Osztrák tudós kapta az IgNobel-díjat

Vágólapra másolva!
Német kollegájával megosztva Elisabeth Oberzauche, a bécsi egyetem matematika tanszékének kutatója kapta az un. IgNobel-díjat egy a közelmúltban publikált tudományos dolgozatáért, amit a mulatságos és látszólag haszontalan kutatásokért adnak, mintegy a Nobel díj paródiájaként.
Vágólapra másolva!

A Díjat 1991-ben alapították a Nobel-díj kifigurázásaként, ám rendszeresen komoly kutatók kapják és mulatságos, ám érdekes kutatásokért járt. 2010-ben Sir André Geim Nobel-díjat kapott a grafémák körében végzett kutatásaiért, így ő lett az első kutató, aki IgNobel és Nobel-díjat is kapott.

Szex a lelke mindennek

Elisabeth Oberzauche azzal nyerte el a Harvard Egyetemen átadott és számos Harvard társaság által támogatott díjat, hogy matematikai modellt állított föl a szexuális képességek mérésére. Érdeklődése az 1672-ben született és 55 évesen meghalt marokkói uralkodó, Moulay Ismail kapcsán fordult a szexuális képességek irányába.

Legendás teljesítmény

A legendák szerint az uralkodónak több mint 600 gyermeke volt (egyes más források szerint ez a szám 800, illetve ezernél is több). A matematikai modell, mely a négy hivatalos feleség és a több mint 500 ágyas fertilitását, ciklusait is figyelembe veszi, azt állapítja meg, hogy a hatalmas gyermeknemzési képesség lehetséges, ugyanakkor – szegény – uralkodónak 32 éven keresztül minden nap legalább egyszer szexuális életet kellett élnie. Mindez egyszerűnek tűnik, ám mégsem az.

Mást is csinált

Az uralkodó a gyermeknemzés mellett más elfoglaltságoknak is hódolt: csatázott, vadászott, tárgyalt, így meglehetősen sok időt töltött távol hazájától, vagyis a szexuális teljesítményt nem csupán saját palotájában, hanem katonai tábori körülmények között is fönn kellett tartania. A marokkói uralkodó ezzel a teljesítménnyel mindenesetre az írott történelem legnagyobb gyermekáldással rendelkező embere.

100 ágyas is elég lett volna

A rengeteg gyermeknek és így a napi kötelező szexnek – természetesen – politikai okai voltak: a sok fiúgyermek biztosította a hűséges követőket, míg a rengeteg, gyakran foglalkoztatott és terhes ágyas – a modell szerint ilyen uralkodói szexuális teljesítmény mellett alig 100 ágyas is elegendő lett volna – azt biztosította, hogy a palota és a táborok férfiúi számára az ágyasok nem voltak hozzáférhetőek és a szexuálisan felajzott férfiakból – Ismail meggyőződése szerint – jobb harcosok váltak.

Arról, hogy milyen kutattás érdemes még a díjra, itt írtunk.