A videó első részében “kameránk” a Föld és a Hold középpontját összekötő képzeletbeli egyenes mentén helyezkedik el, meglehetősen távol a Holdtól, így egy teleobjektíven nézünk a Holdra és mögötte a hatalmas golyóbisként pörgő Földre. A második részben képzeletbeli megfigyelőnk közelebb helyezkedik el a Holdhoz - így nagyobb látószögű objektívet kell használjon, következésképp a Föld képe kisebb lesz -, és ezúttal végig a Holdfelszín ugyanazon pontja felett áll.
Az első részben láthatjuk, ahogy a Hold felszíne némiképp elmozdul a Földhöz képest, ami annak köszönhető, hogy pályája a Föld körül elliptikus - így keringési sebessége néha siet, néha késik forgási sebességéhez képest -, forgástengelyének iránya pedig kicsit eltér a pályája síkjára állított merőlegestől. Ez a jelenség a libráció, mely azt eredményezi, hogy a Földről a Hold felszínének valójában több mint felét láthatjuk.
A második részben a Föld látszólag nyolcasokat ír le a Hold mögött - valójában ez is a librációnak tudható be, csak nézőpontunkat ezúttal nem a Földhöz, hanem a Holdhoz rögzítettük. Ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük a Nap és a Föld viszonylatában - hasonló, nyolcas alakú analemmát adnak ki a Napról egy éven át, minden nap ugyanabban az időben, a földfelszín ugyanazon pontjáról készített fotók.