Megdőlt a toleráns kutyák, agresszív farkasok mítosza

farkas
Szürke farkas (Canis lupus)
Vágólapra másolva!
A közvélekedéssel ellentétben a farkasok toleránsabbak a kutyáknál, ami segíti a fajtársakkal való együttműködést – állítja egy új kutatás.
Vágólapra másolva!

Az emberek és kutyák közötti jó kapcsolat vitathatatlanul a domesztikáció eredménye. Sokáig úgy hitték, hogy a háziasításra kifejezetten a barátságosabb, elfogadóbb természetű farkasokat választották ki, hogy végül szófogadó, kevésbé agresszív kutyák váljanak belőlük. Mostanában azonban egyre több kutatás utal arra, hogy ezek a tulajdonságok nemcsak az ember-kutya kapcsolatot, hanem a kutyák közti kontaktust is meghatározzák. Az osztrák Messerli Kutatóintézet két munkatársa, Friederike Range és Virányi Zsófia arra volt kíváncsi, vajon a farkasokhoz képest a kutyák tényleg elfogadóbban viszonyulnak-e saját fajtársaikhoz.

Az ausztriai Farkastudományi Központban számos viselkedési vizsgálatot végeztek el emberek által nevelt kutyákon és farkasokon, amiket külön falkákban tartottak. Összesen kilenc farkast és nyolc keverék kutyát vontak be a kutatásba.

Forrás: Flickr: OBEY

Kinek a joga az agresszív viselkedés?

Annak érdekében, hogy kiderüljön, melyik faj számít toleránsabbnak, egy magas és egy alacsony rangú egyedet etettek közös térben. Az alacsony rangú farkas hevesen védte élelmét a magas rangú példánytól és ugyanolyan mértékben tanúsított agresszivitást, mint dominánsabb társa. „Ez egyfajta „farkas-demokráciára” utal: az alacsony rangú példánynak joga van kihívni a domináns felet” – mondta a Discovery News tudományos portálnak Range.

A kutyáknál ez teljesen másként történt. Náluk a ranglétra alacsonyabb fokán álló példány ellenkezés nélkül meghátrált magasabb hierarchikus pozícióban lévő társa fenyegetésétől, az agresszió a magas rangú állat kizárólagos privilégiumának számított. Összességében viszont elmondható, hogy mind a kutyák, mind a farkasok agresszivitása – ha mutattak is - nem volt kiemelkedő mértékű.

Családban keresendő a különbség

„A viselkedésbeli eltérés alapja valószínűleg az lehet, hogy amíg a kutyafalkák hím és nőstény tagjai nem feltétlenül rokonai egymásnak, addig a farkasfalka élén egy domináns hím és nőstény áll, amelyeket utódaik követnek, így falkájuk lényegében egy nagy családnak tekinthető.” – mondta Range. A farkasoknál az agresszió mértéke is alacsonyabbnak bizonyul, ha falkán belül történik az összetűzés.

Szürke farkas (Canis lupus) Forrás: Gary Kramer

Az engedelmesség a kutya-ember kapcsolat alapja

„Amikor az emberek háziasították a farkasokat, választásuk az engedelmesebb egyedekre esett, amelyek alkalmazkodóbbnak bizonyultak” – magyarázta Virányi Zsófia. A kutya-ember kapcsolat a konfliktusok nélküli együttélésről, és nem az egyenlőségről szól, ebből következik, hogy mások tiszteletének és követésének képessége tette az ebeket számunkra ideális társakká. A kutatást a Proceedings of The Royal Society B folyóirat közölte.