Felrobbant meteor nyomában figyel a „nagy testvér”

A csillagos égbolton átsuhanó tűzgömb

Az oroszországi Kola-félsziget felett 2014 áprilisában felrobbant tűzgömb pályáján egy hatalmas aszteroida mozog – állapította meg egy, a héten publikált asztronómiai tanulmány. A tavaly októberben felfedezett égitest a potenciálisan veszélyes, úgynevezett földsúroló objektumok közé tartozik.

Sarki fénnyel konkurált a tűzgömb

2014. április 19-én a Kola-félsziget felett, a finn-orosz határ közelében erős fényjelenség kíséretében felrobbant tűzgömb a precíz pályaanalízis szerint, a tavaly október 27-én orosz csillagászok által felfedezett 2014 UR116 aszteroidáéval azonos pályán haladt.

A Kola-félsziget felett 2014 április 19-én felrobban tűzgömb Forrás: Live Science/Asko Aikkila

Josep Maria Trigo-Rodríguez, a barcelonai Űrtudományi Intézet munkatársa, és egy meteoroid pályákat analizáló nemzetközi kutatócsoport vezetője számítógépes program segítségével elemezte a tűzgömb pályáját. A számítások azt mutatják, hogy az Annama meteoritnak elnevezett objektum a Mars és a Jupiter közötti aszteroida-öv legbelső régiójából származik.

Ennyi maradt belőle. Az Annama széntartalmú kőmeteorit, úgynevezett kondrit Forrás: Live Science/Asko Aikkila

A megsemmisült kozmikus szikladarab elliptikus pályája nagyon hasonló az Apolló-családhoz tartozó földsúroló aszteroidák pályájához. A kutatócsoport összehasonlította az Annama pályáját az ismert (eddig több mint 1500) földsúroló aszteroida pályaelemével.

Meteorfelvillanás a magaslégkörben, a Nemzetközi Űrállomásról nézve Forrás: NASA/ESA

Az Annamával együtt 12 olyan égitestet találtak, amelyek csaknem a 2014 UR116 aszteroida pályasíkján keringenek. A kutatás eredményeit a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szaklap közölte.

Kozmikus dodzsem

Az azonos, vagy nagyon hasonló pályán keringő szikladarabok jelentős része olyan aszteroidatöredék, amely anyaégitestéről vált le az aszteroida-övben sűrűn bekövetkező ütközések következtében. Ezeknek az önálló életre kelt kozmikus objektumoknak a Nap körüli keringésük során a bolygók gravitációs ereje is folyamatosan módosíthatja a pályáját.

Forrás: Origo

Időnként, amikor egy-egy aszteroida különösen közel halad el nagyobb bolygók mellett, az égitest gravitációs ereje által keltett árapályhatás rapid tengelykörüli forgást idézhet elő, ami miatt akár szét is eshet a parányi kozmikus objektum, vagy nagyobb szikladarabok válhatnak le róla. A törmelékek az égimechanika törvényeinek megfelelően, ugyancsak önálló pályára állva keringenek tovább központi csillagunk körül.

A légkörbe belépve a súrlódási hőtől felizzó meteoroid és gerjesztett levegőmolekulák produkálta fényjelenséget nevezzük meteornak Forrás: Wikimedia Commons

A nagytömegű égitestektől eltérően, e parányi égi vándoroknak folyamatosan változnak a pályaelemei. Hosszabb idősíkon ezért nehéz előre meghatározni egzakt módon a földközeli objektumok keringési paramétereit.

Földközeli objektumok

A földközeli objektum ( Near Earth Object, NEO) olyan aszteroida, üstökös vagy meteoroid, amely 1,3 Csillagászati Egység (CSE; Föld-Nap középtávolság, megközelítőleg 149,5 millió kilométer) távolságon belül metszi a földpályát, ezért elvileg fennáll az ütközés veszélye. A földközeli objektumok, vagy földsúroló aszteroidák közül különösen nagy publicitást kapott a 99942 Apophis kisbolygó, amely legközelebb 2029-ben, 2036-ban, illetve 2037-ben veszélyesen megközelítheti a Földet.

