A nők ugyanolyan jól tudják művelni a tudományt, mint a férfiak

Előbb utóbb bele lehet rázódni, és onnantól fogva az egész rutinná válik

Már gyermekként is vonzotta az éjszakai égbolt látványa, nem is volt kérdés, hogy felnőttként a csillagászattal szeretne foglalkozni. Több híres nemzetközi kutatóintézetben és tudományos szervezetben megfordult, most pedig a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársaként saját kutatócsoportjával tanulmányozza a fiatal csillagok titkait. A „L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért” elnevezésű ösztöndíj egyik idei díjazottja, dr. Kóspál Ágnes szerint a tudományos munka értékét nem a kutató neme határozza meg, hanem a publikáció minősége.

• Már gyermekként is kíváncsi volt, szülei biztatására választotta szakmájául a csillagászatot.
• Érdeklődésének középpontjában a csillagok és bolygók keletkezési folyamata áll.
• Az elmúlt években új ismeretekre derített fényt a csillagok keletkezéséről.
• Hat évig kutatott Hollandiában, most a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben saját kutatócsoportot vezet.
• Nemzetközileg is elismertté szeretné tenni a hazai csillagászokat.
• Csak úgy lehet a pályán maradni, ha gyökeret ver az ember.

Hogyan kezdődött a világűr iránti érdeklődése?

Engem már egészen kiskoromban elbűvölt az éjszakai égbolt, a sok ezernyi fénylő égitest. Gyakran kérdezgettem is a szüleimet, hogy mik ezek a fénypontok, melyik a csillag, melyik a bolygó. Válaszolgattak a kérdéseimre ameddig a tudásuk terjedt, de egyúttal mindig arra biztattak, hogy járjak utána annak, amire kíváncsi vagyok. Ösztönöztek a matematika, fizika tanulására, hiszen ezek az alapjai a csillagászat művelésének. Végül egyetem végén kapcsolódtam be a kutatómunkába, ekkor éreztem úgy, hogy végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna.

Milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy valaki csillagász lehessen?

Ahogy említettem, a matematika és fizika elengedhetetlen. Én matematika tagozatos gimnáziumba jártam, aztán az egyetemen a fizikus szakot kezdtem el, néhány év után lehetett felvenni hozzá a csillagászati tárgyakat. Persze a nyelvtudás elengedhetetlen, az angol és francia nagyon jól jön ehhez a szakmához. A tanulás azonban nem minden, aktívan részt kell venni dolgokban. Nagyon hasznos volt, hogy bekapcsolódtam a tudományos diákköri munkába, majd később a tudományos kutatómunkába.

A L'Oréal és az UNESCO A nőkért és a tudományért pályázatának díjátadója 2015. szeptember 7-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Kóspál Ágnes csillagász, a pályázat egyik idei díjazottja (középen). Balról jobbra: Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, Ádám Veronika, a zsűri elnöke, Laurent Boukobza, a L'Oréal magyarországi, csehországi és szlovákiai ügyvezető igazgatója és Ránky Katalin, a L'Oréal Magyarország alapítója Fotó: Marton Szilvia - Origo

Rendkívül szerteágazó tudományterületről van szó, Ön a csillagok és bolygók keletkezési folyamatának részletes megismerése mellett kötelezte el magát. Miért pont erre a területre esett a választás?

Igazából ez kicsit véletlenül jött. Egyetemista koromban éppen tudományos diákköri témán gondolkodtam, és többen azt tanácsolták, hogy keressem fel a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben dr. Ábrahám Péter csillagászt (az intézet jelenlegi igazgatóját – a szerk.), aki vállalt témavezetést. Kaptam egy kisebb projektet, ami a fiatal csillagok egy bizonyos típusának mérésével volt kapcsolatos, és

valahogy ez a téma annyira megtetszett, hogy a mai napig ezzel foglalkozom.

Természetesen már nem csak ezen a szűk területen tevékenykedem, szüntelenül bővítem a tudásomat és igyekszem több aspektusból megvizsgálni ezeket a fiatal égitesteket.

Hogyan kell elképzelni egy csillag és bolygórendszerének születését?

Arról van szó, hogy a Naphoz hasonló típusú csillagok és bolygórendszereik úgy keletkeznek, hogy a csillagközi anyag legsűrűbb részei, úgynevezett felhőmagjai saját tömegvonzásuknál fogva összeomlanak, és ennek közepén kialakul egy csillagkezdemény (protocsillag), ami a környező anyagot tovább vonzza magához. A forgás miatt ez az anyag lapos struktúrát, egy korongot hoz létre, ami tovább táplálja az épülőfélben lévő csillagot és szülőhelyül szolgál a későbbi bolygóknak. Ezeket a csillagkörüli korongokat kutatom.

Szüntelenül bővítem a tudásomat és igyekszem több aspektusból megvizsgálni ezeket a fiatal égitesteket Fotó: Marton Szilvia - Origo

Milyen újdonságokat sikerült felfedezni a csillagkörüli korongokkal kapcsolatban?

