Mit tegyünk az árva vadállatokkal?

Az évnek ebben a szakaszában az erdőben járva előfordulhat, hogy magányos őzgidába vagy rigófiókába botlunk. A legtöbb ember első reakciója ilyenkor, hogy odamegy az állathoz, esetleg megpróbál segíteni rajta. A fiatal állat azonban gyakran nem szorul segítségre.

A hosszú tél után szinte egyik pillanatról a másikra lett a nyár, és hirtelen megelevenedett a természet. A korán költő madarak már fiókákat nevelnek, s az őzek, rókák és más állatok már világra hozták utódaikat. Az utóbbi évtizedekben elszaporodott vadállomány miatt pedig könnyen előfordulhat, hogy az erdei túraútvonalakról letérve vagy a magas fűben kirándulva belefutunk egy-egy elhagyatottnak tűnő fiatal állatba.

Az őzeknél és szarvasoknál megszokott dolognak számít, hogy az anya rövid időre magára hagyja utódját. Elképzelhető, hogy táplálkozni ment, de az is lehet, hogy az ember miatt menekült el, és tisztes távolságból figyel. Ezért a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha sokáig időzünk a gidánál, esetleg még meg is simogatjuk, mert az anyja az idegen szag miatt akár végleg elhagyhatja kicsinyét, olvasható a Noé Állatotthon honlapján. Ha aggódunk amiatt, hogy esetleg az anyával valami történt, akkor néhány óra múlva győződjünk meg róla, hogy visszatért-e utódjához.

Forrás: AFP/Bengt Olof Olsson

A mezei nyulak lényegesen hosszabb időre magukra hagyják a kölykeiket, melyeket nem üregben, hanem a fűben hoznak világra. A kisnyulak itt lapulva várják, hogy anyjuk visszatérjen, és megszoptassa őket. Őket sem szabad tehát bántani.

Velük ellentétben a rókák és borzok kotorékban hozzák világra kölykeiket, és az utódok csak néhány hetes korukban hagyják el először a biztonságot jelentő odút. Abban az esetben, ha a felszínen nagyon fiatal állatot találunk, akkor néhány óra múlva ellenőrizzük, hogy ott van-e még, s ha az anyja nem vitte el, akkor kérjünk segítséget.

Kihez lehet fordulni?
Ha meggyőződtünk róla, hogy az állatot valóban magára hagyta az anyja, akkor az illetékes nemzeti parktól, a legközelebbi állatkerttől vagy állatvédelmi szervezetektől lehet segítséget kérni. A nemzeti park valószínűleg egy természetvédelmi őrt küld, aki biztonságos helyre szállítja a kölyköt. Az állatkertek és állatvédők esetében a megtalálónak kell elszállítani az állatot, de előtte célszerű telefonon értesíteni őket, hogy fel tudjanak készülni a fogadására. Az otthoni nevelésnek rengeteg kockázata van, ezért mindenképpen érdemes szakszerű segítséget kérni.
Forrás: AFP/Felix Kästle

 

A vaddisznómalacokat a legritkább esetben hagyja magukra a koca, ráadásul rendkívül harciasan is védelmezi őket. Ezért ha a sűrűből hirtelen vadmalacok kerülnek elénk, akkor a legjobb, ha nagy ívben elkerüljük őket, mielőtt az anyjuk is megjelenik. Ha mégis sikerült felbosszantani a kocát, és támadásba lendül, akkor egyetlen lehetőség van, a futás. (Bővebben a vaddisznókról korábbi cikkünkben olvashat.) 

A rigófióka sem szorul segítségre

A városokban a legnagyobb valószínűséggel árvának tűnő madárfiókákkal találkozhatunk. A bokrok ágain vagy azok alatt gubbasztó fiatal, már tollas rigók azonban csak nagyon ritkán magányosak. Ezeknél a madaraknál a fiókák nagyon korán elhagyják a fészket, és szétszóródva rejtőznek, hogy nehezebben találják meg őket a ragadozók, olvasható a Magyar Madártani Egyesület (MME) honlapján. A röpképtelen fiatalokat a szülők a hangjuk alapján találják meg, továbbra is etetik őket, amíg 5-10 nap alatt önellátóvá nem válnak. Ezeknek a madaraknak tehát kifejezetten ártunk, ha megpróbáljuk őket megmenteni. Nem érdemes őket visszahelyezni a fészekbe, mert valószínűleg rövid idő után ismét kiugranának. A legjobb, amit tehetünk, hogy békén hagyjuk őket.

Forrás: AFP

Általánosságban elmondható, hogy a repülőtollakkal jól fedett, szaladni, és valamennyire repülni tudó, láthatóan nem beteg madarak nem szorulnak segítségre, írja az MME. Ha hazavisszük őket, csak ártunk nekik, mert nem biztos, hogy tudjuk számukra biztosítani a megfelelő táplálékot és ellátást.

A fehér pelyhes fiókát menteni kell

Ezzel szemben a nagyobb testű, még csupasz vagy fehér pehelytollas, járni és repülni nem tudó fiókák segítségre szorulnak. A fészek, amelyből kiesett, valószínűleg a fióka felett található. Ha egyedül nem tudjuk visszatenni, akkor az illetékes nemzeti parkot célszerű értesíteni.

Ha úgy ítéljük meg, hogy egy fióka valóban segítségre szorul, egyszerűen csak fogjuk meg, vagy ha már túl nagy, esetleg tiltakozik, dobjunk rá egy pokrócot, hogy ne lásson, és úgy nyaláboljuk fel. Szállítás közben mérettől függően helyezzük egy kilyuggatott papírdobozba. Ha nem tudjuk vállalni az ellátását az önállósodásig, akkor célszerű a legközelebbi állatkertbe, vadasparkba vagy madárkórházba eljuttatni a fiókát. (A fiatal madarak otthoni gondozásáról, etetéséről az MME oldalán olvashat bővebben.)

Az MME a honlapján arra is felhívja a figyelmet, hogy nem kell minden madárfiókát megmenteni. A természetes szelekció miatt az énekesmadarak évente akár két-három alkalommal is költhetnek, és nincs szükség minden fióka túlélésére, különben könnyen túlszaporodhatnak a madarak. Kivételt jelentenek a védelem alatt álló fajok, különösen a ragadozók.