A célpontok minden esetben eukarióták voltak, vagyis olyan élőlények, amelyek valódi sejtmaggal rendelkező sejtből állnak. A több helyen is átszúrt fosszíliák a legrégebbi bizonyítékai annak, hogy egyes ragadozók eukarióta élőlényekre vadásztak.
„Bár a szörnyszerű mikrobák nem néztek ki miniatűr Drakulaként, ha egysejtű organizmusok lennénk, legalább annyira féltünk volna tőlük” – mondta Susannah Porter, a Kaliforniai Egyetem paleontológusa az Amerikai Geológiai Társaság éves gyűlésén.
A ragadozók átlyukasztották prédájukat, és kiszívták belsőségeiket, magyarázta Porter az ősi mikroszkopikus vámpírok működését.
A kutatónő szerint ezek a lények evolúciós nyomást gyakoroltak az egy- és többsejtű eukariótákra:
egyesek vázszerű struktúrákkal kezdtek védekezni, mások a talajba ásva kerestek fedezéket a túléléshez.
Innováció a túlélésért
Az eukarióták 1,8 milliárd éve jelentek meg először a fosszilis rekordban. A fosszilis rekord a legkorábbi adatforrás az evolúcióval és a földi élet fejlődéstörténetével kapcsolatban. Igazán sokfélévé viszont csak évmilliók múltán kezdtek válni, ez vélhetően kapcsolatban van a ragadozók megjelenésével, melyek újabb és újabb „trükkök" kifejlesztésére sarkallták a túlélni vágyó valódi sejtmaggal rendelkezőket.Az ősvámpírok létezését sugalló eredményre Porter akkor jutott, amikor 750 millió éves eukarióta fosszíliákat tanulmányozott elektronmikroszkóppal. Valami egészen furát vett észre:
számos eukariótamaradvány sejtfalán apró, kör alakú lyukakat lehetett felfedezni.
Egyes példányokon harmincnál is több helyen találtak ilyen képződményeket.
Persze első látásra mindebből nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni, a további vizsgálatok során viszont egyre inkább úgy tűnt, hogy ezeket a lyukakat szándékosan ejtették az ősi lényeken.
A nyílások átmérője 0,2 és 2,9 mikrométer között változott, de az egyes fosszíliákon felfedezett lukak mérete nagyjából megegyezett. Számos rés a fosszília belseje felé szűkült, ami Porter szerint ugyancsak ragadozó támadására utal.
A „mikrovámpírok” ősmaradványait egyelőre nem sikerült fellelniük a szakembereknek.
A vámpírszerű ősmikrobák létezése már csak azért sem elképzelhetetlen, mert manapság is léteznek hasonló életmódot folytató organizmusok.
A beszédes nevű Vampyrellidae nevű egysejtű például enzimek segítségével üt rést az áldozat sejtfalába, majd ezt követően kiszívja a belsejét, sőt, olykor a sérülésen keresztül hatol be, hogy belülről fogyassza el pórul járt prédáját.