Szörnyű történelme volt Ukrajna nyugati részének

Galícia címere Heorhij Narbut festményén

Galícia talán Magyarországnál is hányatottabb sorsú terület, és ebben nekünk is volt szerepünk.

A jelenleg óriási kihívások előtt álló Ukrajna a Szovjetunió szétesése után, 1991-ben vált függetlenné. Az új állam területi kiterjedése a korábbi szovjet tagköztársaság határait követte, amit végleges formában a második világháborút követő területi változások eredményeként állapítottak meg.

A mai Ukrajna kulturálisan nagyon különböző részekből áll: keleten inkább a kelet-európai orosz térséghez kapcsolódik, nyugaton viszont a közép-európai régióhoz. A nyugati résznek is a legnyugatibb része az etnikailag és kulturálisan önmagában is sokszínű Galícia vidéke, amely történelme során sok szállal kötődött Magyarországhoz, később pedig több mint száz éven át a Habsburg-birodalom fennhatósága alatt állt.

Az Árpád-korban meg akartuk szerezni

A Galícia elnevezés a középkorral összefüggésben használatos ukrán Halics elnevezés latinos változata. A szó eredete vitatott, egyes elképzelések egy mára eltűnt, ám Európa más pontjain, például Spanyolországban is megtelepedő nép nevéből eredeztetik, mások a „csupasz hegy” szláv kifejezéssel kapcsolják össze. Galícia – és a hozzá kapcsolódó Lodoméria vagy más néven Volodimir – földrajzi kiterjedése folyamatosan változott a múltban. Az Árpád-korban Halics a történelmi Magyarországtól északkeletre elterülő szláv fejedelemség volt, ami először a kijevi ruszhoz tartozott, majd a 12. században fokozatosan önálló fejedelemséggé emelkedett, miközben folyamatos harcokat vívtak a magyar királyokkal.

A 13. század elején II. András magyar király több hadjáratot folytatott Halics ellen, uralmát azonban nem sikerült tartósan megerősítenie ezen a vidéken. A magyar királyok azonban fölvették uralkodói címeik közé Halics és Lodoméria tartományt is, amit igényként aztán egészen 1918-ig valamennyi magyar király a címei között viselt.

Galícia címere Heorhij Narbut festményén Forrás: Origo

A magyar királyok hódítási kísérleteinek végül a tatárok érkezése vetett véget. Kijev elfoglalása után néhány évvel, 1245-ben a halicsi fejedelem kénytelen volt hűséget esküdni és adót fizetni a tatároknak. Halics ezekben az időkben első szláv származású királya, Danyilo uralkodása alatt mégis jelentős tényezővé vált a térségben. 1338-ban aztán ez is megváltozott, és a vidék a virágkorát Nagy Kázmér király uralkodása alatt élő lengyel államhoz került hosszú évszázadokra.

Ide-oda csatolták

A lengyel állam a 18. századra annyira meggyengült, hogy a környező három nagyhatalom, Poroszország, Oroszország és a Habsburg-monarchia fölosztotta maga között az országot. Magyar uralkodóként a Habsburg-uralkodó - a középkorból származó jogigényére támaszkodva - a maga számára követelte Galícia vidékét is. Ez az igénye részben teljesült is: Galícia nyugati vidéke a Habsburg-birodalomhoz került, míg keleti területeit Oroszországhoz csatolták. Az osztrákok az újonnan megszerzett területekhez csatolták Krakkó városát, és Lengyelország további déli területeit, így hozták létre Galícia néven a Habsburg-birodalom legkeletibb tartományát, ahol aztán sok magyar katona is szolgált.

Vágják az erdei utat,

Viszik a magyar fiúkat.

Kit lefelé, kit felfelé,

Egyet sem hazája felé.

Galícia közepébe'

Két kaszárnya van egyvégbe'

Oda viszik szegényeket,

Szegény magyar legényeket.

Magyarlapádi népdal, részlet

A terület etnikailag igencsak sokszínű volt: a lengyeleken, ukránokon és a nagy számú ortodox zsidó lakosságon kívül szlovákok, magyarok és németek is éltek a tartományban. A tartomány a Habsburg-birodalom legelmaradottabb vidéke volt, amin először központosított bécsi irányítással próbáltak változtatni, később Galícia az osztrák császárságon belül kapott némi autonómiát. A szegénység elől sokan kivándoroltak: voltak, akik a Monarchia gazdagabb vidékein, mások a tengerentúlon kerestek új hazát.

Az Osztrák-magyar Monarchia nemzetiségi eloszlása (1911) Forrás: University of Texas Libraries

Az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchiának ez a vidéke ismerte meg először a háborús pusztítást, ráadásul a háború vége sem hozott megnyugvást. A háború után Galícia nyugati része a létrejövő lengyel államhoz került, majd az ukrán-lengyel ellenségeskedések eredményeként az egész egykori Galícia az újra létrehozott, győztes Lengyelország része lett. Ez természetesen erős etnikai feszültséget eredményezett, hiszen így jelentős ukrán kisebbség került a lengyel államba, ahol összességében kevéssé törődtek a kisebbségek jogaival.

1939-ben, amikor a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Németország és a Szovjetunió megosztozott Lengyelországon, Galíciát is kettéosztották. Az 1941-ig tartó szovjet uralom évei alatt legalább 200 ezer galíciait deportáltak Szibériába. A Szovjetunió 1941. évi német megtámadását követően a korábbi szovjet területek is a németekhez kerültek. A második világháború lezárását követően Galíciát ismét kettéosztották: keleti része a Szovjetunióhoz, azon belül is Ukrajnához került, míg a nyugati rész ismét Lengyelország része lett. A térség számára a háború és az azt követő évek sok szenvedéssel jártak: 500 ezer zsidó lakója a holocaust áldozata lett. A háborút követően pedig az ukránokat Lengyelországból Ukrajnába, a lengyeleket pedig Ukrajnából Lengyelországba telepítették; az erőszakkal véghezvitt lakosságcsere is közel félmillió embert érintett.