Vérfürdőt rendező orkák az Indiai- óceánon

A nomád orkák hihetetlen nagy távolságokra vándorolnak

Egy friss terepi kutatás szerint a kardszárnyú delfinek sokkal gyakrabban támadnak hosszúszárnyú bálnákra, mintsem ahogyan ezt eddig feltételezték. A kutatók arra is magyarázatot keresnek, hogy az orkák miért kezdtek hirtelen nagytestű cetekre vadászni.

Gyilkos bálna a bálnák ellen

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca) számunkra talán kissé hatásvadásznak tűnő angol elnevezése (Killer whale, azaz gyilkos bálna) mélyebb értelmet nyer egy, a Marine Mammal Science szaklapban publikált friss tanulmány konklúziói alapján. Az összes orka ugyan nem érdemli meg a sommás „gyilkos bálna” elnevezést, de azt már eddig is tudtuk, hogy a kardszárnyú delfinek egy csoportja, az úgynevezett nomádok alkalmanként náluk sokkal nagyobb zsákmányállatokra támadnak.

A kardszárnyú delfinek opportunista ragadozók, amelyek különféle vadászati taktikákat fejlesztenek ki a zsákmány elejtéséhez Forrás: wikimedia.org

Bizonyított tény például, hogy a kardszárnyú delfinek megtámadták már a világtenger, sőt, a Föld leghatalmasabb állatát, a 31 méteres hosszúságot is elérő kékbálnát ( Balenoptera musculus)ugyanúgy , mint a földi bioszféra legnagyobb húsevő ragadozóját, a nagy ámbráscetet (Physeter macrocephalus) is. A friss kutatási eredmények azonban azt sugallják, hogy az ugyancsak méretes, 16-18 méteres hosszúságot elérő hosszúszárnyú bálna ( Megaptera novaeangliae) bizonyos térségekben nem csupán alkalmi, hanem rendszeres prédája a nomád kardszárnyú delfineknek.

A hosszúszárnyú bálnák az orkák rendszeres prédaállatai lehetnek Forrás: wikimedia.org

A kardszárnyú delfineket prédálási és vándorlási szokásaik alapján két nagy csoportra, a rezidens és a nomád orkák csoportjaira oszthatjuk. A rezidensek népes, 20-40 egyedből álló családokban ének, meghatározott térségeken belül vándorolnak, a csoporttagok folyamatosan kommunikálnak egymással, és rajhalakra vadásznak. Ezzel szemben a nomádok kis, 3- 8 egyedből álló csoportokba verődve, rendkívül aktívan vándorolnak a világóceán legszélesebb térségeiben, kevesebbet kommunikálnak, és nagytestű, melegvérű prédaállatokat, tengeri emlősöket zsákmányolnak, tehát csak ez utóbbiakra illik a „gyilkos bálna” elnevezés.

Türelem új felfedezést terem

A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) tengerbiológusai Nyugat-Ausztrália indiai-óceáni partvidékén 19 orka egyedet azonosítottak, 3 különálló csoportban. A kutatók a kardszárnyú delfinek prédálási szokásairól gyűjtöttek adatokat az Indiai-óceán e kevéssé barátságos vidékén, és elsősorban a cetek elleni orka támadások kérdését vizsgálták. Ezek olyan ritkán megfigyelhető alkalmak, hogy minden egyes dokumentált eset rendkívül komoly tudományos érték – nyilatkozta Robert L. Pitman a NOAA tengerbiológusa, a kutatócsoport vezetője. A megfigyelések nehézségeit jól illusztrálja, hogy Pitman és munkatársai csak több száz, esetenként viszontagságos kihajózás eredményeként tudtak értékelhető adatokhoz jutni.

Borját védő hosszúszárnyú bálna a rájuk támadó orkák gyűrűjében Forrás: animalsio9.com/Jason G. Goldman

A sok fáradozás azonban nem volt hiábavaló; egy műholdas jeladóval megjelölt nőstény orka vezette csoportot viszonylag hosszabb ideig tudtak követni. ( A kardszárnyú delfinek családjain belül matriarchátus érvényesül; a csoportot mindig egy idősebb, tapasztalt nőstény vezeti.) Hat nap alatt a megfigyelt csoport egyedei 8 fiatal hosszúszárnyú bálnát támadtak meg, és a támadások gyakorisága még a rutinos cetkutatókat is megdöbbentette. Nem elszigetelt jelenségről van szó, a megfigyelések arra utalnak, hogy az orkák rendszeresen megtámadják a hosszúszárnyú bálnákat. Ezért úgy tűnik, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben ezek a cetek nem alkalmi, hanem a kardszárnyú delfinek típusos zsákmányállatai.

Mi állhat az orkák újsütetű bálnavadászatának hátterében?

A kardszárnyú delfinek oppurtunista vadászok, és a tengeri táplálékpiramis legtetején álló ragadozók. A melegvérű tengeri emlősöket, köztük a különös gyakorisággal úszólábúakat (medve és oroszlánfókákat) valamint delfinféléket elejtő orkák rendszeres bálnavadászata talán nem is olyan új jelenség, mint amilyennek elsőre látszik.

A kardszárnyú delfinek a tengeri táplálékpiramis tetején álló szuperragadozók Forrás: AFP/Marcel Mochet

A NOAA tengerbiológusai szerint igen valószínű, hogy a múltban a kardszárnyú delfinek nomád csoportjai sokkal gyakrabban vadásztak bálnákra, mint napjainkban. Ez utóbbinak meglehetősen prózai okai vannak, - vélik a kutatók. A 20. század második felére ugyanis a kíméletlen ipari bálnavadászat miatt a sziláscetek (Mysticeti) többsége a kihalás szélére került.

Ugró hosszúszárnyú bálna. Az állomány regenerálódása úgy tűnik, feltámasztotta az orkák vadászösztönét Forrás: wikimedia.org

Az oppurtunista kardszárnyúak ezért egyre inkább más melegvérű prédaállattal, elsősorban fókafélékkel pótolták a kieső zsákmányt. A rendkívül intelligens orkák a fókák elejtésére számos trükkös vadászati taktikát fejlesztettek ki. Az 1986-os bálnavadászati moratórium meghirdetése óta a sziláscetek egyes csoportjaiban erőtejesebb regenerálódási folyamat figyelhető meg. Néhány bálnafaj, köztük a hosszúszárnyú bálnák ismételt elszaporodásával a kardszárnyú delfinek is egyre jobban visszatérnek a nagytestű cetek vadászatához.