Távcső nélküli csillagászat

A földi atmoszférában minden nap szinte megszámlálhatatlan mennyiségű meteoroid semmisül meg, de ezek túlnyomó többsége kisebb, mint 1 centiméter. ( Naponta átlag 7-8000 tonna kozmikus portörmelék hullik alá a földre.) A kisméretű kozmikus objektumokat 50 méteres átmérőig meteoroidoknak, 50 méter felett pedig aszteroidáknak nevezzük.

A 2007-es Peters meteorit megtalált darabjai a sivatagban Forrás: Wikimedia Commons

Amikor egy-egy meteoroid belép a magaslégkörbe és a súrlódástól felizzik, az így keletkező fényjelenséget hívjuk meteornak. Egyes nagyobb égi sziklák nem semmisülnek meg teljesen, hanem kisebb-nagyobb darabjaik elérik a földfelszínt, a maradványokat meteoritnak nevezzük.

Kozmikus tűzijáték

A Kola-félsziget felett felrobbant tűzgömb néhány darabja szintén elérte a felszínt; ebből sikerült megállapítani, hogy az Annama egy úgynevezett kőmeteorit, pontosabban magas széntartalmú H5 típusú kondrit. (Anyagukat tekintve kő és a vasmeteoritokat különböztetünk meg egymástól.) A meteoritok fontos információt szolgáltatnak az asztronómusok számára a Naprendszer kialakulásának korai időszakáról.

A -5 magnitúdó, vagy annál nagyobb fényességet elérő meteorokat hívjuk tűzgömböknek Forrás: Wikimedia Commons

Ha a meteor fényessége eléri vagy meghaladja a – 5 magnitúdót, a jelenséget tűzgömbnek, a hanghatást is produkáló tűzgömböt - mint az e hét hétfőn Miskolc felett felrobbant égitestet - pedig bolidának nevezzük.

A 2013 februárjában Cseljabinszk felett felrobbant bolida méretét szemléltető infógrafika Forrás: Wikimedia Commons

Az elmúlt évek leglátványosabb, de komoly anyagi károkat és személyi sérülést is okozó bolida jelensége az oroszországi Cseljabinszk felett történt, 2013. február 15-én.

A cseljabinszki bolida csóvája Forrás: Wikimedia Commons

A viszonylag alacsony magasságban felrobbanó égitest a ritka és igen méretes meteoroidok közé tartozott; az Amerikai Űrkutatási Hivatal számítása szerint átmérője 17 méter, tömege pedig 10 ezer tonna lehetett.

Nyugodtan alhatunk – egyelőre

Az Annama pályasíkján suhanó 2014 UR116 aszteroida noha földközeli objektumnak minősül, egyelőre nem jelent semmilyen veszélyt Földünkre nézve, - minimum 150 évig. Josep Maria Trigo-Rodríguez számításai szerint a 2014 UR116 átmérője legalább 400 méter.

A csillagos égbolton átsuhanó tűzgömb Forrás: NASA

Egy ekkora égitest becsapódása már igen komoly kihatású regionális katasztrófát okozna, globális következményekkel. Az 1 kilométer, vagy annál nagyobb átmérőjű kisbolygókkal történő ütközés az emberi civilizációt veszélyeztető apokaliptikus esemény lenne, de szerencsére, egy ilyen kataklizmának rendkívül csekély a valószínűsége.

A Barringer-kráter Arizonában Forrás: Wikimedia Commons

Ahhoz hasonló pusztító erejű és tömeges fajkihalást okozó becsapódásnak, mint ami 65,5 millió éve történt, eltüntetve a dinoszauruszokat az élet színpadáról, 100 millió évente lehet matematikai valószínűsége.