Ez történik egy holttesttel az óceánban

A már majdnem csontig elpusztított disznótetemen még mindig lakmároznak a dögevők

Disznótetemeken tesztelték a kutatók, milyen hamar fogyasztják el a dögevők a hullámsírba temetett halottakat – a kísérletet különleges videón is megörökítették.

Mindössze három hétre volt szükségük a különböző dögevő rákféléknek ahhoz, hogy két disznótetemet csontig elpusztítsanak – ez derült ki abból a kutatásból, amelyet Gail Anderson és Lynne Bell, a Simon Fraser Egyetem kriminológusai végeztek három, az óceánba dobott disznótetemen.

A malac hasonlít leginkább ránk

A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen gyorsan végzik dolgukat a tengeri dögevők a tengerfenéken fekvő holttesteken – ehhez a kísérlethez azért használtak malacot, mert az állat bélrendszerének mikrobafaunája, mérete, bőre és testszőrzete nagyon hasonlít az emberéhez.

Munida quadrispina fajnevű tízlábú rák (Decapoda) táplálkozik az egyik disznó teteméből Forrás: Gail Anderson, Lynne Bell

Rákfélék lakmároztak a testeken

A három disznótetemet a Brit-Kolumbia partjainál elhelyezkedő Saanich-öbölben dobták a vízbe, és a Victoria Kísérleti Tengeralatti Hálózat (Victoria Experimental Network Under the Sea, VENUS) programjának segítségével figyelték élőben, mi történik velük. A vizuális követésen kívül a kutatók képesek voltak a víz kémiai összetételét, az áramlatokat és más egyéb tényezőket is monitorozni, ezek mind befolyásolhatták azt, hogyan bomlanak le a tetemek.

Az eredmények meglepő gyorsaságot mutattak: az első két malac testét alig három hét alatt csontig lerágták a különböző rákfélék.

Oxigénhiányos környezetben máshogy viselkednek a dögevők

A harmadik test több mint 90 napig maradt viszonylag épen, mivel a terület oxigénhiányos vize miatt a nagyobb dögevők nem közelítették meg. A Saanich-öböl egyébként is oxigénben szegény víztömeg, ahol esetenként kifejezetten anoxiás viszonyok alakulhatnak ki.

A már majdnem csontig elpusztított disznótetemen még mindig lakmároznak a dögevők Forrás: Gail Anderson, Lynne Bell

„Bár az itt élő állatok ehhez hozzászoktak, az utolsó tetemet nagyon alacsony oxigénszintű vízbe dobtuk, ami távol tartotta a nagyobb dögevőket, mint például a garnélákat” – írta sajtóközleményében Anderson. „Így csak azok az oxigénszegény környezetet is elviselő kisebb rákok maradtak, amelyek képtelenek voltak áthatolni a bőrön.”

Bűncselekmények felkutatásában is segíthet

A kutatás eredményei azon túl, hogy jól mutatják a tengeri dögevők viselkedését oxigénhiányos környezetben, segíthetnek a törvényszéki szakértőknek felderítetlen élet elleni bűncselekmények megoldásában is. A kísérlet eredményeit Anderson és Bell a PLOS ONE tudományos folyóiratban ismertették. A két kutató következő lépésként mélyebb vízben is szeretné megismételni a kísérletet, és megvizsgálni, hogy az ott élő állatok hogyan bontják le a disznók testét.