Miért tűnnek részegnek az űrhajósok?

Schmitt űrhajós épp elveszti egyensúlyát

A Hold felszínéről sugárzott élő közvetítések a világ legnézettebb televíziós eseményei közé tartoznak, így kifejezetten kínosnak tűnik, ahogy Jack Schmitt, az Apollo 17 űrhajósa perceken keresztül ügyetlenkedik néhány zsákkal és a talpon maradással az alacsony gravitációban.

Aki hajított már el üres flakont, amiről azt hitte, hogy tele van, vagy próbált olyan lépcsőfokra lépni, ami nem volt ott, esetleg botorkált körbe-körbe egy szobában részegen, ahogy azt állítólag Sting is tette a Walking on the Moon születésekor - annak van érzete arról, mit élhettek át az asztronauták a Hold felszínén töltött minden egyes percben. Bár 1972 óta senki nem lépett holdunk felszínére, az alacsony gravitáció emberre gyakorolt hatása ma is aktív kutatási téma, kiváltképp a Marsra tervezett küldetések fényében.

Nincs fent és lent

Pszichológusokból, villamosmérnökökből és informatikusokból álló kutatócsoport az Európai Űrügynökséghez tartozó Európai Űrhajós Központban vizsgálta, hogy extrém környezetben miként érzékeli az ember a térbeli irányokat, milyen körülmények szükségesek a magabiztos tájékozódáshoz. A tesztalanyokat óriási centrifugába szíjazták, pörgetni kezdték, majd azt a feladatot adták nekik, hogy döntsék el, a kör alakú monitoron lévő betű "p", vagy "b". Ez zéró gravitációs környezetben (mint például űrállomások fedélzetén) lehetetlen feladat: ilyenkor az asztronauták maguktól nem képesek különbséget tenni az irányok között, nincs fent és nincs lent. Nyilakra és különböző látható viszonyítási pontokra van szükségük ahhoz, hogy mégis el tudják magukat helyezni a térben.

Schmitt űrhajós épp elveszti egyensúlyát Forrás: NASA

Imbolygás a Holdon

A centrifugával végzett kísérletek azt mutatták, hogy az ember egyensúlyérzéke a földi gravitáció 15%-ától azaz 0,15 g-től kezd "bekapcsolni". Ennél alacsonyabb gravitációs gyorsulás esetén csukott szemmel nem lehet megállapítani, merre vannak a térbeli irányok. A Hold felszínén lévő nehézségi gyorsulás mértéke ennél akig nagyobb, 0,17 g. Ez megmagyarázza, hogy Schmitt űrhajósnak miért volt kihívás az egyensúlyozás és a séta az alacsony gravitációs környezetben. Feladatát tovább nehezítette, hogy a Hold felszíne ráadásul poros és göröngyös. A sétákat szó szerint lépésenként elemzik az Apollo 15 és 16 esetében.

Nem csak a séta, de a vezetés is nehézkes a Holdon Forrás: NASA

A Marson stabilabb

Az egyensúlyérzékelési problémák komolyabb következményekkel járhatnak, mint egy hangtalan puffanás a Hold felszínén. A 0,15 g határérték alatti gravitációban a térérzékeléstől megfosztott űrhajósok rosszul kattinthatnak egy kapcsolót, esetleg ellenkező irányba engedhetnek el valamit, amiből nagyobb baj is lehet. Az Apollo-küldetésekben résztvevő holdjárók sofőrjei is arról számoltak be, hogy a holdautók vezetése közben - többek között - az is nehézséget okozott, hogy nem érezték az emelkedőket és a lejtőket.

Jó hír viszont a leendő Mars-utazóknak, hogy a vörös bolygón 0,38 g a nehézségi gyorsulás értéke, ami úgy tűnik, elegendő lesz az űrhajósoknak.