Ma ért el a tudomány odáig, hogy ezekről a képződményekről közvetlen képet tudunk alkotni, finom részleteiben tudjuk tanulmányozni őket. Mindez azért nagyon lényeges, mert korábban a korongokat egyszerű struktúráknak gondoltuk,

ez az elképzelés viszont a legújabb műszereknek és számítógépes szimulációknak köszönhetően alapvetően megváltozott

és kiderült, hogy sokkal bonyolultabb szerkezetekről van szó, mint amire számítottunk. Érdekes rejtély, hogy a szokatlan komplexitásnak mi köze a bolygókeletkezéshez, a friss eredmények sok-sok további kérdést vethetnek fel.

Milyen technológiai háttérrel kell rendelkezni ahhoz, hogy ilyen megfigyeléseket végezhessünk?

Az egyik fő műszer, amivel dolgozom, a chilei Atacama sivatagban nemrég felépült rádiótávcső rendszer, az ALMA. A rendszer lényege, hogy sok rádiótávcső koordináltan együttműködik, ami lehetővé teszi akár nagyon halvány objektumok vizsgálatát, valamint azt, hogy részletes, éles képeket készítsünk róluk. A csillagkörüli korongok egyébként is haloványak és kicsik, így aprólékos megfigyelésükhöz fel kellett építeni egy olyan műszeregyüttest, ami egyedülálló a világon. Sok-sok antenna legyártására, megfelelő elektronika és számítógépes kapacitás kifejlesztésére volt szükség, mindez pedig csak globális összefogás keretében valósulhatott meg: a projekt megvalósításában észak-amerikai, dél-amerikai, európai és ázsiai országok működtek együtt.

A friss eredmények sok-sok további kérdést vethetnek fel Fotó: Marton Szilvia - Origo

Gondolom az új eredmények nemcsak a tudományterület fejlődésére hatnak, hanem a technológiát is előrelendítik.

Így van, az új műszerek kifejlesztését az szabja meg, hogy mit találunk, vagy milyen irányba folytatjuk tovább a kutatásokat.

Sokat volt külföldön, többek között hat évet töltött Hollandiában, ahol a nagy múltú Leideni Obszervatóriumban és az Európai Űrügynökség munkatársaként is dolgozott. Milyen feladatokat látott el és milyen tapasztalatokkal gazdagodott a külföldi kutatómunka során?

Száz százalékig a kutatómunka volt a feladatom. A Leideni Obszervatóriumban például a rádiócsillagászati technikával ismerkedtem meg, az Európai Űrügynökségnél pedig az általuk üzemeltetett űrtávcsövek adataival dolgoztam és különböző mérési módszereket sajátítottam el. Mindemellett komoly nemzetközi kapcsolatokat építettem ki, hiszen nem csupán hollandokkal dolgozhattam együtt, a világ minden tájáról megismerhettem szakembereket. Mindenki magával hozta a saját szemléletét, érdeklődő és lelkes tudományos közösség tagja voltam, mindez pedig inspirálóan hatott rám.

Mindenki magával hozta a saját szemléletét, érdeklődő és lelkes tudományos közösség tagja voltam, mindez pedig inspirálóan hatott rám. Fotó: Marton Szilvia - Origo

Miért döntött végül mégis a hazajövetel mellett?

Tulajdonképpen eleve a tapasztalatszerzés miatt mentem ki, sosem volt feltett célom, hogy külföldön ragadjak. Persze nem zártam ki ezt a lehetőséget sem, úgy voltam vele, hogy az lesz, amit az élet hoz. Mindenesetre nagyon örülök, hogy végül hat évet Hollandiában tölthettem. Megszerettem az országot, az ottani embereket, kulturálisan és szakmailag is nagyon jó tapasztalatokkal gazdagodtam. Aztán adódott egy lehetőség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programjával hazatérhessek Magyarországra. Sikerült a pályázatot elnyernem, ami fontos előrelépést jelent a karrieremben, hiszen

már nem önálló kutatóként, hanem csoportvezetőként dolgozhatok.

Sokan vagyunk a csapatban, aminek megvan az az előnye, hogy nagyobb ívű tudományos célt tudunk kitűzni, és még komolyabb projektekben gondolkodhatunk.

Most, egy jóval komplexebb feladatkört kapott, például „menedzseri” feladatokat is el kell látnia. A számos tennivaló mennyi időt vesz el a konkrét kutatói munkától?

Sajnos valóban kevesebb idő jut kutatásra, de úgy gondolom ez természetes lépés a kutatói karrierben. Bevallom nagyon frusztrált az elején, hogy beletanuljak az itteni bürokráciába, gyakran még azt sem tudtam, hogy mit kérdezzek, annyira nem értettem, nem láttam át a dolgokat, de szerencsére minden segítséget megkaptam. Előbb utóbb bele lehet rázódni, és onnantól fogva az egész rutinná válik, kevesebb meglepetés éri az embert. Így ha nem is vesz el kevesebb időt a sok teendő, legalább kisebb mértékű frusztrációval jár.

