Döbbenetes helyzetkép egy ebolakórházból

ebola Sierra Leone kenema
A girls suspected of being infected with the Ebola virus has her temperature checked at the government hospital in Kenema, Sierra Leone, on August 16, 2014. Kenema hospital estimates that 15 of their staff have died treating ebola patients, at least 12 of them were nurses. The death toll from an Ebola outbreak that began at the start of the year stands at 1,145 in four afflicted west African countries: Guinea, Sierra Leone, Liberia and Nigeria. Kailahun, the traditional home of around 30,000 mainly Mende tribespeople, and Kenema account for the lion's share of Sierra Leone's 810 cases and 384 deaths. AFP PHOTO/CARL DE SOUZA
Vágólapra másolva!
A Sierra Leone-i Kenema állami kórháza személyzet és anyagiak híján is folytatta munkáját az ebola legvadabb tombolása idején.
Vágólapra másolva!

Robert Garry érezte, hogy ez a tető nem bírja sokáig. Az ideiglenes ebolaosztály öt méter magas faszerkezete fölé sebtében felhúzott bádoglapokat mindössze néhány összesodort fémdrót tartotta a helyükön. Fél óra sem telt bele, és a kórház főépületében tartott megbeszélést óriási robaj szakította félbe: bekövetkezett az elkerülhetetlen, a kétes tákolmány összeomlott.

Zsúfolásig telt osztályok

Ez a júniusi baljós eset Sierra Leonéban, a Kenemai Állami Kórházban csupán előszele volt a közelgő vésznek. Egy hónapon belül a kórház teljes infrastruktúrája összeroskadt a történelem eddigi legsúlyosabb ebolajárványának nyomása alatt. Az osztályok zsúfolásig teltek betegekkel, és az egészségügyi személyzet tagjai – köztük Sheik Humarr Khan, a kenemai kórház fertőzőbetegség-specialistája – kétségbeesetten harcoltak a páciensek életéért.

Egy ebolagyanús lány lázát mérik a Kenemai Állami Kórházban. A kórház 15 dolgozója már augusztus közepe előtt meghalt a betegek kezelése közben Forrás: AFP/Carl De Souza

A járvány 2013. decemberi kitörése óta az ebola több mint 2600 életet oltott ki, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint ez év végéig további tízezreket fog megfertőzni. A kitörés epicentrumában álló három ország, Guinea, Libéria és Sierra Leone közös jellemzője a gyenge lábakon álló közegészségügyi rendszer. A nemzetközi segítségnyújtás sajnálatos módon azok után is alapvetően elégtelen maradt, hogy a WHO augusztusban nemzetközi vészhelyzetnek nyilvánította a járványt.

Egy másik halálos vírusra készültek

Khan és csapata eredetileg nem az ebolával készült felvenni a harcot. Az elmúlt évtized jó részét az ebolához hasonlóan életveszélyes, olykor szintén vérzéses lázban kulmináló betegség, a lassza elleni küzdelemmel töltötték a kenemai kórházban. A lassza egyetlen „előnye” az ebolával szemben, hogy jóval kiszámíthatóbb, évenként visszatérő ciklusban támad. Robert Garry virológusként a Tulane Egyetemről (New Orleans, USA) csatlakozott egy nemzetközi tudóscsoport tagjaként az afrikai kollégákhoz, segítve őket egy lasszaellenes kezelési és kutatási program kiépítésében. A beomlott tetejű új kórterem is a lasszaprogram jegyében épült.

Ám mielőtt még teljesen elkészülhetett volna, a lasszalabor máris diagnosztizálta Sierra Leone első ebolás esetét. Sok száz további jött a nyomában, és az egészségügyi intézmény, amelyet az egyik fertőző betegség elleni harcra készítettek fel, hirtelen egy másik csata kellős közepén találta magát. A kutatók eleinte megpróbálták az intézményt elöntő betegáradat közepette folytatni tudományos munkájukat: követni a fertőzés útját, miként lépte át az ország határait, és hogyan terjed a határokon belül. De a járvány rövid úton felemésztette a kórház erőforrásait, és a kutatás lekerült a napirendről. Hiába segíthettek volna a kutatási eredmények a járvány elleni küzdelem megszervezésében, a humanitárius szükséghelyzetben minden kézre szükség volt.

