Karnyújtásnyi közelségben Szulejmán szigetvári sírjának azonosítása

I. (Nagy) Szulajmán 1520 és 1566 között ült az oszmán Birodalom trónján, 1566. szeptember 7-én Szigetvár falai alatt hunyt el

Dr. Pap Norbert professzor, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-mediterrán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatója által vezetett kutatócsoport ma újabb fontos bejelentést tett a Szigetvár falai alatt 1566. szeptember 7-én elhunyt oszmán uralkodó, Nagy Szulejmán temetkezési helyének feltárásával kapcsolatosan. A Szigetvár közelében, a zsibók-turbéki szőlőhegyen folytatott feltáráson 2013-ban megtalált oszmánkori településen olyan épületmaradványokat találtak, ami jó esélyt ad a szultáni türbe feltételezett helyének azonosítására is.

Elveszett szultáni türbe

Az Oszmán Birodalom 36 uralkodója közül a birodalom fénykorát Nagy Szulejmán jelzi. Az oszmán uralkodókat nagy tisztelet övezte, haláluk után sírépítményekben (ún. türbékben) helyezték el őket. Két olyan uralkodó is volt (I. Murád és Nagy Szulejmán), akik a csatatéren hunytak el, és akikre hitharcosként tekintettek.

I. (Nagy) Szulejmán 1520 és 1566 között ült az Oszmán Birodalom trónján, 1566. szeptember 7-én Szigetvár falai alatt hunyt el Forrás: Wikimedia Commons

Mindkettőjük testét a fővárosba vitték, Murádét Burszába, Szulejmánét Isztambulba. Belső szerveiket azonban haláluk helyén temették el, ahol később türbét emeltek, amelyek különösen ismert zarándokhellyé váltak.

Dr. Pap Norbert tanszékvezető egyetemi docens, a kutatócsoport vezetője Forrás: Dr. Pap Norbert

Az oszmán ház uralkodóinak türbéi közül egyedül Nagy Szulejmánnak a halála helyén emelt síremléke „veszett el”,

éspedig nemcsak az épület, de a hely emlékezete is. Mivel kései utódai Szulejmánra mint legitimáló személyiségre tekintenek vissza, ezért a síremlék nem csupán kegyeleti vagy kulturális szempontból fontos, hanem szélesebb értelemben vett közügy is.

Szulejmán temetkezési helye tovább élt a helyi hagyományokban

Két olyan helyszín is van, amelyet komolyan vizsgáltak az elmúlt 110 évben. Az egyik a mai Magyar-Török Barátság Park területe, ahol az 1990-es években fel is építették a szultán szimbolikus sírját és türbéjét.

A Török-Magyar Barátság Emlékpark területén áll Szulejmán jelképes türbéje. A legfrissebb kutatások alappal kérdőjelezik meg, hogy itt temették volna el a szultán belső szerveit Forrás: Wikimedia Commons

A török világban a történeti hitelességtől függetlenül ezt sokan a „valódi” sírnak tekintik.

Ezt támasztja alá, hogy létezik egy olyan néphagyomány, miszerint ezen a környéken halt meg a szultán, továbbá egy 1689-es, a vár visszafoglalása idején készült térképen is szerepel, mint Szulejmán halálának helyszíne.

A 17. század végi térképek és leírások fontos támpontot nyújtanak a geofizikai és más természettudományos módszerekkel elvégzett tájrekonstrukcióhoz Forrás: Dr. Pap Norbert

A másik szóba jöhető hely a Segítő Szűz Mária-templom Turbékon.

A templom falán 1913 óta olvasható (törökül és magyarul), hogy ez az a helyszín, ahol a szultán meghalt. Persze ezzel kapcsolatban is fennmaradt olyan néphagyomány, amely azt a halál helyeként tartja számon.