Előbb utóbb bele lehet rázódni, és onnantól fogva az egész rutinná válik Fotó: Marton Szilvia - Origo

Hogyan néz ki belülről egy kutatócsoport működése?

Lényegében menedzseri feladatokat csak én végzek egy projektasszisztens segítségével. A csoportom kutatóit úgy válogattam össze, hogy mindenkit nagyjából az a téma érdekeljen, amire a pályázatot megírtam, ez pedig a csillagkörüli korongok vizsgálata. Úgyhogy igazából nem úgy kell elképzelni az egészet, hogy majd megmondom, mit kutassanak - mindenkit a saját kíváncsisága hajt, mindenkinek megvannak a saját munkatársai, biztatom őket, hogy utazzanak konferenciákra, mutassák be a munkájukat a nemzetközi közönség előtt is. Mindemellett külföldi látogatók, szakemberek meghívásával igyekszem áthozni a hazai tudományos életbe azt a fajta szellemi pezsgést, amit külföldön megszoktam. Ehhez szerencsére a Lendület-program meg is adja a támogatást.

Tulajdonképpen ebben látom a szerepemet: próbálom kavargatni az állóvizet.

Mennyire más a kutatóélet itthon, mint külföldön? Nem érezte úgy, hogy Magyarországon lehetnek esetleg korlátozó tényezők?

A finanszírozással szerintem nagy probléma nincsen, a Lendület-program nagyvonalú támogatást biztosít még nyugat-európai összehasonlításban is. Lehetőséget ad utazásra, vendégek meghívására, kutatók alkalmazására, infrastruktúrális fejlesztésekre, ilyen szempontból nem voltak komolyabb változások.

A nemzetközi légkört kicsit hiányolom,

de ahogy említettem ezen igyekszünk változtatni külföldi látogatók meghívásával.

Próbálom kavargatni az állóvizet Fotó: Marton Szilvia - Origo

Mik a jövőbeli tervek? Ha lehetőség adódik, ismét kimegy külföldre kutatni?

A Lendület-program úgy működik, hogy öt év után lesz egy értékelés, és ha jól teljesít a csapat, akkor arra számítok, hogy az állásom véglegessé válik. Azt nem zárom ki, hogy rövidebb időre külföldre látogassak, csak szeptemberre például három utazás is be van tervezve, de a havi egy út az teljesen szokásos. Hosszabb időre nem szeretnék elmenni, hiszen itt van a csoport és a vállalt feladat, amit csinálunk. Ugyanakkor a terveim között szerepel, és az utazásaimmal is azt szeretném elérni, hogy „láthatóvá tegyem” a csoportunkat. Szerencsém van, mert a csapatom tagjai egyénileg külföldön is elismert szaktekintélyek, de a csoportunk nemzetközi porondon még kevésbé ismert. Ezért fontos külföldi konferenciákra és előadásokra járni, hogy megismerjenek bennünket.

Az utazásaimmal is azt szeretném elérni, hogy láthatóvá tegyem a csoportunkat. Fotó: Marton Szilvia - Origo

A nők sokszor fordítanak hátat a tudományos pályának, elvesztik hitüket abban, hogy sikeres kutatói karriert építhetnek, vagy gyermekvállalás miatt nem érzik biztosnak helyüket a tudományos szférában. Véleménye szerint mit lehet tenni ez ellen a szemléletmód ellen?

A kutatói pálya nehéz abból a szempontból, hogy az ember évekig határozott idejű, két-három éves szerződéseken van. Így sosem lehet tudni, melyik országba tudsz legközelebb menni, hol tudsz állást kapni, így pedig nehéz szociális kapcsolatokat kialakítani, gyökeret ereszteni. Magyarország abból a szempontból szerencsés, hogy a nyugati országokkal összehasonlítva több a végleges kutatói állás.

A legfontosabb a biztos háttér megteremtése és hogy legyen hová hazatérni.

Személy szerint soha nem tapasztalta annak a hátrányát, hogy nőként a csillagász pályát választotta?

Soha nem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést vagy azt, hogy ne vennének komolyan. Ebben a szakmában az számít, hogy amit az ember egy konferencián elmond, vagy egy folyóiratban publikál az tudományos, logikusan felépített, korrekt munka legyen, és ezt

a nők ugyanolyan jól tudják csinálni, mint a férfiak.

A L’Oréal - UNESCO A nőkért és a tudományért magyar ösztöndíjról

Az elmúlt 13 évben 39 magyar kutatónő részesült az ösztöndíjban, összesen közel 150 000 eurót osztottak szét közöttük. A díj célja, hogy a tudománnyal foglalkozó nőket minél többen megismerjék – támogatva ezzel karrierjüket. A program védnöke a Magyar Tudományos Akadémia.