban leszerelték a hadseregtől.
Lábadozása alatt kezdte el Karl Marx munkáit olvasni, amelynek hatására meggyőződéses kommunistává vált. 1919-ben a rendkívül intelligens és kiváló képességekkel megáldott fiatalember PhD fokozatot szerzett a hamburgi egyetemen.
Még ugyanebben az évben belépett Németország Kommunista Pártjába.
A jóképű és megnyerő modorú Sorge igen népszerűnek számított hölgytársaságban, és nem is bizonyult különösen gátlásosnak, hiszen még egyetemi oktatója, Gerlach professzor feleségét is elszerette.
Meggyőződéses kommunistaként részt vett az 1923-as Ruhr-vidéki puccskísérlet előkészítésében, majd 1924-ben Moszkvába emigrált.
A Szovjetunió Kommunista Pártjába 1925-be vették fel az „ambiciózus német elvtársat”,
aki először a moszkvai Marx-Engels Intézet munkatársa lett, és a Komintern apparátusába dolgozott. A kalandvágyó Sorge az irodai munkát azonban nem tartotta túl izgalmasnak, ezért 1929-ben belépett a szovjet katonai hírszerzés, a GRU hivatásos állományába. Világhíressé vált karrierje ekkortól vette kezdetét.
A katonai hírszerzésnél a legjobbaktól kapott kiképzést. A lett származású Jan Karlovics Berzin, a GRU alapítója volt legfőbb mentora, de
a másik híres szovjet mesterkém, Szemjon Petrovics Urickij is részt vett a nagyreményű ügynök képzésében.
1929 novemberében visszaküldték Németországba. Az ekkor már forrongó weimari köztársaságban az igen erős kommunisták mellett egyre többen tekintettek úgy Adolf Hitlerre illetve a Nemzetiszocialista Német Munkáspártra (NSDAP),mint a jövő megváltójára.
Sorge 1929 végén az NSDAP tagja lett,
náci párttagságának később komoly hasznát vette.
Moszkvai kapcsolataival egyeztetve, 1930-ban a Távol-Keletre küldték. Az 1930-as évek elején Sanghaj, az egyszerre dekadens és egzotikus lüktető dél-kínai metropolisz számított az európai, amerikai, és japán hírszerző szolgálatok első számú ázsiai rezidentúrájának. Sorge mint a német hírügynökség, a DPA, és a Frankfurter Zeitung munkatársa lépett színre a kínai nagyváros társadalmi életének porondján. Rövid idő alatt kitűnő és széleskörű kapcsolatrendszert épített ki.
Az 1930-as évek elején egyre feszültebbé vált a hódító szándékú Japán Császárság, és a Kuomintang, a Kínai Köztársaság kormánya közötti viszony.
Sorge feladata a háborús készülődéssel kapcsolatos adatgyűjtés, és a kínai kommunisták támogatása volt.
Egyik legértékesebb, és a későbbiekben sokat jelentő kapcsolatára is Sanghajban tett szert, Hocumi Ozaki személyében. A befolyásos politikai nexusokkal rendelkező japán újságíró néhány évvel később már mint a császári kormány tanácsosa egyengette régi barátja, Richard Sorge útját a legmagasabb körökig.
Amerikai kapcsolatokra is szert tett többek között Agnes Smedley újságíró személyében, aki nem csak hasznos hírforrás volt, hanem Sorge szeretője is lett. Ha már a hölgyeknél tartunk érdemes megemlíteni, hogy Sorge Sanghajban talált rá élete nagy szerelmére, a japán Isi Hanakóra is.
Sorge Kínából rövid időre visszatért Moszkvába, ahol új feladatot kapott; Japánban lesz a GRU fedett rezidense. Mielőtt Tokióba utazott volna, tett még egy kitérőt az Egyesült Államokban is.
A Japán Császárság washingtoni nagykövetségétől első osztályú ajánlást kapott
a tokiói külügyminisztériumhoz. Richard Sorge 1933. szeptember 6-tól kezdte meg kalandregénybe illő szolgálatát a felkelő nap országában, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója.
Sorge státuszánál fogva nem élvezett semmiféle diplomáciai immunitást, védelem nélküli fedett ügynök volt, akinek még a szovjet nagykövetség közelébe sem volt szabad mennie. A briliáns tehetségét már Sanghajban bebizonyított Sorge Tokióban is rendkívül kiterjedt, és a legmagasabb körökig érő kapcsolatrendszert épített ki.
Saját hírszerző hálózatát rendkívül körültekintően, és a legszigorúbb konspiráció mellett irányította.
Még a legközelebbi munkatársai sem ismerték a szorgalmasan gyűjtött információk forrását. Sorge két legközvetlenebb munkatársa az ugyancsak német származású Max Clausen, a hálózat rádiósa, valamint Mijagi Jotoku, a japán összekötő volt.
1939 után nyílt titok volt Japán háborús készülődése, csak még az nem volt világos, hogy mi lesz a csapásirány. Az ezzel összefüggő hétpecsétes államtitokként őrzött tervek illetve információk megszerzése
különösen nehéz feladatnak bizonyult egy annyira zárt világban, mint amilyen a japán államigazgatás volt.
