Vágólapra másolva!
Minden évben ismétlődő, mégis kiszámíthatatlan: a tiszavirágzás időpontját lehetetlen előre megjósolni. Volt olyan, aki nyakig a folyóba merülve fotózta a hungarikumnak számító eseményt, amely után egy hétig nem érdemes horgászni. Inokai képriport.
Vágólapra másolva!

Már évek óta szerettem volna saját szememmel is látni a tiszavirágzást. Ez majdnem minden évben menetrendszerűen bekövetkezik, általában június 10. és 20. között. A pontos idejét viszont nem lehet jó előre beírni a naptárba, hiszen június közepén bármikor megtörténhet. Sőt az idén még késett is egy kicsit az esemény, de volt olyan év is, amikor pedig teljesen elmaradt.

Öt-hat hím is összegyűl a nőstény köré, így alakul ki a virágra emlékeztető alakzat a Tiszán. Kattintson a képre, nézze meg a galériát! Fotó: Bajomi Bálint

Előre tervezhető bizonytalanság

Tálas László, a Tiszakürti Arborétum igazgatója júniusban minden este őrjáratot tart a folyóparton, és figyeli a kérészek közé tartozó tiszavirágok mozgását. Hosszú évek tapasztalata alapján néhány egyed előkerüléséből megállapítja a rajzás előjeleit, és a Tiszaviragzas.hu-n értesíti az érdeklődőket, hogy egy-két napon belül megindul a tömeges rajzás.

Ilyenkor a reménybeli tiszavirág-megfigyelőknek és fotósoknak gyorsan kell reagálniuk, az idén például csütörtök este jött az értesítés, hogy péntektől hétfőig érdemes Tiszakürtre látogatni.

Szombat délután mintegy ötvenen gyűltünk össze a Tiszakürti Arborétum előadótermében. Két csoportra oszlottunk: a bevállalósabbak a gáton gyalogoltak két kilométert. A tiszainokai révállomásnál a meredek part tetején, a víz felett mintegy három méterrel ültünk le. Délben már jártam egyszer a Tisza-parton, akkor még nyoma se volt a kérészeknek. A csoporttal öt óra húsz perckor értünk az inokai partra, ekkor még szintén nem látszott semmi.

Negyed óra múlva viszont megjelentek az első egyedek: az agyagos, saras parton szálltak le, hogy megkezdjék a vedlést. Az egyik egyed átalakulását sikerült végigkövetnem: szép lassan kibújt a korábbi bőréből. Ez utóbbi egy ideig a potroha végén maradt, de aztán addig verdesett a rovar, amíg a fehéres-átlátszó régi bőrt el nem hagyta.

A lefelé ereszkedő nap fénye tükröződött a vízen, ellenfényben is jól mutattak a kis állatok. Kattintson a képre, nézze meg a galériát! Fotó: Bajomi Bálint

Nyakig a vízben

Egyre több kérész bújt elő a vízből, most már a kezemre és a nadrágomra is rászálltak vedleni. Nagyobbak voltak, mint amire a képek alapján előzetesen számítottam, és testüknek szép világossárga színe volt. Ahogy haladt előre az idő, egyre nagyobb nyüzsgés támadt a folyó felszínén és fölötte. Ha messzebbre néztél, tiszavirágfelhők látszottak a víz felett. A víz színén pedig egy-egy nőstény köré öt-hat hím is odagyűlt, így alakították ki a virágra hasonlító alakzatot, amiről a nevüket kapták.

A vízre szállva párosodtak, hogy aztán a megtermékenyítést végző hímek és a petéiket lerakó nőstények egyaránt rövid időn belül elpusztuljanak. Tálas László szerint tiszavirágzáskor a madarak és a halak degeszre eszik magukat kérészekkel, úgyhogy ezen pár nap alatt nem érdemes horgászni indulni, mivel úgyse harapnak rá a csalira. Egy fekete gólyát figyeltünk meg viszonylag magasan, ahogy elszállt a túlpart felett, de kérészre vadászó állatokat nem láttunk - talán a nagy embercsapat riasztotta el őket.

Ahhoz, hogy ilyenkor közel tudj kerülni az állatokhoz, le kellett menned egészen a partra, úgyhogy bokáig belesüllyedsz a sárba. Én végül mezítláb folytattam a fotózást. Végül egészen a rövidnadrágom vonaláig begyalogoltam a vízbe - de voltak elszántabbak, akik nyakig merültek. Úgy döntöttem, hogy jövőre fürdőnadrágot is hozok...

Kattintson a képre, nézze meg a galériát! Fotó: Bajomi Bálint