Vércsigákkal küzdöttek a középkori lovagok

A 13. és 14. századi angol és francia kéziratokon gyakran láthatók olyan illusztrációk, ahol állig felfegyverzett lovagok szállnak szembe vérszomjas kinézetű csigákkal. A képek jelentéséről számos elképzelés született, de még ma sincs egyetértés a szakemberek között.

A középkori kéziratok egyik rejtélye, miért bukkannak fel oly sok kódexen csigákkal viaskodó lovagok. Az ábrázolások különbözősége sem segíti a megfejtést. Egyes képeken lovon ülnek a lovagok, másutt gyalogosan szállnak szembe a veszedelmes ellenféllel.

A csigák kinézete is eltérő. Láthatunk hatalmas, vérszomjas küllemű csigákat éppúgy, mint apró, ártatlan kinézetű jószágokat. Néha a csiga keresztülhalad a lapon, máskor közvetlenül a lovag lába alatt helyezkedik el a miniatúrán. A lovag rendszerint hátrahőköl a csigától, mintha undorodna tőle vagy sokkolná őt a kis bestia.

Csigákkal küzdő középkori lovag Brunetto Latini Li Livres dou Tresor (1315-1325 körül) könyvéből Forrás: British Library/Medieval manuscripts blog

Noha magyarázatképpen számos elmélet született az ábrázolásokra, senki sem tudja igazán, mit is jelentenek ezek a rajzok. 1850-ben a furcsa nevű könyvgyűjtő, Comte de Bastard, azaz Fattyú gróf úgy gondolta, hogy a lapszéli csiga a feltámadást jelképezi. Ezt arra alapozta, hogy az ábrázolást két kéziraton is megtalálta egy Lázár feltámadását megörökítő miniatúra közelében.

Lilian Randall amerikai kutató középkori miniatúrákról szóló könyvében úgy véli, hogy a csigák a lombardokat jelképezik. A lombardok sokat szidott csoport volt: a koraközépkor bankárait megvetették hitszegő viselkedésük, uzsorás voltuk miatt, és általában lovagiatlan társaságnak tartották őket. (A zálogházi rendszerben dolgozó bankárok megkerülték I. Leó pápa – vagy Nagy Szent Leó – 5. századi tilalmát a kamatszedésre, mert a kánonjog nem szólt a kölcsönzött pénzre adott biztosítékról. Az első ilyen bankházak a virágzó észak-itáliai Lombardiában létesültek.)

Ez megmagyarázná azt, hogy miért bukkan fel oly gyakran a csiga egy páncélos lovag mellett, viszont nem ad magyarázatot arra, hogy a lovagot miért ábrázolják rendszerint a csata veszteseként, illetve, hogy miért vált olyan népszerűvé ez a kép a nem történelmi szövegek, például zsoltárok lapszéleinek díszítésére.

Illusztráció Mária királynő zsoltároskönyvéből (1310-1320 körül) Forrás: British Library/Medieval manuscripts blog

Más értelmezések szerint a csiga vs. lovag motívum a szegények küzdelmét szimbolizálja a elnyomó arisztokrácia ellen. De egyszerűen az is elképzelhető, hogy egyfajta középkori humorral van dolgunk. „Mulatságos az a gondolat, hogy egy lovag féljen felvenni a harcot egy ilyen jól felvértezett ellenféllel szemben. Ostoba lovag, hiszen ez csak egy csiga!” – írja egy cikkében a Got Medieval oldal.

Lisa Spangenberg középkorkutató nemrég egy új elképzeléssel állt elő. Úgy gondolja, hogy a páncélos csiga harca a páncélos lovaggal az elkerülhetetlen halál jelképe. Ezt a Zsoltárok könyve 58. fejezetéből vett idézettel támasztja alá (Zsolt. 58:9, Károli Gáspár fordítása):

„Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az asszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.”

Bármi is legyen az igazság, a mai ember számára is inkább viccesnek tűnnek ezek az ábrázolások, és sokakban felidézik a Gyalog galopp híres-nevezetes vérnyulas jelenetét.

http://britishlibrary.typepad.co.uk/digitisedmanuscripts/2013/09/knight-v-snail.html