A felmosás állandó veszélyforrás

Khan pontosan tudta, milyen kockázatot vállal, amikor úgy döntött, hogy a lasszaosztály új vezetőjeként a vérzéses lázakkal néz farkasszemet. Elődje lasszalázban halt meg, egyike lett annak az 5–20 ezer áldozatnak, akik az évi 300–500 ezer fertőzött közül vesztesen kerülnek ki a vírus elleni harcból. A kenemai kórház évtizedek óta kezel lasszás betegeket; ez idő alatt egy véres polgárháborút is átvészeltek, amely 1991–2002 között dúlt az országban. Az itt felhalmozott tapasztalat és szakértelem indokolta, hogy épp ezt az intézményt választották a 2010-ben nyugat-afrikai és amerikai partnerek bevonásával felállított Vírusos Vérzéses Láz Konzorcium élére. Pardis Sabeti, a Broad Institute (Cambridge, Massachusetts, USA) bioinformatikus-genetikusa is a konzorcium tagjaként került kapcsolatba Kenemával, hogy az onnan származó vírusminták nukleinsav-szekvenálása útján próbálja meg a lassza terjedését követni.

Tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött egészségügyi dolgozók fertőzött orvosi eszközöket égetnek el Libéria fővárosában, Monroviában Forrás: AFP/Dominique Faget

Sabeti, Khan és Garry először az idén májusban találkoztak Nigériában, egy a Világbank és az Egyesült Államok által támogatott, a fertőző betegségeket modern eszközökkel kutató intézet felszentelése alkalmából. Ezzel nagyjából egy időben állt fel – szintén amerikai pénzből – a kenemai kórház új lasszaosztálya, amely 48 ágyas kapacitásával majdnem megduplázta az intézmény korábbi befogadóképességét. A tervek szerint az osztályon üzembe helyeztek volna egy légkondicionálót – ami a fullasztó egyenlítői hőségben védőruhát viselni kényszerülő ápolóknak óriási könnyebbség lett volna –, és csempézett padlóját egy egyszerű vízfecskendővel le lehetett volna tisztítani. A vérzéses lázban szenvedők minden elképzelhető testfolyadékukkal vírusokat ürítenek, és a régi kórterem betonpadlójának felmosása állandó fertőzésveszélyt jelentett a dolgozók számára.

Elvetélt kismama volt az első beteg

Ám az ebola közbeszólt. Márciusban, amikor a vírus felütötte a fejét az északi szomszéd Guineában, Garry már tudta, hogy legközelebb Kenema kerül sorra. Sabetivel együtt nagy mennyiségű védőfelszerelést szállítottak a kórházba, és Sabeti massachusettsi laborjának kutatói maguk utaztak Kenemába, hogy az ebola kimutatására alkalmas genetikai próbákat odajuttassák.

Nem kellett sokat várni az első esetre. Májusban egy nőt vettek fel magas lázzal és a spontán vetélése után kialakult csillapíthatatlan vérzéssel. Tizenhárom társával együtt egy hagyományos gyógyító temetésén fertőződtek meg; a gyógyító a szomszédos Ghánában ebolás betegeket próbált kezelni. Május 25-én a lasszalabor vezetője, Augustine Goba megerősítette, hogy ezek a betegek valóban az ebolát hurcolták be Sierra Leonéba. A páciensek az újonnan kialakított lasszaosztályra kerültek. Garry azonnal odarepült, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a személyzet fel van készülve a kockázatra. Szokásos köpenyüket és maszkjukat a teljes testet fedő, vízhatlan védőöltözékre kellett cserélniük. Az asszisztenseknek a diagnózishoz felhasznált vérmintákat fokozott figyelemmel kellett fertőtleníteniük, hogy utána Sabeti laborja a Broad Institute-ban kockázatmentesen tudja szekvenálni őket.