Sorge bejáratos lett Németország tokiói nagykövetségére, ahol hamarosan összebarátkozott Eugen Ott nagykövettel.
Kapcsoltuk olyannyira bizalmas barátsággá fejlődött, hogy a követség belső információs tájékoztatóját szerkesztő Sorge a szupertitkos, kódolt táviratok tartalmához is hozzáférhetett. Egy másik barát, Hocumi Ozaki révén még a császári kormány feje, Konoe Fumimaro herceg, miniszterelnök bizalmát is elnyerte Sztálin szuperügynöke.
Sztálint mindig is nyomasztotta Japán várható háborús magatartása, hiszen a császárság potenciális fenyegetést jelentett a szovjet távol-keleti területekre nézve. Amikor 1940 őszén Matsuoka külügyminiszter Berlinben aláírta Japán csatlakozást az Antikomintern paktumhoz, ez még inkább gyanakvóvá tette a szovjet diktátort.
Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos novemberi berlini látogatása után nyilvánvalóvá vált, hogy a mélypont közelébe zuhantak a német-szovjet kapcsolatok.
Adolf Hitler december 18-án írta alá a 21. számú hadműveleti utasítást, a Szovjetunió megtámadásáról.
Hitler is szívesen vette volna, ha a következő év májusára tervezett német offenzíva megindítása után, Japán lerohanja a szovjet távol-keleti területeket. Sorge a császári haderő vezérkaráig nyúló információs hálózatának köszönhetően már 1941 tavaszán tudta, hogy Japán a Csendes-óceán irányába történő terjeszkedést fontolgatja.
Azonban hozzájutott ennél még sokkal életbevágóbb információkhoz, a Szovjetunió-ellen tervezett Barbarossa-hadművelet néhány részletét illetően. Sorge a május közepére tervezett, de a balkáni fiaskó miatt elhalasztott offenzíva új, június 22-i dátumát is megszerezte.
Részletes jelentést küldött Moszkvába, Sztálin azonban nem akart hitelt adni Sorge jelentésének,
mivel azt volt a meggyőződése, hogy Hitler 1942 előtt semmiféleképpen sem indít támadást a Szovjetunió ellen.
Amikor alig két héttel a támadás előtt, június 6-án, egy vezetői tanácskozás közben kézhez kapta Sorge jelentését, ekként reagált:” És itt van ez az alak, aki gyárakat és bordélyokat hoz létre Japánban, ráadásul azt mondja, hogy június 22-én következik be a német támadás. Arra céloztok, hogy talán neki is hinnem kellene?” A történelem Sorgét igazolta.
1941. szeptember elején azt is jelezte, hogy a japán kabinet eldöntötte, Amerika megtámadásával a Csendes-óceánon fog továbbterjeszkedni. Ez az információ döntőnek bizonyult a német támadás 1941 decemberében Moszkva alatt történt feltartóztatásában, mert a hír ismeretében Sztálin a szovjet főváros védelmére vezényelhette a pihent és jól felszerelt szibériai hadosztályokat.
1939-től 1941 szeptemberéig Sorge összesen 141 rádióadásban tájékoztatta a GRU-t rendkívül fontos, szupertitkos japán és német politikai, valamint katonai információkról.
A japán elhárításnak azonban hosszadalmas munkával sikerült bemérnie a titkos rádióadót,
és felgöngyölíteni Sorge szűkebb stábját. 1941 októberében először Hocumi Ozakit vették őrizetbe, majd néhány nappal később Sorgét és Clausent is letartóztatták.
A japán elhárításnak az volt a meggyőződése, hogy Sorge a német katonai hírszerzés, a Canaris tengernagy által irányított Abwehr számára kémkedett, ezért eleinte diszkréten is kezelték az ügyet. Ott, a Harmadik Birodalom tokiói nagykövete, először mélyen felháborodott barátja letartóztatásán, amelyet a japánok alaptalan és beteges bizalmatlanságának tudott be.
A japán kémelhárítás azonban gyorsan felfedte Sorge valódi megbízójának kilétét.
A császári titkosszolgálat háromszor is cserét ajánlott a Szovjetuniónak, Sztálin azonban mindháromszor visszautasította ezt.
Richard Sorgét három évi fogság után, 1944. november 7-én a tokiói Szugamói börtönben kivégezték. Holttestét először a börtön temetőjében földelték el, majd onnan került végső nyughelyére, a tokiói Tama temetőbe.
1964-ben Hruscsov, az SZKP főtitkárának kezdeményezésére posztumusz a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesítették. A legendás kém alakját több játékfilm és regény is megörökítette. „Munkája hibátlan volt” – ezt a szakmai elismerést nem kisebb személyiségtől, mint a 20. század másik legendás mesterkémétől, Kim Philby-től kapta.
Nagy szerelme, Isi Hanako 2000-ben bekövetkezett haláláig szinte minden nap felkereste a hallhatatlanná vált mesterkém tokiói sírját.