43 éve jártunk utoljára a Holdon

Apollo-17, NASA, Hold
Panorámafotó a holdjáróval
Vágólapra másolva!
Furcsamód több mint 40 éve hanyagoljuk emberes küldetéseinkkel a legközelebbi evidens célpontot, a világűr megismerésére tett kísérleteink során.Utoljára ugyanis 1972-ben járt ember a Holdon, az Apollo-űrprogram utolsó missziója során. Mostanában azonban újra célkeresztbe került égi kísérőnk, mert ahhoz a három  potenciális desztinációhoz tartozik, amelyek segítségével újabb lépést tehetünk távolabbi célpontok meghódítására.
Vágólapra másolva!

1972. december 7-én indult útjára mind a mai napig utolsó emberes misszióként az Apolló-17 a Holdra, fedélzetén három asztronautával, Eugene Cernan parancsnokkal, Ronald Evansszel és Harrison Schmitt-tel.

Felszáll az Apollo-17 Forrás: NASA

A misszió célpontja a Taurus-Littrow régió volt, ezen belül is egy völgyes környék, ahol sokkal fiatalabb és sokkal idősebb kőzeteket is begyűjthettek az űrhajósok, mint amilyeneket bármelyik korábbi Apolló küldetés vizsgálni tudott.

Meghibásodott a rakéta

A mai napig utolsó Hold-űrhajóként számon tartott Apollo-17 1972-es indítását eredetileg december 6-ra tervezték, de a Saturn-5 hordozórakéta kisebb műszaki hibája miatt az indítás átcsúszott december 7-re, méghozzá aznap éjszakára – így ez lett az Apollo-program egyetlen éjszakai fellövése.

A leszállóegységről fotózott felszín Forrás: NASA

Az űrhajó Challenger névű holdkompja négy nappal később, december 11-én landolt a Holdon, fedélzetén Cernan parancsnokkal és Schmitt geológus-űrhajóssal (aki egyébként az első tudós volt a világűrben),

Evans pedig Hold körüli pályán maradt az űrhajóval.

Űrsétát is tettek

A misszió célja az volt, hogy mintákat gyűjtsön a Taurus-Littrow régióból – az asztronauták majdnem 110 kilogrammnyi mintát hoztak vissza a Földre. Az űrhajósok aktiváltak még néhány felszíni mérőműszert, valamint fotókat készítettek az égitestről a Hold körüli pályán és a visszatérés közben is.

Földkelte a Holdról Forrás: NASA

Az Apollo-17 egyik asztronautája Ronald Evans 1 óra 6 perces űrsétát tett a küldetés során: Evansnek kellett visszahoznia a hajó oldalára erősített tudományos műszeregység adathordozóit a visszatérő egységbe.

Azóta sem küldtünk embert a Holdra

A három asztronauta végül december 14-én indult vissza a Földre, és 19-énsikeresen landoltak a Csendes-óceánon.

A leszállókabin a Csendes-óceán felszínén Forrás: NASA

A hazatérés jelezte az Apollo-program gyakorlati végét – bár az űrhajók hivatalosan néhány évig még szolgálatban maradtak,

jelentős misszióra már nem került sor az 1972-es holdjárás után.

Érdekes módon azóta sem küldtünk embert a Holdra, sőt, kísérőnket méltatlanul elhanyagoltuk, és más célpontokra, az aszteroidákra, a Marsra és a Plútóra koncentráltunk elsősorban.

Panorámafotó a holdjáróval Forrás: NASA

A Hold-Mars-aszteroida háromszög

A Hold azonban mostanában éli újra fénykorát, hiszen az emberiség túlélésért zajló küzdelmében komoly jelölt lehet a jövőbeni missziók számára. Az valószínűleg senkinek nem újdonság, hogy előbb-utóbb kénytelenek leszünk a Földön kívül, más bolygókon vagy égitesteken keresni, ha nem is új otthonunkat, de apadó erőforrásaink utánpótlását biztosan.

Eugene Cernan alszik az űrhajó fedélzetén Forrás: NASA

Jelenleg három lehetséges célpont játszik szerepet ebben a folyamatban lévő, de egyelőre még nagyon gyerekcipőben járó tervben: a Hold, a Mars és a kisbolygók.

Mindegyiknél olyan számunkra értékes energiaforrásokat találhatunk, amelyek potenciális jelöltekké teszik ezeket az égitesteket a túlélésért folytatott harcunkban.

Kiaknázatlan lehetőségek

A Holdon több olyan erőforrás található, amelyeket kiaknázhatnánk, például napelemek építésével vagy az itt található víz oxigénre és hidrogénre bontásával, utóbbiakból nem csak egy esetleges emberes holdbázis oxigénellátását, de az innen induló rakéták meghajtását is meg lehetne oldani.

Földünk a távolból Forrás: NASA

Sőt, a Hold talajából, a regolitból pedig a hélium 3-as izotópját bányászhatnánk, amely a jövőben lehetséges nukleáris üzemanyagforrás lehet – ráadásul nem is radioaktív. Persze ez mind még a jövő zenéje, de úgy tűnik, a Hold szerencsére újra az űrkutatás fókuszába kerül.