Egész falvak pusztultak el

A betegek eleinte csak lassan csordogáltak – túlságosan is lassan ahhoz képest, hogy a járvány milyen tempóban szedte áldozatait. Június elején a fertőzöttek kapcsolatainak feltérképezése azt sugallta, hogy jóval többen érintkezhettek már a vírussal, mint ahányan felkeresték a kórházat. De az ebola korábban nem járt Nyugat-Afrikában, ezért az emberek gyanútlanul terjesztették a betegséget, anélkül hogy tudtak volna róla. Elég volt ehhez, hogy maguk látták el beteg családtagjaikat, és maguk temették el a halottaikat is.

Feltehetően ebolával fertőzött embert kísérnek kórházba Monroviában Forrás: AFP/Zoom Dosso

Egész falvak pusztultak el így, mind az utolsó lélekig. Khan sejtette, hogy a vihar előtti csend nem tarthat sokáig; ezért is rendelte el az ideiglenes osztály felállítását. (Az első tetőszerkezet összeomlása után a munkások rövidebb és masszívabb elemek felhasználásával újabb, immár tartós tetőt ácsoltak.) Jóslata sajnos beigazolódott: június végén a régi lasszaosztályra már lehetetlen volt több beteget felvenni, és az újabb ebolagyanús eseteket az ideiglenes osztályra irányították. Egyéb hely híján, ahová vihették volna őket, Sierra Leone teljes keleti feléből Kenemába özönlöttek a betegek.

Rettegve, egyedül nyolcvan beteggel

A személyi és anyagi utánpótlás akadozott; az Orvosok Határok Nélkül és más orvosi segélyszervezetek már így is erejükön felül vállaltak szerepet a krízis enyhítésében. A WHO küldött néhány kollégát, de így is gyakran előfordult, hogy Khan egyedül maradt orvosként a 80 beteget ellátó osztályon. Magányos volt, és rettegett az életéért, mégis kitartott a betegei mellett. „Ha én megtagadom tőlük a kezelést, vajon én kitől várhatnám el, hogy engem kezeljen?” – tette fel a kérdést nővérének.

Egyetlen denevértől jöhetett

A járvány javában tombolt, amikor Sabeti és munkatársai Cambridge-ben nekiláttak a Garry által kiküldött kenemai vírusminták elemzésének. Az első 78 Sierra Leone-i betegtől származó 99 vírusminta nagy pontosságú ún. mélyszekvenálásával azt próbálták nyomon követni, miként mutálódott a vírus, miközben átadódott betegről betegre. Senki korábban nem gyűjtött ilyen jellegű adatokat egy éppen zajló járvány terjedéséről.

Néhány lényeges dolog hamar kiderült, például hogy a mostani kitörés egyetlen állatról (valószínűleg denevérről) emberre való átadással vette kezdetét, és hogy a vírus sok száz mutációt halmozott fel azóta, hogy fejlődési vonala nagyjából egy évtizeddel ezelőtt elvált a Kelet-Afrikában honos eredeti ebolavírustörzstől.

A halott magzat mindenkit megfertőzött

Sabetiék júliusban már közzétették eredményeiket – vagyis olyan hamar, ahogy csak lehetett. Adataikat elsőként az ebola elleni kísérleti gyógyszerek és vakcinák fejlesztésén dolgozó kutatók hasznosították. Ennek nyomán született a ZMapp névre keresztelt ellenanyag-koktél, amit eddig hét páciens kapott meg, bár sajnos nem mindannyiuk életét sikerült vele megmenteni. És Sabetiék adatait használták a szeptember elején klinikai kipróbálásra bocsátott védőoltás kifejlesztői is; a vakcinát tudatosan úgy tervezték, hogy a vírus eddig leírt mutációinak egyike sem befolyásolja a hatékonyságát.

Ebolában meghalt szüleit siratja egy kislány Monroviában, az újonnan felállított járványközpont falainak tövében Forrás: AFP/Zoom Dosso

Ám mindez későn jött, és kevés volt ahhoz, hogy megfékezze a kenemai kórházban elindult katasztrofális eseménysorozatot. Július végén egy belázasodott helyi vezetőt a zsúfolt lasszaosztály helyett egy magánkórterembe vették fel, ahol csak laza védőintézkedések voltak érvényben. Ezzel végzetes láncreakció vette kezdetét. A beteg megfertőzött öt kórházi alkalmazottat, köztük egy terhes ápolót. Mbalu Fonnie szülésznő, aki egyben a lasszaosztály főnővére is volt, három kollégájával együtt segédkezett a beteg asszony halott magzatának világra hozatalában. Valamennyien megfertőződtek, szinte bizonyosan a szülés során, és mindannyian meghaltak.

