Rejtélyes objektum tűnt fel a Szaturnusz óriásholdján

Titán mágikus sziget
2. A bal oldali képen a Ligeia Mare partvonala látható az új sziget feltűnése előtt, míg a jobb oldali ábrán ugyanez a terület tekinthető meg az új, fényes objektum (piros karikával jelölve) megjelenését követően.
Vágólapra másolva!
A Szaturnusz rendszerét vizsgáló Cassini űrszonda felvételein szokatlan objektumot fedeztek fel az óriásbolygó legnagyobb holdján, a Titanon. Az égitest második legnagyobb tengerében egy sziget bukkant fel, ám 16 nap elteltével rejtélyes módon eltűnt. A kutatóknak több magyarázatuk is van a jelenségre, de még egyik sem biztos.
Vágólapra másolva!

A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, ahol tartósan nagy mennyiségű folyadék létezik a felszínen. A vastag, főként nitrogénből álló légkörrel rendelkező égitesten nagy kiterjedésű metánból és etánból álló tavak és tengerek találhatók. A sarkvidékek mínusz 180 Celsius-fokos hőmérsékletén a víz sziklaszilárd kőzetet alkot, ellenben a metán és etán keveréke folyékony.

A Földhöz hasonlóan a Szaturnusz legnagyobb holdja is rendelkezik saját folyadék-körforgással. A tengerekben összegyűlő metán és etán ugyanúgy elpárolog, lecsapódik és csapadék formájában lehullik, mint bolygónkon a víz. A NASA Cassini űrszondája közel tíz éve kering a Szaturnusz körül, miközben már csaknem százszor elrepült a Titán közelében.

2013 júliusa előtt még semmi különöset nem észleltek a Titán északi féltekéjén elhelyezkedő Ligeia Mare tenger partjai mentén. Aztán július 10-én a Cassini űrszonda több felvételt is küldött a területről. A képeken jól észrevehető egy fényes, szigetszerű jelenség, ami korábban nem volt ott:

A bal oldali képen a Ligeia Mare partvonala látható az új sziget feltűnése előtt, míg a jobb oldali ábrán ugyanez a terület tekinthető meg az új, fényes objektum (piros karikával jelölve) megjelenését követően. Rövid idő után eltűnt Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASI/Cornell

Tizenhat nappal később, július 26-án újabb felvétel készült, ezen azonban a kutatók által “mágikus sziget” (magic island) névre keresztelt objektumnak már nyoma sem volt.

A képeket a NASA Sugárhajtás Laboratóriumában (Jet Propulsion Laboratóriumban, JPL) dolgozták fel. Különböző időpontokban készült felvételeket hasonlítottak össze a Titánról, gyors ütemben váltogatva azokat. Ha a képek között eltérést találtak - például az egyiken volt a sziget, míg a másikon nem - akkor a különbség “villogva” jelent meg. Ezt a módszert kisbolygók és üstökös keresése során gyakran alkalmazzák.

A rejtélyes szigetről szóló beszámoló a Nature Geoscience tudományos lapban jelent meg. A kutatást vezető Jason Hofgartner (Cornell Egyetem) úgy véli, egy átmeneti jelenségről van szó, amelyet felületi hullámok, a folyadékban felszálló buborékok, vagy a tengerben lebegő szilárd testek okoznak. Az így keltett radarvisszhang tűnt fel rövid időre új szigetként.

A gyors változás a kutatók szerint mindenképpen összefügg azzal, hogy a Szaturnusz holdján jelenleg évszakváltás történik. A Titánon az évszakok rendkívül lassan váltakoznak, egy ottani év 30 földi évnek felel meg. Az égitest jelenleg a nyári évszakba készül belépni, így az északi félteke nagyobb részben lesz kitéve a Nap hatásainak, ami felszíni változásokat indíthat el.

Az egyik magyarázat szerint a "mágikus sziget" nem más, mint egy metánból vagy etánból álló jégdarab, amely a felmelegedő légkör hatására a folyadék felszínén lebeg, de elsüllyed, amint az időjárás hidegebbé válik. A másik lehetőség, hogy az objektum egy nagyobb szerves massza, amelynek sűrűsége kisebb, mint az azt körülvevő folyadéké. Ez lehetővé teszi, hogy a massza a tenger felszínén vagy a felszínéhez közel lebegjen.

Korábbi megfigyelések már mutattak szelek által keltett hullámokat a Titán tavainak felszínén, így előfordulhat, hogy ezek látszódnak felülről szigetszerű képződménynek. A negyedik lehetőség, hogy a tavak alatt aktív vulkánok működnek, és az ezek által kibocsájtott gázbuborékok tűnnek szárazföldnek a világűrből.

Hofgartner hozzátette, hogy ezek csak pusztán találgatások, a jelenség okát csak akkor tudnák feltárni, ha küldetés indulna a Titán tavainak vizsgálatára, mindenesetre az eredmények azt jelzik, hogy a Titan északi féltekéje korántsem olyan változatlan, mint amilyennek eddig hitték.

Hamisszínes felvétel a Szaturnusz holdjának, a Titánnak az egyik legnagyobb tengeréről, a Ligeia Mare-ról. A piros körrel jelzett helyen bukkant fel a kutatók által "mágikus szigetnek" nevezett objektum Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASI/Cornell

A Titan a Naprendszer második legnagyobb holdja, átmérője 5152 kilométer (ezzel alig marad el a legnagyobb, az 5262 kilométeres Ganymedes, a Jupiter holdja mögött). Bár felszíne aktív és változatos, legérdekesebb jellemzőit a biokémikusoknak mutatja: légkörében ahhoz hasonló, ún. prebiotikus folyamatok zajlanak, mint amilyenek a Földön az élet keletkezését előzhették meg.

Egyesek nem zárják ki az élet, sőt a mai élet lehetőségét sem a Titánon. A hideg miatt azonban nem víz alapú élőlényekről szólnak a feltételezések, hanem olyan extrém életformákról, amelyekben az oldószerek víz helyett folyékony szénhidrogének lehetnek.