Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mindenekelőtt tisztázzuk: a vízporhoz hasonlóan porított alkohol sem létezik, legfeljebb olyan por, amely viszonylag nagy mennyiségű etilalkoholt tartalmaz. Ahhoz pedig, hogy "alkoholporként" lehessen reklámozni, szükség van egy további fontos tulajdonságra: a por maga is legyen vízoldható, az íze pedig ne rontsa el készülő italunk zamatát. A porított alkohol ideája, bár korántsem volt a kémikusok számára a bölcsek köve, sokakat indított arra, hogy különféle anyagok alkoholbefogadási képességét vizsgálja. Így már a hatvanas évek végén rájöttek arra, hogy bizonyos cukorszármazékok nagyszerűen alkalmasak a feladatra - 1969-ben pedig bejegyezték az első szabványt, mely a szerény, ám annál beszédesebb "Alkoholos italpor készítése" címet viselte. A hetvenes évek elején további hasonló szabványok születtek, melyek szintén rejtélyes cukorszármazékokat emlegettek.
Ma már tudjuk, hogy ezek a különleges cukorszármazékok a ciklodextrinek, azaz hat, hét vagy nyolc szőlőcukor-molekula összekapcsolódásából létrejövő gyűrűk, melyek képesek valamilyen idegen anyagot belsejükbe fogadni, majd pedig azt a megfelelő körülmények között kiengedni onnan. (Akit mélyebben érdekel a téma, olvassa el a terület elismert magyar kutatója, Szejtli József áttekintő cikkét.)
Ciklodextrineket használnak illatanyagok védelmére, gyógyszerek szervezetbe juttatására, és - amint láthatjuk - alkoholpor készítésére. A kristályos ciklodextrin molekuláris szivacsként issza be magába a szeszt, és megfelelő eljárással elérhető, hogy a végtermék a tömegének akár 60 százalékában is tartalmazzon alkoholt. Vízbe szórva a port az alkoholmolekulák javarészt kiszabadulnak kalitkájukból, és kész is az instant mojito!E sokoldalú cukorgyűrűk ugyanis nagyszerűen alkalmasak aromaanyagok befogadására is, így a koktél többi összetevőjét is elcsomagolhatjuk bennük.
A fentieket elolvasva sokan elgondolkodhatnak, hogy vajon miért nem találkozunk a sarki boltban külön poralkoholpolccal, és vadabb kamaszkori történeteinkből hogy maradhatott ki ez a csodaszer? Hát úgy, hogy a ciklodextrint sokáig aranyárban mérték. A vegyipar nem használta nagy mennyiségben, és jóllehet már a tizenkilencedik század végén rájöttek, hogy egy Bacillus macerans nevű baktérium előállítja a keményítőből, a tisztítás és a három változat elválasztása költséges eljárás volt (nem is beszélve a még macerásabb totálszintézisről).
Az utóbbi időszakban azonban, ahogy a genetikailag módosított baktériumokkal egyre pontosabb hatású enzimek jelentek meg mind alacsonyabb áron, és ezzel párhuzamosan az ipari kereslet is megnőtt, a ciklodextrinek ára meredeken esést mutatott, így ma kilónként pár száz forintért juthatunk hozzájuk. Alkoholpor, hol vagy hát?
A hetvenes évek szabványaitól egészen 2007-ig kellett várni az alkoholpor kereskedelmi forgalomba kerülésére, ekkor egy diákokból álló kis csapat Booz2Go néven dobott piacra Hollandiában egy alkoholpor-cukor keveréket, melyből mindössze 3 százalékos alkoholtartalmú italt lehetett előállítani, azonban egy törvényi hézag miatt 16 éven aluliaknak is árusítható volt az országban - ellentétben a hasonló töménységű, a fiatalok által kedvelt "alcopop" italokkal.
Később Németországban próbálkozott hasonló termékkel egy Subyou nevű cég, most pedig minden korábbinál nagyobb csinnadrattával itt a Palcohol, melynek hatféle italpora is zöld jelzést kapott az amerikai hatóságoknál, majd kiderült, hogy mégsem.
A Palcoholt gyártó cég - feltehetően a vártnál hevesebb viták miatt - sokat szelídített honlapja tartalmán, így ma leginkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy az alkoholpor könnyű, és az italoknál egyszerűbben szállítható, így a lelkes turista (a feltaláló, Mark Phillips is ilyennek tartja magát) egy fárasztó nap után a természet lágy ölén is élvezheti egy szálloda bárjának koktélkínálatát. A weblap korábbi tartalma azonban kevésbé legális tippeket adott, miszerint az alkohol így titokban olyan helyekre (például a moziba) is bevihető, ahol fogyasztása egyébként nem megengedett. Az alkoholport emellett reggeli rántottánk "felütéséhez" is ajánlotta, ami azért nem tűnik túlzottan jó ötletnek, mert megfelelő mennyiségű hozzáadott víz nélkül nem érezzük, mennyi alkoholt is fogyasztunk el por formájában, a gyomorba jutva azonban garantált a hatás. Az orrba szívást viszont maga a gyártó sem tartja bölcs megoldásnak, hiszen állítása szerint legalább egy fél csészényi por kellene a boldogsághoz, ami még egy harcedzett kokainistának is feladja a leckét.
Egyelőre azonban sem az erdők ösvényein, sem a városok zsúfolt utcáin nem vihetjük magunkkal az alkoholport kis dobozkánkban, mert az amerikai hatóság, az Alcohol and Tobacco Tax and Trade Bureau belekötött a csomagok tartalmának pontos tömegébe, és "hibának" nevezte a korábbi engedélyezést. Úgy tűnik, kicsit még várnunk kell arra a rumos rántottára.
