Víruskutatók erednek a bűnözők nyomába

mikrobák a nyomozásban, illusztráció
Vágólapra másolva!
A legújabb kutatások lehetővé teszik, hogy nyomon kövessék a vírusok változásait, és ily módon kiderítsék a fertőzések terjedésének útját. A törvényszéki orvostan ezen új ága sok ügy megoldásában segíti a nyomozó szervek és az igazságszolgáltatás munkáját.
Vágólapra másolva!

Néhány évvel ezelőtt nagy vihart kavart egy spanyol aneszteziológus, Juan Maeso esete. Az orvost azzal vádolták, hogy legalább egy évtizeden át megcsapolta a pacienseinek szánt morfint, és előbb magának adott be egy adagot, majd ugyanazzal a tűvel a betegeknek adta be a maradékot. Talán meg is úszta volna, ha nem szenved hepatitis C-fertőzésben.

2007-ben Maesót bűnösnek találták abban, hogy legalább 275 embert megfertőzött hepatitis C-vírussal (HCV), akik közül négyen a betegség szövődményei miatt meg is haltak. 1933 év börtönre ítélték, bár ebből csak valószínűleg 20-at kell börtönbe töltenie a spanyol törvények szerint.

A kép illusztráció Forrás: AFP/Philippe Huguen

Napjainkban Maeso az ártatlanságát hangoztatva harcol a felmentéséért, azt állítva, hogy a betegei fertőzték meg őt, és nem fordítva. A múlt évben publikált tudományos bizonyítékok azonban mást sugallnak.

Fernando González Candelas munkatársaival a Valenciai Egyetemről majdnem 4200 vírusszekvenciát elemzett és osztályozott azért, hogy felderítse a fertőzés útját. A törvényszéki filogenetikának nevezett eljárás ötvözi a klasszikus evolúciós biológiai gyakorlatot a modern szekvenálási technikával - derül ki a Nature legújabb számából.

A törvényszéki gyakorlatban a világszerte széleskörűen használt DNS bizonyítékkal (DNS-ujjlenyomat) szemben azonban a törvényszéki filogenetikai vizsgálat eredményei ritkán döntő erejűek - mondta Anne Mieke Vandamme (Leuveni Egyetem, Belgium) evolúciós genetikus, törvényszéki szakértő. Vandamme és csoportja igyekszik kidolgozni egy útmutatót a módszer legjobb használatához és az eredmények törvényszéki bemutatásához. "Tisztázni kell az ügyvédek, a bírók és a vád képviselői számára a módszer előnyeit és korlátait"- mondta Vandamme.

Maeso esetében akkor terelődött a gyanú az orvosra, amikor egy spanyol szolgáltató vállalat hepatitis C-vel fertőzött csoportokat fedezett fel a dolgozói között. A dolgozók orvosi feljegyzéseit vizsgálva egy orvos észrevette, hogy pár hónappal korábban valamennyien kis sebészeti beavatkozáson vettek részt egy valenciai kórházban. Az átfogó vizsgálat elég hamar kiderítette, hogy Maeso az esetek zömében felbukkan. A vádnak azonban több bizonyítékra volt szüksége.

A kép illusztráció Forrás: AFP/Science Photo Library/Science Photo Library

Itt jött a képbe a törvényszéki filogenetika. Néhány vírus, például a HCV, HIV, influenza rendkívül gyorsan mutálódik. A különböző egyénekből származó vírusminták szekvenálásával, majd a genomjukban található apró különbségek összehasonlításával a kutatók nyomon követhetik az evolúciójukat, és elhelyezhetik őket egy "családfán". "Tulajdonképpen vírusgenealógia, amit csinálunk" - mondta Oliver Pybus, az Oxfordi Egyetem hallgatója.

Az eljárás lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megjósolják annak valószínűségét, mennyire közeli kapcsolatban áll két fertőzés. Mivel a technika állandóan fejlődik, egyre hasznosabb lesz ez az információ, és az utóbbi időben egyre több ügyben használják - akár visszamenőlegesen is - a törvényszéki filogenetikát, amely kezdi elfoglalni méltó helyét az orvosszakértői eljárások között.

A Maeso-ügyben a vád képviselői a vírusfilogenetikát használták, hogy megerősítsék a járványtani vizsgálatokból szerzett bizonyítékokat. González-Candelas és munkatársai a HCV-genom rendkívül változatos régiójának mintáit használták, hogy elhelyezzék a vírusokat a családfán, így szemléltetve az evolúciós kapcsolatokat.

A kutatók átlagosan 11 virális szekvenciát elemeztek, amely 321, feltételezetten Maeso által megfertőzött, és 42 szintén HCV-vel fertőzött, de az ügyhöz nem köthető kontrollszemélytől származott. Az általuk összeállított törzsfa kinyomtatva 11 méter hosszú lett. Az adatokat felhasználva a kutatók felállították a fertőzött egyének „valószínűségi arányát”, azaz azt, mennyire valószínű, hogy a fertőzés Maesótól származik, és az eredmények egyértelműen alátámasztották Maeso bűnösségét.