Gilisztaként feszül a testhezálló űrruha

Nehéz szkafander helyett feszes, könnyű űrruhát fejlesztenek az MIT kutatói. A testhezálló ruha merevítő hálóját az egyetem fémgilisztájától kölcsönözték.

Az asztronauta belebújik a könnyű búvárruhához hasonló hajlékony űrruhába, majd rácsatlakozik egy elektromos dokkolóra. Az feszesre húzza a ruhát, és irány a világűr. Nincs szükség belső légkörre vagy a kollégák segítségére az öltözködéshez. A mozgás is sokkal szabadabb lehetne, mint korábban.

Az MIT illusztrációja az űrruha egy lehetséges formájáról Forrás: Jose-Luis Olivares/Mit

Az MIT BioSuit-ban nincs belső légkör, a vákuumot ellensúlyozó nyomást a ruhában található feszített fémszálak biztosítják, az űrruha második bőrként feszül az asztronautákra. A merevítést adó drótok úgynevezett alakmemória-ötvözetből készültek. Ezek az anyagok képesek megjegyezni egy formát, amelyre akkor is emlékeznek, ha közben össze-vissza hajlítgatják őket, hasonlóan a memóriahabokhoz. A ruha öltözködés közben szabadon mozgatható, az űrben viszont újra felveszi eredeti alakját, így stabilan tartja viselőjét.

Alakmemória?

Az alakmemória-anyagok olyan fémötvözetek, amelyek képesek megjegyezni egy formát. Bizonyos hőmérséklet alatt alakíthatóak, de ha melegítjük, akkor egy kritikus pont fölött visszaugranak az eredetileg eltárolt alakzatba, mintha felfújnák őket, mint egy gumimatracot. Már az autó- és repülőiparban is hasznosítják a technológiát, mert megbízhatóbb illesztésekre képesek mint a hegesztés, de fogszabályzók is készülnek belőlük. Az ötvözetek leggyakrabban nikkelből és titánból állnak, de már műanyagok is képesek alakzatok megjegyzésére.

Az alakmemória-ötvözetből készült űrruha rugalmassága és merevsége hő segítségével szabályozható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fémszálakra elektromos áramot kapcsolnak, ami melegíti azt, így megfeszül. Ahhoz, hogy a feszesség megmaradjon fenn is kell tartani a magas hőmérsékletet. Ez egyelőre problémás az asztronautáknak, hiszen így a fémszálak állandóan melegítik őket, ráadásul valaminek biztosítania kell az áramot is - nem lenne jó az űrséta közben óriási akkumulátorokat cipelni. Eredetileg 450 °C volt a "feszítési" hőmérséklet - ahol a ruha felveszi a végső alakját - de ezt sikerült letornázni 60 °C-ra. Ez még mindig nem túl kellemes az űrhajósoknak, így a csoport igyekszik más módon "fixálni" az űrruhát.

A NASA által is támogatott kutatócsoport még fejleszti a végső szabásmintát, de az anyag már megvan: a ruhához használt hálót az egyetem egy másik csoportjától kölcsönözték, akik mechanikus giliszta építéséhez fejlesztették azt. A BioSuit fejlesztésének vezetője, Dava Newman szerint nem csak az űrkutatás profitálhat a technológiából, az alakmemória-textilnek számtalan felhasználási területe lehet a Földön is: készíthető belőle védőruha katonák számára, de szorítókötés is.