Csak védőmaszkban mehetnek a gorillák közelébe

Gorillák a Virunga Nemzeti Parkban, Kongóban
TO GO WITH AFP STORY BY DENIS BARNETT A juvenile gorilla leans on the shoulder of an adult male that will one day become a Silver back (R) in a clearing on the slopes of Mount Mikeno in the Virunga National Park on November 28, 2008. The park is home to 200 of the world's last 700 mountain gorillas. Park director Emmanuel de Merode later described the discovery of five new-borns at the outset of a month-long census as "quite phenomenal", given that the endangered gorillas' habitat has long been a war zone. AFP PHOTO/ ROBERTO SCHMIDT
Vágólapra másolva!
Az Afrika erdeiben élő pár száz hegyi gorillát nemcsak az orvvadászok és az élőhelyük pusztítása fenyegeti. Nagy veszélyt jelenthetnek rájuk a helyi lakosok és a látogatók által behurcolt fertőző betegségek is.
Vágólapra másolva!

A Közép-Afrika sűrű erdeiben élő, súlyosan veszélyeztetett hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei) jövője meglehetősen bizonytalan. A Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén lévő Virunga-hegységben, valamint az ugandai Bwindi Áthatolhatatlan Nemzeti Parkban élő állatok legutóbbi számlálásakor 880 példányt írtak össze a szakemberek.

Afrika egyik első természetvédője, az ugandai Gladys Kalema-Zikusoka már két évtizede dolgozik egy olyan környezet létrehozásán, ahol a gorillák és az emberek biztonságban élhetnek egymás mellett - egy olyan területen, ahol az egyik legsűrűbb a vidéki népesség a kontinensen.

Hegyi gorillák Forrás: AFP/Roberto Schmidt

1994-ben, amikor Kalema-Zikusoka dolgozni kezdett Bwindiben, még gyerekcipőben járt a gorillaturizmus, és csak halvány jelei voltak annak, hogy nemsokára jelentős bevételt hoz majd a helyi gazdaságnak. Az emberi közelség azonban veszélyt is jelent az állatok számára. Mivel az ember és a gorilla génállománya 98 százalékban megegyezik egymással, nagyon sok emberi betegség, például a vírusos hasmenés, a rühesség és a tuberkulózis megfertőzheti ezeket a szelíd óriásokat. Ráadásul egyes betegségek akár végzetesek is lehetnek számukra.

Az ilyen betegségek megelőzésén dolgozik az állatorvosi diplomával rendelkező Kalema-Zikusoka, aki az alapítója és az igazgatója egy a gorillák és egyéb vadállatok egészségvédelmével foglalkozó nonprofit társaságnak (Conservation Through Public Health, CTPH).

„Havi rendszerességgel elemezzük a gorilláktól származó ürülékmintákat. Ehhez emberhez szokott csoportokat választottunk ki, amelyekhez elég közel tudunk férkőzni, hogy megvizsgálhassuk, nem kaptak-e el valamilyen parazitát vagy betegséget a háziállatoktól vagy a velük kapcsolatba kerülő emberektől” - mondta a CNN-nek Kalema-Zikusoka.

Eddig két jelentősebb, kimutathatóan emberi eredetű betegség támadta meg a gorillákat: a rühesség és egy súlyos vírusos légzőszervi betegség.

A rühatka által kiváltott bőrbetegség, a rühesség még 1996-ban támadta meg a Bwindi park környékén élő embereket, és átterjedt az egyik közeli gorillacsoportra is. Noha a rühesség embernél nem halálos betegség, a gorillákra akár végzetes is lehet. A gyors közbeavatkozásnak hála a betegségnek csak egy nagyon fiatal állat esett áldozatul, de kezelés nélkül valószínűleg az egész csoport elpusztult volna, mondta Kalema-Zikusoka.

A másik - súlyosabb - járvány nem Ugandában, hanem Ruandában betegített meg 2009-ben 11 gorillát egy 12 fős csoportból. A beteg állatokat azonnal elkezdték kezelni antibiotikummal (ceftriaxon) a helyi állatorvosok, ennek ellenére két állat, egy felnőtt nőstény és egy hím kölyök elpusztult.

A tetemek boncolásakor kiderült, hogy az állatokat egy embereknél is súlyos légzőszervi megbetegedést okozó vírus, a metapneumovírus támadta meg. A nőstény halálát a vírusos fertőzés nyomán kialakult másodlagos baktériumfertőzés okozta. A kölyök halálának közvetlen oka éhhalál volt, de benne is kimutathatók voltak a fertőzés nyomai.

Noha az antibiotikumok nem hatnak a vírusokra, a másodlagos bakteriális fertőzések ellen hatásosak, így valószínűleg a többi állat életben maradását elősegítette a gyorsan megkezdett antibiotikumos kezelés. Ez a két eset is mutatja, mennyire figyelni kell az emberi eredetű fertőzések megelőzésére, mert egy súlyosabb járvány, akár az egész gorillaállományt kipusztíthatja.

A gorillák és az emberek érintkezését nem lehet teljesen kiküszöbölni. A helyi lakosok és háziállataik szinte testközelben élnek a gorillákkal. A gorillaturizmus bevételeit pedig nem nélkülözhetik a helyi közösségek (ráadásul a betiltása újra fellendítené a visszaszorulóban lévő orvvadászatot). Így tehát csak a helyi lakosok felvilágosítása és egészségügyi helyzetének javítása, valamint a gorillák állandó figyelése óvhatja meg az állatokat az emberi eredetű fertőzésektől.

A CPTH tervei közé tartozik egy nagyobb gorillaklinika, valamint egy közösségi oktató-nevelő központ létrehozása.

Az itteni közösség szereti a gorillákat, mondta a doktornő, amihez nem kis részben hozzájárul a gorillaturizmusból származó bevétel. Egy-egy gorillacsoport mintegy évi 1 millió dolláros jövedelmet hoz a környezetükben élő közösségeknek. Igyekezni kell azonban fenntartani az egyensúlyt a természetvédelem és a gazdasági szempontok között. Ezt segíti például, hogy korlátozzák a gorillacsoportokat látogató emberek létszámát. A fertőzés veszélyét csökkenti az is, hogy a látogatók csak védőmaszkban mehetnek a gorillák közelébe.

Kalema-Zikusoka pártfogásának és a nemzetközi természetvédő csoportok szakadatlan erőfeszítéseinek köszönhetően jelenleg növekszik a hegyi gorillák állománya. A 2010-es gorillaszámláláskor még csak 786 példányt írtak össze, 2012-re viszont nagyjából 880-ra emelkedett a populáció egyedszáma. Közülük 400 él a Bwindi Nemzeti Parkban.

Gorillaportré Forrás: DPA/AFP/Frans Lanting