Felfedezték a világ legmélyebben élő halfaját

A most felfedezett faj valószínűleg az ostorfarkú halak családjához tartozik, amelyek az abisszikus-zóna lakói

Több mint 8 kilométeres rekordmélységben bukkantak rá arra a tudomány számára ismeretlen halfajra, amely eddig a legnagyobb mélységből ismert gerinces állat. 

Mélységi világrekorder

A Schmidt Oceanográfiai Intézet nemzetközi kutatócsoportja a mélytengeri árkok, az úgynevezett hadális öv ökoszisztémáját tanulmányozza a Csendes-óceánon, a Mariana-árok térségében. Az expedíció kutatóhajójáról, a Falkor-ról mélybe eresztett robotkamera 8 145 méteres mélységben egy, a tudomány számára mindeddig ismeretlen csontoshalat (Osteichthyes) örökített meg, - adta hírül a BBC News Science and Enviroment. A bizarr kinézetű halfaj a legnagyobb mélységben felfedezett magasabb rendű gerinchúros élőlény (Chordata).

A Föld legmélyebb pontja a Mariana-árokban lévő Challenger-szakadék Forrás: wikimedia.org

Az eddigi mélységi világrekorder halat még 2008 október 8-án sikerült az Aberdeen Egyetem kutatócsoportjának lencsevégre kapni a szintén pacifikus Japán-árok 7 700 méteres mélységében. A kocsonyás csigahal (Pseudoliparis ambystomopsis) rekordját megdöntő új faj, - külső jegyei alapján – az ostorfarkú halak családjába (Macrouridae) tartozhat, amelyek jellemzően a 4-6000 méter között élő mélytengeri halak.

A most felfedezett faj valószínűleg az ostorfarkú halak családjához tartozik, amelyek az abisszikus-zóna lakói. A képen egy, az atlanti térségben lefotózott ostorfarkú halféle Forrás: wikimedia.org

Az új felfedezéssel kapcsolatban dr. Jeff Drazen, a University of Hawaii kutatási igazgatója rámutatott, hogy a mélytengeri árkok ökoszisztémájáról még nagyon korlátozottak az ismereteink.

Földünk utolsó nagy fehérfoltja

Hogy mi mély, az hétköznapi értelemben igencsak relatív. A sűrített levegővel merülő légzőkészülékes búvároknál 40 méter a biztonságos mélységhatár, a különböző légzőgáz keverékekkel merülő technikai búvárok egy-két száz méterig képesek lemerülni, tehát hagyományos technikával a világtenger víztömegének éppen hogy csak a felszínét tudjuk megkarcolni. (Éppen idén döntötték meg a légzőkészülékes mélymerülési világrekordot; egy egyiptomi technikai búvár 327 méteres mélységig merült.) A három nagy óceáni medence közül az atlanti a „legsekélyebb” a maga 3 300 méteres átlagmélységével, az Indiai-óceán 3900 méteres átlagmélységgel rendelkezik, míg a Csendes-óceán esetében ez az érték 4200 méter körül van.

A mélytengeri halak többsége félelmetes kinézete ellenére alig néhány centis csupán Forrás: wikimedia.org

A világtenger valamivel több mint 362 millió km2-es területének legnagyobb víztömegét az ember által alig-alig ismert mélytengeri birodalom alkotja. Dr. Robert Ballard, a nemzetközi hírű oceanográfus (aki többek között a Titanic roncsát is felfedezte) találó megjegyzése szerint sokkal jobban ismerjük a Hold felszínét, mint a mélytengerek világát. Óvatos becslések szerint a tudomány által már ismert mélytengeri fajok az 5 százalékát alkothatják az ott ténylegesen létező élővilágnak. A mélytengeri árkok világa azonban még e számunkra ismeretlen birodalmon belül is önálló entitást alkot.

A felszíntől „Hádész birodalmáig”

Oceanográfiai értelemben mást jelent a mélység a hétköznapi tapasztalatnál. A világtenger víztömegét függőlegesen – a felszíntől az óceáni árkok legnagyobb mélységéig – négy zónára osztjuk. A víztömeg legfelső, a felszíntől 200 méteres mélységig terjedő zónája a fény, vagy fotikus-öv. A zónahatár kijelölésének indoka, hogy 200 méterre jut le még annyi fény, amely – legalábbis elméletileg – elegendő a fotoszintézishez. A fotikus öv alatt 200 és 1000 méter es mélységhatár között húzódik a szürkületi zóna, vagy más néven a bathyális-öv.

A mélység birodalmának lakója a rendkívül bizarr megjelenésű koboldcápa is, amely a bathyális-övben él Forrás: wikimedia.org

Ezer méter az a határ, ahol még nagyon érzékeny műszerekkel kimutatható a fentről érkező természetes fény. Az 1000 és 6000 méter közötti tartomány a sötét-zóna, vagy ahogyan az oceanográfusok hívják, az abisszális-öv. Az abisszikus régióban már semmilyen természetes fény nincs, - a mélytengeri világítószervezetek által „termelt” fény (biolumineszcencia) kivételével az abisszális-övben vaksötétség uralkodik.

Ahol még a Mount Everestet is elnyelné a víz

A világtenger extrém mély vidéke az óceáni-árkok világa, azaz a hadális-öv. Itt találhatók Földünk legnagyobb vízmélységei; a csendes-óceáni Mariana-árok Challenger –szakadéka a maga 10 994 méteres mélységével áll a lista élén. ( Csak szemléltetésként; ha a legmagasabb hegycsúcsot, a 8848 méter magas Mount Everestet elsüllyesztenénk a Challenger –szakadékba, a hegyóriás csúcsa még 2 146 méter mélyen lenne a felszín alatt.) A kegyetlen környezeti körülmények, a rettenetes hidrosztatikus nyomás, a koromsötétség és 1-2 Celsius fokos hideg víz miatt sokáig azt feltételezték, hogy az óceáni árkok élettelenek.

Jacques Piccard (középen fent) és Don Walsh 1960 január 23-án a Mariana-rokba történt lemerülésükkor Forrás: wikimedia.org

Csak Piccard és Walsh 1960 január 23-án, a Trieste-II batiszkáf fedélzetén a Challenger-szakadékban végrehajtott merülése bizonyította be, hogy még ebben a mélységben is léteznek alsóbbrendű létformák. A mostani felfedezés arra utal, hogy a halak állatkörének képviselői közül is néhány fajnak a hadális-öv extrém mélységeiben van az élőhelye.