Festménynek is beillő fotó a Magellán-felhőkről

Így fest a két Magellán-felhő a felvételen

Igazi művésznek bizonyul a Planck-űrszonda: ezt a fotót a Magellán-felhőkről készítette a napokban, méghozzá úgy, hogy a fény nagyobb hullámhosszait rögzítette.

A Magellán-felhők igazi absztrakt festménynek tűnnek a Planck fotóján – ez annak köszönhető, hogy az eszköz nem a fény általunk felfogható hullámhosszait, hanem a sokkal nagyobbakat rögzítette. Így a mikrohullámú és az infravörös fény rögzítésével készült ez a különleges kép.

Így fest a két Magellán-felhő a felvételen Forrás: ESA

Vörösen izzanak a felhők

A fotón látható kavargó, spirálszerű vonalak a galaxisok mágneses mezőit jelölik. A kép közepén sötétlő, vörös és narancssárga buborék a Nagy Magellán-felhő, amely 160 ezer fényévre van a Földünktől, a bal alsó sarokban látható hasonló pötty pedig a Kis Magellán-felhőt jelöli, 200 ezer fényévnyire tőlünk.

Az univerzum eredetét kutatják

Az ESA Planck-űrszondája egyébként az űrkutatás néhány legfontosabb kérdésére keresi a választ: kutatja,

hogyan született az univerzum, hogyan alakult ki mai formájára, és milyen módon fejlődik és alakul majd a jövőben.

A szonda objektíve a mai technológiának megfelelő legnagyobb pontossággal analizálja a "Nagy Bumm" után keletkező sugárzások maradványait, azaz a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez az az elektromágneses sugárzás, amely a világegyetem születése után keletkezett, és az egész univerzumot kitölti.

Az ESA Planck-űrszondájának mérései alapján készített, minden korábbinál részletesebb kép a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás eloszlásáról Forrás: ESA, Planck Collaboration

Csillagképződést is megfigyelhet

A Planck pontossága küldetésének egyik fő akadályozója is: mivel nagyon érzékeny kamerával rendelkezik, gyakran megzavarják a közeli objektumok, mint például a Magellán-felhők is. Bár ezen tulajdonsága az űrszonda eredeti céljának vizsgálatát lassítja,

segítségével többet tudhatunk meg ezekről a közeli célpontokról is,

így például a csillagközi por vörös és narancs ködként jelenik meg a kép felső részén. Ez egy tökéletes terep a csillagformálódásra, valahol a Kaméleon-csillagképben.