Titkolják az új őslénytani szuperlelőhelyet

rendkívüli őslénylelőhely Burgess Shale
Forrás: Toronto University, Jean-Bernard Caron
Vágólapra másolva!
Az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb őslénytani felfedezését jelentette be egy nemzetközi kutatócsoport. Az állatvilág kialakulása szempontjából kulcsfontosságú „kambriumi robbanás” bizonyítékait tárja fel a rendkívül gazdag új lelőhely.
Vágólapra másolva!

Brit-Kolumbia Yoho Nemzeti Parkjának területén bukkan elő az 505 millió évvel ezelőtt lerakódott Burgess-pala a világ egyik legismertebb és egyben legfontosabb lelőhelyének tartott Walcott-kőfejtőben. A Burgess-palát 1909-ben fedezte fel Charles Walcott, és azóta ez a képződmény volt a legfontosabb információforrás a kambrium időszak élővilágáról. A vékonyan rétegzett pala réteglapjai ugyanis tele vannak a bolygónk legkorábbi állatainak a maradványaival.

Több mint egy évszázaddal a lelőhely felfedezése után ugyanennek a képződménynek egy újabb előfordulását tárták fel 42 kilométerrel arrébb, a Kootenay Nemzeti Park területén. A kutatók már korábban is tudtak arról, hogy néhány, a Burgess-palára jellemző ősmaradvány előkerült ezen a vidéken. Emiatt joggal feltételezték, hogy ha a hegység topográfiájának a figyelembevételével nyomon követik a megfelelő kőzetrétegeket, akkor talán szerencséjük lesz, és találnak néhány használható fosszíliát. Azt azonban a legvadabb álmaikban sem gondolták, hogy ilyen kincsesbányára bukkannak. A felfedezés óta eltelt rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy az új feltárás az eredetivel összemérhető jelentőségű, de hosszú távon valószínűleg túl is szárnyalhatja.

Az új lelőhely a Burgess-pala nevű eddig ismert lelőhelyénél is gazdagabb lehet Forrás: Toronto University, Robert Gaines

A felfedezést 2012 nyarán tette egy nemzetközi kutatócsoport (a Royal Ontario Múzeum, a Pomonai Főiskola, a Torontói Egyetem, a Saskatchewani Egyetem és az Uppsalai Egyetem paleontológusai). A Royal Ontario Múzeum különösen büszke a felfedezésre, hiszen most van az intézmény megalakulásának 100. évfordulója. A 2012-es expedíciót csaknem egyéves szervezőmunka előzte meg. Először meg kellett szerezniük a Nemzeti Park engedélyét, hiszen védett területen akartak dolgozni. Emellett helikoptert kellett szerezni, hiszen a terület 2000 méter fölött fekszik, és gyalogosan nagyon nehéz megközelíteni. Ráadásul a helikopterről jól át lehetett tekinteni a vidék geológiai felépítését, és kiválasztani a legbiztatóbb területeket. A helikopterrel jól meg lehetett oldani a terepi felszerelés és a kétheti élelem helyszínre szállítását, majd később a mázsányi súlyú gyűjtött minták lehozatalát a hegyről.

Az expedíció legérdekesebb pillanatai három és fél percben

A Nature Communications oldalain a napokban publikált tanulmányban most először ismertették a kutatók a Márvány-kanyon közelében található fosszíliadús rétegeket. A völgy az itt előforduló karbonátos kőzetekről kapta a nevét, amibe először a gleccserek, majd később a Tokumm-patak vágódott be, és mélyítette ki a ma látható völgyet.

A paleontológusok szerint ez a lelőhely és rendkívüli fosszíliái jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük az állatvilág robbanásszerű evolúcióját a kambrium időszakban. Ez a legújabb felfedezés a Burgess-pala kutatásában. Az egyik legutóbbi fontos megállapítás annak megerősítése volt, hogy a Yoho Nemzeti Parkban talált Pikaia a legprimitívebb ismert gerinces, és így az összes többi gerincesnek (így tágabb értelemben az embereknek is) az őse.

Rövid idő alatt félszáz faj került elő az állatvilág hajnaláról, köztük újak is Forrás: Origo

A Burgess-pala eredeti lelőhelyén, a Walcott-kőfejtőben az elmúlt száz évben (több mint 600 gyűjtési nap során) körülbelül 200 állatfaj maradványait fedezték fel. Az új lelőhely jelentőségét és páratlan gazdagságát mutatja, hogy alig 15 gyűjtéssel töltött napon máris 50 különböző faj került elő. Pedig ennyi idő alatt szinte csak a felszínt kapargatták meg a kutatók. Már a tábor környéki lejtők bejárása során is a maradványok sokaságára bukkantak a rétegsor feljebb lévő rétegeiből kihullott és a felszínen kipreparálódott darabjaiban. A terepbejárás során végül sikerült megtalálni azokat a rétegeket, amelyekből a lejtőn talált leletek származtak. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a talált példányokat kőzetfűrésszel óvatosan kivágták a kőzetből, és gondosan elcsomagolták, hogy a finom preparálási munkákat az egyetemi és múzeumi laborokban végezzék majd el.

A maradványok gyakorisága lenyűgözte a paleontológusokat, és becsléseik szerint valószínűleg több fajt fognak itt találni, mint a korábbi lelőhelyen vagy bárhol máshol a Földön (a két hét alatt 50 faj több mint 3000 példányát gyűjtötték be). Ráadásul az itt talált példányok egy része eddig ismeretlen fajokat képvisel. Akárcsak az eredeti lelőhelyen, itt is kiváló megtartásúak az egykori lágytestű állatoknak a lenyomatai. Az itt előkerült fajok némelyikét korábban megtalálták egy másik híres kambriumi lelőhelyen, a mintegy 10 millió évvel idősebb kínai Csengcsiang-rétegekben. Ez arra utal, hogy a kambriumi fajoknak mind az időbeli, mind az ősföldrajzi elterjedése jóval nagyobb lehetett, mint eddig gondolták.

Kiváló megtartásúak az új fosszíliák Forrás: Toronto University, Robert Gaines

Az új lelőhely a Nemzeti Park védelme alatt áll, de a pontos helyét egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, hogy megvédjék a gyűjtőktől, amíg ki nem dolgozzák a terület látogathatóságának a szabályait. A Burgess-pala elképesztően gazdag forrása az ősmaradványoknak, amelyek nagyon fontosak annak megértéséhez, hogyan alakult ki az állati élővilág a bolygónkon. Ez nehéz feladat elé állítja a Parks Canada munkatársait, hiszen egyrészt törekedniük kell a lelőhely megóvására, de ugyanakkor a tudományos kutatók számára, de részben az egyéb látogatók számára is biztosítaniuk kell a hozzáférést ezekhez a fosszília tartalmú rétegekhez.

A Burgess-palát bemutató honlapon fantasztikus utazást tehet a 600 millió évvel ezelőtti tengerfenékre, ahol kialakultak az ön ősei is.