Fonnie és a többi vezető nővér halála elszakította azt a vékony szálat, amely addig összetartotta a kórház dolgozóit. „Mbalu néni”, ahogy a többiek szólították, 25 éve gyógyította a lasszát Kenemában – vagyis végig a posztján maradt a polgárháborús évek alatt –, és maga is átesett egy lasszafertőzésen. Most ő sem volt többé.

Végül az orvos is megfertőződött

Másnap Sabeti az e-mailjei között Khanról szóló üzenetet talált, amely tudatta: a doktor elkapta az ebolát. Tehetetlen kétségbeesésében mindent megpróbált. Sabeti miközben folytatta az USA hivatalaival vívott harcát annak érdekében, hogy több forrást különítsenek el az ebola által sújtott területek megsegítésére, és küldjenek kísérleti gyógyszereket és oltóanyagot a régióba, igyekezett személyesen Khan érdekében is közbenjárni. Megkísérelte elérni, hogy a Khant kezelő nemzetközi orvoscsapat vesse be a ZMapp-ot; ők azonban tartva attól, hogy egy esetleges kudarc végképp aláásná a segélyszervezetekbe vetett eleve törékeny bizalmat, nem vállalták a rizikót.

Teljes összeomlás

Khan súlyos betegségével a kenemai kórház az összeomlás szélére sodródott. Túl sok volt a beteg, túl kevés az orvos, a fogyóeszköz-ellátás pedig ingadozott. A személyzet megmaradt tagjai – életüket féltve, és érezve, hogy az adott körülmények között képtelenek ellátni feladatukat – sztrájkba léptek. A kórház az ebolás betegek ellátásán kívül valamennyi feladatát felfüggesztette.

Egy WHO-alkalmazott, aki ez idő tájt látogatott el az egységbe, így számolt be a tapasztaltakról: „Ötven beteg volt az osztályon, egészségügyi dolgozó meg sehol. Az első reakcióm az volt, hogy ezt a központot be kell záratni. Itt nem zajlik betegellátás.” Aztán mégis a további küzdelem mellett döntöttek, részint mert tudták, hogy Kenema a fertőzöttek utolsó reménye, részint mert a betegek szélnek eresztése csak a járvány további terjedését segítette volna elő.

A rettegett e-mail végül július 29-én érkezett Sabeti levélládájába. Csak ennyi állt benne: „Dr. Khan elment.” A mindenki által szeretett és becsült orvos halálával a kenemai helyzet mélypontjára érkezett; a vezető elvesztése teljesen demoralizálta a közösséget.

Ebolával fertőzött gyereket etetnek a Sierra Leone-i Kailahun városban Forrás: AFP/Carl De Souza

Új remény

Ám épp ebben a válságos pillanatban már úton volt a segítség. A WHO és az Orvosok Határok Nélkül újra feltöltötték a védőfelszerelés-raktárakat. A Nemzetközi Vöröskereszt Kenema határában új ellátóközpont építésébe fogott. A régi kenemai kórház még mindig nagyjából 50 ebolás beteget ápol, de az utánpótlás felállásával párhuzamosan megpróbálják lassan leépíteni ezt a munkát, és újranyitni a többi osztályt.

Sabeti és Garry közben előkészítik a kutatómunka következő fázisát: a június 18-a óta befutott ebolás minták analízisét, amitől azt remélik megtudni, vajon a vírus továbbra is ugyanazokat a genetikai régióit és ugyanolyan sebességgel változtatja-e, mint korábban, és a járvány során létrejött mutációk vajon alkalmasabbá tették-e a vírust az emberek közötti terjedésre és a halálos kimenetelű betegség okozására.

A cikk a Nature 2014. szeptember 25-i számának írása alapján készült.