Az indiai Bombayből Angliába tartó utasszállító gőzös roncsát 2011-ben fedezte fel a John Kingsford vezette nemzetközi mélytengeri kutatóexpedíció.
A DOS képviselői a roncs felfedezése után tárgyalásokba kezdtek az elsüllyedt gőzös fedélzetén 2000 ládában szállított 7,442 tonna ezüstpénzrakomány jog szerinti tulajdonosával, a brit kormánnyal.
A Deep Ocean Search az angol kormányt képviselő közlekedési minisztériummal megkötött koncessziós szerződés után, 2013 szeptemberére be is fejezte a technikai bravúrnak számító mélytengeri leletmentést, a rakomány legnagyobb részét, mintegy 34 millió font (hozzávetőleg 15 milliárd forint) értékű ezüstöt a felszínre hoztak.
A társaság csak most kapott engedélyt a minisztériumtól a sikeres leletmentés bejelentésére. Arról nincs pontos információ, hogy a DOS mekkora részesedést kapott a kincsből, de összehasonlításként a híres, 1982-es HMS Edinburgh cirkáló leletmentő akciójában – igaz, hogy a „csak” 200 méteres mélységből – felhozott, több mint 4 tonna színarany értékének 60%-át kapta meg a Jessop Marine Ltd.
A City of Cairo rakományának felszínre emelése volt eddig a legnagyobb mélységben végrehajtott leletmentő vállalkozás.
Néhány hazai hírforrás pontatlanul arra hivatkozott, hogy a cég búvárai emelték felszínre a kincseket; ekkora mélységbe hagyományos búvártechnikával nem lehet lemerülni, a rakományt távirányítású, víz alatti robotokkal emelték ki.
A City of Cairó-t 1915-ben állították szolgálatba, a 137 méter hosszú, több mint 8000 tonnás utasszállító gőzös a londoni Ellerman Line hajózási társaság tulajdonában állt. Utolsó útján William A. Rogerson kapitány parancsnoksága alatt állt, 1942. október 1-jén futott ki Bombayből, a dél-afrikai Durban, valamint Fokváros, továbbá a brazíliai Pernambuco kikötőjének érintésével hajózott volna Angliába.
Az indiai brit gyarmati kormányzat a londoni háborús kabinet részére majd 7 és fél tonna ezüstrúpiát küldött a gőzössel. A fokvárosi technikai megálló után a City of Cairo 101 utassal ( köztük 28 nővel és 19 gyermekkel), valamint jelentős kereskedelmi rakománnyal a fedélzetén vágott neki a dél-atlanti vizeknek, Brazília irányába. Ebben az időben több német tengeralattjáró is a térségben portyázott, ezért a kapitány elrendelte, hogy a 12 csomós sebességgel haladó gőzös cikkcakk vonalban hajózzon.
1942. november 6-án az U-68 német tengeralattjáró személyzete észrevette a Szent Helén-szigettől 700 kilométerrel északra haladó City of Cairo-t.
A búvárnaszád parancsnoka, a lovagkereszttel kitüntetett tengeralattjárós ász, Karl-Friedrich Merten kapitány a támadás mellett döntött. 20 perces időközzel két torpedótalálat érte a gőzöst. A torpedórobbanástól hatan vesztették életüket.
A túlélőknek a német parancsnok biztosította a mentőcsónakba szállást és a helyszín elhagyását. A gőzöst az értékes rakománnyal együtt nyelte el a feneketlen mélység, amelyet 71 év elteltével emeltek ki a DOS kutatói.