Tavaly a péniszamputáció kezelésének thaiföldi módszere tarolt, tavalyelőtt a beszédösszezavaró gép, de idén sem kell szégyenkezniük a kutatóknak. Következzenek hát a 24. Ig Nobel-díj büszke birtokosai!
Kijosi Mabucsi és feltehetően Tom és Jerry rajzfilmeken felnőtt munkatársai kutatásukkal bebizonyították, hogy a banánhéj valóban csúszósabb, mint az alma vagy a narancs héja. Mindez totális hülyeségnek tűnhet addig, amíg meg ismerjük a teljes igazságot. A kutatók ugyanis leginkább az ízületekben fellépő súrlódást akarták megérteni, hogy jobb protéziseket tervezzenek, és rájöttek, hogy a banánhéj csúszósságát adó poliszacharidok az ízületek membránjaiban is megtalálhatók.
A neurológiai díjat annak megmagyarázásáért kapták lelkes kínai kutatók, hogy miért látják egyesek lépten-nyomon Jézus, Elvis Presley vagy épp egy rég látott rokon arcát ott, ahol mások csak egy kicsit megégett pirítóst vagy egy szép szelet pizzát. A vizsgálatban funkcionális MR-t használtak, így fedezték fel, hogy mely agyi ideghálózat felel e furcsa kórkép, a pareidolia jelenlétéért.
Ausztrál pszichológusok lényegében azt mutatták ki meglepő kutatásukban, hogy akik szeretnek késő éjszakáig fennmaradni (közkeletű elnevezéssel “baglyok”), valószínűbben mutatják a “sötét triász” (nárcizmus, pszichopátia, macchiavellizmus) személyiségjegyeit, mint a korán kelő “pacsirták”. A pszichológiai díj odaítélése nem is lehetett kérdés.
Cseh kutatók immáron közegészségügyi Ig Nobel-díjas vizsgálatukban lényegében összefüggést állapítottak meg a macskaharapás és különösképpen a nők depressziója között. Minderre egy hatalmas elektronikus adatbázis átfésülésével jöttek rá. Ha a rendelőintézetek orvosai megfogadják tanácsukat, ne lepődjünk meg, ha Cirminek rossz napja van, és végül minket küldenek a pszichiátriára.
Nehéz elhinni, hogy német, cseh és zambiai kutatók azért álltak össze, hogy szorgos vizsgálatukkal bebizonyítsák: a kutyák ürítéskor leginkább a Föld észak-déli geomágneses vonalaihoz szeretnek igazodni. Pedig ez a valóság, a nagyszerű eredmény pedig biológiai Ig Nobel-díjat ért.
A művészeti díjat egy komisz olasz társaság kapta, akik húsz (legalábbis addig) egészséges kísérleti alanynak szép és ronda festményeket mutattak, miközben erős lézerrel sütögették a kezüket. A kutatás eredményeként rájöttek, hogy a szépnek tartott képek látványának hatására egy agyterület mérsékelni próbálja a fájdalmat, míg a csúnya festményeknél csöndben marad, így valóban átélhetjük a fájdalmat a maga teljességében.
A közgazdasági Ig Nobel-díjat az olasz Nemzeti Statisztikai Intézertnek ítélték oda, mely büszkén az élére állt annak a mozgalomnak, hogy az Európai Unióban ezentúl az országok nemzeti össztermékéhez számítsák hozzá a prostitúcióból, drogkereskedelemből, csempészetből, és más egyéb, a felek megegyezésén alapuló, ám törvénytelen tevékenységből származó jövedelmet. Kíváncsian várjuk az új adatokat!
Az orvosi területen kiosztott elismerést indiai és amerikai kutatók kapták, akik pácolt, sózott disznóhús orrba tömködésével értek el figyelemreméltó sikereket az egyébként kezelhetetlen orrvérzések elállításában.
Az “északi tudományok” kategóriát feltehetően kifejezetten azoknak a norvég kutatóknak találták ki, akik azt vizsgálták, hogyan reagálnak a rénszarvasok a jegesmedvejelmezbe öltözött emberek látványára. Kíváncsian várjuk, folytatják-e a valódi jegesmedvék reakcióival.
A táplálkozástudományi Ig Nobel-díjat nem is kaphatta volna más, mint az a furfangos spanyol csapat, akik rájöttek, hogy csecsemők székletéből származó baktériumokkal egész jól lehet szalámit érlelni. Ők, ellentétben a díjazottak többségével, nem tudtak részt venni a ceremónián. Reméljük, jól vannak.
Az Ig Nobel-díj
A felesleges és mulatságos, de a tudományt mindenképpen népszerűsítő kutatások éves díjátadó ünnepsége tegnap zajlott a Harvard Egyetemen. A díjalapító ceremóniamester, Marc Abrahams annak az Annals of Improbable Research című tudományos vicclapnak a szerkesztője, amely néhány harvardi - egyetemi és főiskolai - egyesülettel együttműködve odaítéli az Ig Nobel-díjakat, vagy ahogy sok helyen emlegetik: a "Bolond-Nobeleket".
Az IgNobelt - amelynek nevét az ignoble, vagyis alantas, méltatlan, hanyagolható angol szóból képezték - 1991 óta osztják ki. Az alapszabály szerint olyan kutatással lehet elnyerni, amelyet nem lehet vagy nem érdemes megismételni. Az IgNobel-díjjal nem jár pénzjutalom, sőt a díjazottak maguk fizetik az utazási költségeiket is. A Harvard Egyetem Sanders Színházában idén huszonnegyedszer vehették át a "bolond-Nobel-díjasok" az elismeréseiket.