A néphagyomány a turbéki Segítő Szűz Mária helyére teszi Szulejmán temetkezési helyét, de ma már ez is kizárható opció Forrás: bucsujaras.hu

A legtöbb kutató (még napjainkban is) a templom környékén keresi a türbét.

Az épületben több olyan tartozék, továbbá épületanyag is van, amely az oszmán korból származik.

Ezek miatt a legitimációja a helynek erősebb, mint az Almás-patak menti térségnek. Jelentős probléma, hogy egyik helyen sem került elő olyan meggyőző bizonyíték, ami alapján ki lehetne jelenteni, hogy a szulejmáni sír az egyik vagy a másik helyen volt. Továbbá, már korábban erős kétségek fogalmazódtak meg arra nézve, hogy egyáltalán ez a két hely valóban szóba jöhet-e valódi helyszínként?

Teljesen új kutatási módszer

A kutatás során nagy jelentőséget tulajdonítottunk a földrajzi környezet vizsgálatának.

A türbe építése, a zarándoklatok ideje egybeesett az ún. kis jégkorszakkal,

ezért azt gondoltuk, hogy érdemes rekonstruálni a korabeli földrajzi, környezeti viszonyokat, és megvizsgálni a forrásokat, hogy lássuk, azok földrajzi indikációi, tartalma vajon milyen földrajzi környezetre utal. Minden bizonnyal egy hűvösebb, nedvesebb, a maitól vegetációjában is eltérő táji környezetben állhatott.

Szigetvár látképe a 16. században Forrás: Wikimedia Commons

A vizsgálat szerint a hely, ahol a türbe állhatott, egy olyan dombosnak/hegyesnek mondható térszín, amely 4–4,5 kilométer távolságban, egy óra járásra keletre volt a szigetvári vártól, és amelynek a környezetében kertek, szőlők, illetve a 18. században már kukoricaföldek, -szántók is voltak.

A két korábban felvetett helyszín (templom, Barátság park) mindegyike sík, vizenyős területen helyezkedik el.

A tájrekonstrukciós vizsgálat szerint a patakparti terület ráadásul időszakosan víz alatt is állt, árterület volt. Ezen a helyen biztosan nem építettek állandó települést.

Szulejmán Szinán pasa által épített türbéje Isztambulban Forrás:Wikimedia Commons

A templom környéke szintén vizenyős terület, kevéssé volt alkalmas a megtelepedésre, ráadásul a vizsgálat szerint a vár onnan nem is látszik, olyan mélyen volt, hogy mint vezetési pont nem jöhetett szóba. A szőlőhegytől, a kertektől való távolsága több mint 600 méter, tehát az az állítás, hogy kertek és szőlők veszik körül, sem állt fenn. Egyik helyen sem kerültek elő azoknak a nagy épületeknek vagy az azokat védő erődítményeknek a nyomai, továbbá az állandó megtelepedésre, gyakori zarándoklatokra utaló fizikai nyomok sem, amelyekről a források szólnak.

2013-ban török kori zarándoktelepülés nyomára bukkantak a kutatók

A helyszín, amelyre a leírások ráillenek, továbbá, amely a tájrekonstrukciós vizsgálatok alapján valószínűsíthető, a 17. századi térképeken pedig rendszeresen ábrázolásra kerül, a turbéki-zsibóti szőlőhegy tetején fekszik.

Azt már 2013-ban bejelentettük, hogy egy nagy kiterjedésű oszmán kori romterületen folytatjuk a további vizsgálatokat,

amelyről azt tartjuk, hogy az egykori zarándoktelepülés volt. Körülötte évszázadok óta kertek, szőlők, az egyik oldalról pedig szántók helyezkedtek el.

Vincenzo Coronelli térképe 1688-ból Forrás: Dr. Pap Norbert

A helyszín 4,2 kilométer távolságra, északkeletre fekszik a vártól, és a felszínen számtalan nyoma van az oszmán életnek.

Az itt élő lakosság meglehetősen jómódú lehetett, amiről a luxuscikkmaradványok is tanúskodnak.

