Kivételes dinoszaurusz lelőhelyet találtak

Az eddig ismert legkorábbi dinoszaurusz embriókat fedezték fel Délnyugat-Kínában. Az egyedülálló ősmaradványokon jól tanulmányozható egy faj embrionális fejlődése. 

A fosszilis dinoszaurusz embriók meglepően ritkák az ősmaradványok között. A legtöbb ismert lelet majdnem kizárólag a felső-kréta rétegekből, vagyis a dinoszauruszok evolúciójának legutolsó szakaszából származik. A néhány kivétel közé tartozik a dél-afrikai alsó-jurából ismert Massospondylus embrió és néhány theropoda embrió a portugál felső-jurából. A maradványok ritkasága és az a tény, hogy jellemzően tojáshéjba zárva fordulnak elő, erősen korlátozza a kifejlődésük szövet- és sejtszintű vizsgálatát. Emiatt jelenleg még nagyon keveset tudni a dinoszaurusz embriók növekedéséről.

A Nature legújabb számában tömegesen előforduló embrionális dinoszauruszcsontok felfedezéséről számol be egy nemzetközi kutatócsoport. A kínai alsó-jura rétegekben talált maradványok az eddig ismert legkorábbi dinoszaurusz embriókat képviselik. A kutatást Robert Reisz, a Toronto Egyetem paleontológusa vezette, és a neves kutatókból álló csoportban kanadai, tajvani, kínai, ausztrál és német szakemberek vettek részt. Munkájuk során mintegy 200 csontot ástak ki, és vizsgáltak meg részletesen, amelyek embrió állapotú, de különböző fejlettségű egyedektől származtak.

Ez a leletegyüttes első alkalommal tette lehetővé, hogy kutatók nyomon kövessék a dinoszauruszok embrionális fejlődését. A vizsgált csontok körülbelül 20 fiatal egyedtől származnak, melyek mindegyike a hosszúnyakú Lufengosaurushoz tartozott. Ez a Sauropodomorphákhoz tartozó dinoszaurusz gyakori volt ezen a területen a kora-jura során. A felnőtt Lufengosaurus példányok elérhették akár a nyolc méter hosszúságot is.

Embrionális dinoszaurusz félig áttetsző húsrekonstrukciója a tojáson belül, a csontváz feltüntetésével Forrás: D. Mazierski

Az egymással össze nem függő csontok valószínűleg számos különböző fészekből származnak, amelyek különböző fejlettségi szinten álló embriókat tartalmaztak. Ez kivételes lehetőséget biztosított a kutatócsoport számára. Dinoszaurusz embriókat eddig általában egyszerre csak egyetlen fészekben vagy részlegesen megőrződött fészekben találtak, ami csak egy pillanatnyi állapot rögzítését tette lehetővé egyetlen növekedési fázisban.

A dinoszauruszok kifejlődésének vizsgálata során a csoport a legnagyobb embrionális csontra, a combcsontra (femur) koncentrált. Ez következetesen gyors növekedési sebességet mutatott a tojáson belül, miközben 12 milliméterről 24 milliméterre duplázta meg hosszúságát. Reisz szerint ez a nagyon gyors növekedés azt jelezheti, hogy a Lufengosaurusnak és a hozzá hasonló Sauropodomorpháknak rövid költési periódusa volt, vagyis csak rövid ideig növekedtek a tojáson belül.

Az egyik legjobb megtartású embrionális combcsont keresztmetszeti képe. A lila színt egy szűrő okozza, amit annak érdekében használtak, hogy szemléletesebben tudják bemutatni a csont tulajdonságait. A méhsejt szerkezetű külső terület embrionális állapotú csontszövetet mutat, véredényekkel, a csontot előállító oszteoblasztoknak nevezett sejtekkel és egyéb lágy szövetekkel, amelyek a növekedéshez szükségesek. A központi részen található üreg a fosszilizáció során képződött kristályokkal töltődött ki. Forrás: A. LeBlanc

A paleontológusok megállapították, hogy a combcsont már aközben átalakult, amíg a fiatal állat benn volt a tojásban. A csontok anatómiájának és belső szerkezetének a vizsgálata ugyanis kimutatta, hogy a dinoszauruszok izomzata aktív szerepet játszott a fejlődő combcsont alakjának a megváltoztatásában, miközben az izmok összehúzódtak a kemény csontszöveten. Ez azt sugallja, hogy a dinoszauruszok a modern madarakhoz hasonlóan intenzíven mozogtak a tojáson belül. Ez az első bizonyíték, hogy a dinoszauruszoknak legalább egy része is ilyen típusú mozgást végzett a tojásban.

A kutatócsoport tajvani tagjai szerves anyagokat fedeztek fel az embriócsontok belsejében. Pontosan irányított infravörös spektroszkópia használatával kémiai vizsgálatokat hajtottak végre a dinoszauruszcsontokon, és kollagénszálakra utaló bizonyítékokat találtak. A fosszilizáció során az egykori állatok csontjai kőzetté alakulnak, emiatt proteinek maradványainak felfedezése a csontokban valóban igen ritka és figyelemreméltó. Ráadásul ezek a példányok több mint 100 millió évvel idősebbek azoknál az egyéb ősmaradványoknál, melyekben hasonló szerves anyagot találtak.

Eddig a csonttartalmú rétegnek csak mintegy 1 négyzetméteres területét tárták fel, és vizsgálták meg részletesen. Ez a kis minta is szolgáltatott azonban egyéb érdekességet a csontok mellett. Vékony tojáshéj töredékekre bukkantak, amelyek az összes szárazföldi gerincest figyelembe véve a jelenleg ismert legidősebb tojáshéjmaradványok. Reisz szerint ez az első alkalom, hogy ilyen törékeny héjaknak (kevesebb, mint 100 mikron vastag) a pici maradványai ilyen jó megtartási állapotban kerüljenek elő.

A lufengi lelőhelyen talált ősmaradványokhoz hasonló leletek rendkívül ritkák a fosszíliák között, és így a lelőhely nagyon értékesnek bizonyult nemcsak a magas kora miatt, hanem azért is, hogy lehetővé tette a dinoszaurusz embriók növekedésének a vizsgálatát.