Galócát evett a spanyol királyból lett magyar uralkodó

Károly a spanyol örökösödési háború eredményeként lett koronás fő

Háromszázharminc éve, 1685. október 1-én született III. Károly, a Habsburg-ház női trónöröklését szabályozó Pragmatica Sanctio „atyja”, aki – eredeti szándékai ellenére - a spanyolról ült át a magyar trónra. III. Károly a merev spanyol udvari etikettet megkövetelő barokk fejedelem, elődeinél sokkal felvilágosultabb politikát folytatott magyar királyként.

Spanyol trón és évtizedes hadakozás

III. Károly a Habsburg-ház sarjaként, mint I. Lipót német-római császár és magyar király (uralkodott 1657 és 1705 között) valamint Eleonóra császárné, Pfalz – Neuburgi hercegnő harmadik fia látta meg a napvilágot Bécsben, 1685. október 1-én.

Károly a spanyol örökösödési háború eredményeként lett koronás fő Forrás: Wikimedia Commons

A beköszöntő 18. század az ifjú Károly herceg és egész Európa életében gyökeres változásokat hozott. Az 1700. november 1-én elhunyt utolsó spanyol Habsburg uralkodó, II. Károly, fiú utód nélkül szenderült jobblétre.

A trónörökös nélkül meghalt beteges és szerény képességű II. Károly az "ősellenség" franciákra hagyományozta a spanyol trónt Forrás: Wikimedia Commons

A beteges és szerény képességű II. Károlyban nem igazán tengett túl a rokoni szeretet,

ugyanis befolyásos jezsuita tanácsadói hatására a fényűző pompát kedvelő francia uralkodó és a Habsburg-ház esküdt ellensége, XIV. Lajos, a Napkirály unokáját, Anjou Fülöpöt tette meg utódjául.

XIV. Lajos unokája, aki V. Fülöpként ült a spanyol trónra, ahonnan Károly 1706-ban letaszította Forrás: Wikimedia Commons

A magát V. Fülöp névvel felruházó ambiciózus unoka igyekezett is minél előbb elfoglalni a spanyol trónt, komolyan bízva a katonai támogatásra konvertálható nagyapai szeretetben.

Bécsnek nem tetszettek a Napkirály praktikái

A bécsi kuzinokat azonban nem igazán ragadtatta el a megtévedt rokon és a Napkirály trónutódlási szerződése; nem akartak csak úgy egyszerűen lemondani a tengerentúli aranybányákat is megtestesítő spanyol koronáról.

Az ifjú Károly főherceg, a későbbi spanyol, majd magyar király korabeli portréja Forrás: Wikimedia Commons

E makacs ragaszkodás jegyében robbant ki 1701-ben a világtörténelembe csak spanyol örökösödési háborúként bevonult, több mint egy évtizedig tartó hadakozás, amelynek végére gyökeresen átrendeződött az addigi európai hatalmi rend. Károly főherceg, mint spanyol ellenkirály 1704-ben szállt partra seregeivel Lisszabonnál, hogy érvényt szerezzen a saját magának vindikált uralkodói jogoknak.

A spanyol örökösödési háború 1701-ben robbant ki, és több mint egy évtizedig tartott Forrás: Wikimedia Commons

Szerencséjére, a katalánok és az aragóniaiak nem igazán kedvelték meg a piperkőc francia uralkodójukat,

ezért Károly mellé álltak, aki támogatásukkal 1706-ban meg is szerezte a spanyol koronát.

A vesztésre álló franciák miatt úgy tűnt, hogy az ifjú király a napfényes Madridban fogja leélni hátralévő életét. A sors azonban máként akarta; testvérbátyja, I. József német-római császár és magyar király (uralkodott 1705 és 1711 között) 1711. áprilisában váratlanul elhunyt Bécsben, és a trónöröklés rendje miatt Károly lett az utóda.

Az 1711 áprilisában váratlanul elhunyt I. József német-római császár és magyar király Forrás: Wikimedia Commons

Még ebben az évben fejére került a Szent korona, és e néven III. Károlyként foglalta el a magyar trónt, 1711 decemberében pedig VI. Károlyként a német rendek német-római császárrá koronázták.

Törökverő uralkodó, aki kiegyezett a magyar nemességgel

Károlyra hárult a bátyja által már előkészített, és a Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke aláírása. Noha a kor szokásainak megfelelően ő is abszolutista uralkodó volt, azonban a magyar szabadságharc leverése után nem azt a megtorló politikát folytatta mint apja, az 1666-os Wesselényi-féle főnemesi összeesküvés után.

III.Károly portréja, Martin Meytens udvari festő képén Forrás: Wikimedia Commons

III. Károly a vele kiegyezett magyar főnemességre és a 17. század végi törökellenes visszafoglaló háborúk után Magyarországon letelepedett külföldi, zömében német nagybirtokos arisztokratákra támaszkodva uralkodott. A katonailag sikeresen megvívott spanyol örökösödési háború győzelmei ellenére,

a hadakozást lezáró 1714-es rastatti béke diplomáciai kudarccal járt a Habsburg-ház részére.