A helyről jó a rálátás a városra is, továbbá a keletre (Pécs felé) és északra (Kaposvár felé) vezető utak csomópontjában fekszik, a Szilvási csárda mellett. Ideális hely táborozásra, vezetésre és építkezésre is.

Geofizikai módszerek és török kori vázlatrajzok

2013-ban még óvatosan úgy fogalmaztunk, hogy a türbe valószínű helye a Szilvási csárda és a Segítő Szűz Mária-templom közötti területen lehetett, miközben a patakparti területet teljesen elvetettük. A kérdés az volt, hogy a nagy épületek és az erődítések, védőárkok helyét hol tudjuk azonosítani? 2014 végén és 2015 elején számos műszeres vizsgálatot végeztünk, és megállapítottuk, hogy a templom környékén (a tágabb környékét is beleértve) nincs nyoma árkoknak, erődítménynek, illetve nagyobb épületek alapjainak.

Szigetvár látképe 1688-ban Forrás: Wikimedia Commons

A szőlőhegyi helyszínen ellenben a geofizikai vizsgálatok révén előkerültek olyan nagyméretű, délkeletre tájolt épületek,

amelyek megfeleltethetők a forrásokban szereplő egyes építményeknek, továbbá erődítésre utaló nyomok is előkerültek.

Esterházy Pál herceg 1689-ben készített helyszínrajzát is felhasználták a kutatók a tájrekonstrukcióhoz Forrás: Wikimedia Commons

Az építmények közül egy négyzetes alapú nagyméretű épület rendkívüli pontossággal Mekkára tájolt. Egy távérzékeléses (drónnal végrehajtott) vizsgálattal pedig pontosan sikerült azonosítani egy, az épületeket övező árokrendszert is. A fentebb említettek nagyfokú hasonlóságot mutatnak Esterházy Pál a türbét és az azt övező épületeket (derviskolostor, kaszárnya, dzsámi) a palánkerődben (Turbék) ábrázoló vázlatrajzával. A 2013-ban gondoltnál nagyobb területen, központban a nagy épületekkel egy olyan jelentős oszmán település létezett, amely jól megfeleltethető a forrásokban szereplő Turbék városkának. A hely egyébként szintén szerepel olyan néphagyományban, amely szerint a szultán ott táborozott. A keresztény oldali forrásokban is szerepel az a megállapítás, hogy a Szemlőhegyen/Semlyéken, „fent a dombon” táborozott az uralkodó. A helyiek, bár már ma másképpen nevezik, de a mai napig termelnek még „semlyékhegyi bort” ezen a helyen.

A közeljövő feltárásai izgalmas eredményekkel kecsegtetnek

A továbbiakban is óvatosan haladunk, és a hipotéziseinket igyekszünk igazolni. Óvatosan kell bánni a megállapításokkal, hiszen a részleteken sok múlik. A vizsgálatokat kiterjedtebben, a diplomáciatörténeti, politikatörténeti összefüggésekben is vizsgálni fogjuk. A tudományos együttműködést folyamatosan terjesztjük ki. Külföldi kollégákkal, más szakterületek képviselőivel is együtt dolgozunk.

Történészek, geográfusok, régészek és még más területek képviselői is dolgoznak a kutatásban,

melynek ernyőszervezete a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, és amelynek vezetője Fodor Pál professzor, az oszmán kor legnagyobb szaktekintélye Magyarországon. Az épületeket, a feltételezett erődítménymaradványokat fel kell tárni, a leleteket fel kell dolgozni, a műemléki feladatok tervezését meg kell kezdeni. A feladatkör folyamatosan tágul, a hadszíntérrel kapcsolatos kutatások izgalmas, új dimenziókat jelentenek majd az elkövetkező években.

(Az összeállítást Dr. Pap Norbert, tanszékvezető egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-mediterrán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatója írta.)