Sem Anglia, sem pedig Hollandia nem támogatta a gyarmatosító politikájukat veszélyeztető Habsburg restaurációt, így az évtizedes hadakozásban kivérzett Habsburgok kénytelenek voltak lemondani a spanyol trónról, és tengerentúli területeikről.

Az európai Habsburg birtokok az 1714-es rastatti béke után Forrás: Wikimedia Commons

(Sovány vigaszként Németalföld, Nápoly, Szardínia és Toszkána, valamint a Milánói Hercegség egyelőre még a kétfejű sas birtoka maradt.)

A spanyol trón elvesztése után III. Károly számára felértékelődött Közép-Európa, és benne a Magyar Királyság.

A spanyol etikett szigorú rendjét és a főúri barokk pompáját Bécsben is meghonosító uralkodó királyi szemét zavarta, hogy a Magyar Királyság déli határvidékét még egy jókora, a török félhold uralma alatt álló, és magyar területekre beékelődő terület csúfítja el.

A híres törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg portréja Forrás. Wikimedia Commons

Apjától, Lipót császártól eltérően nem volt rest az előnytelennek minősített karlócai békét (1699) sutba vágni, és

az 1716-1718 közötti zajló török háborúban felszámolni az iszlám seregek utolsó magyarországi hadállásait.

A legendás törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt, az osztrák-magyar haderő felszabadította Temesközt és a Bánátot a török rabiga alól, valamint visszafoglalta Nándorfehérvárt is.

A Pragmatica Sanctio atyja, aki ferdén nézett a protestánsokra

Jóformán még meg sem kezdődött a török elleni háború, amikor Károlyt szörnyű csapás érte; egyetlen fia, Lipót János, a trónörökös 1716-ban elhunyt. Noha I. Lipót uralkodásának utolsó éveiben, 1703-ban kidolgozott öröklési pátenssel újraszabályozták a Habsburg-ház öröklési rendjét, kimondva a leányági trónöröklést és a királyi birtokok feloszthatatlanságát, ez azonban a magyar történelmi alkotmány alapján nem kötötte a magyar rendeket.

A Pragmatica Sanctio eredeti példánya III. Károly aláírásával és állampecsétjével Forrás: Wikimedia Commons

Félő volt tehát, hogy Károly halála esetén a nemzeti királyválasztás joga visszaszáll a magyar országgyűlésre, és a Habsburgok mindörökre elveszítik a „rebellis tartományt”. Ezért a nőági öröklést még el kellett fogadtatni a magyar rendekkel is.

A török kiveréséért hálás magyar nemességet 1723-ra sikerült meggyőznie az uralkodónak,

így az országgyűlés 1723-ban törvénybe iktatta a Habsburg-ház nőági trónöröklési rendjét szabályozó Pragmatica Sanctiót, ami 17 évvel később lehetővé tette Károly leánya, Mária Terézia főhercegnő magyar királlyá koronázását.

III. Károly családja körében Forrás: Wikimedia Commons

Károly abszolút uralkodó volt; Bécsből a magyar kancellária útján kormányozta az országot. Hithű és buzgó katolikusként 1731-ben hatályba léptetette a Carolina resolutio-t,

amely súlyos büntetést helyezett kilátásba a protestáns hitre áttértek számára,

és a protestánsokat kitiltotta az állami hivatalviseléséből is, ugyanakkor megerősítette az 1681-es soproni országgyűlés protestánsok vallásgyakorlásáról szóló cikkelyeit.

A svábok és a gyilkos galóca

Károly volt az első Habsburg uralkodó, aki a hódoltság alatt elnéptelenedett területekre a birodalomból tömegesen telepített be németeket.

A „svábokat” elsősorban Tolnában, Baranyában valamint Somogyban telepítette le, de Budára és környékére is érkeztek németek.

A németek számára kijelölt területekre tilos volt magyaroknak letelepedniük, ezt a szigorú szabályt később leánya, Mária Terézia királynő hatálytalanította.

Mária Terézia 1740-ben lépett apja örökébe Forrás: Wikimedia Commons

Károly nevéhez fűződik az állandó hadsereg, valamint a pozsonyi székhelyű Helytartótanács felállítása is, 1723-ban.

Uralkodása alatt nagyszabású építkezések folytak az egykori, pusztasággá változott hódoltsági területeken,

és uralma a vérzivataros 17. század évtizedeihez képest, békés periódus volt az ország történetében. A vadászatot különösen kedvelő uralkodó 1740 októberében, egy Féltorony környékén (ma Halbturm, Burgenland) rendezett udvari vadászaton hirtelen rosszul lett. Károlyt Bécsbe szállították, azonban már nem tudott kikelni betegágyából; 1740. október 20-án, 55 éves korában váratlanul elhunyt.

III. Károly halálos ágyán. Az uralkodó 55 éves korában galócamérgezésben hunyt el Forrás: Wikimedia Commons

Halálát legnagyobb valószínűség szerint galócamérgezés okozta. Halálára nem volt felkészülve a birodalom,

23 évesen örökébe lépett leányának Mária Teréziának egy, a megválasztásával ellenséges Európával kellett szembenéznie.

III. Károlyt a Habsburgok tradicionális temetkezési helyén, a bécsi kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra.