A polisztirol volt a szocialista játékipar sztárja

Fröccsöntésre iparengedélyt szerezni óriási biznisz volt a szocializmusban. A Közlekedési Múzeum kiállításán több mint háromszáz, főleg műanyagból készült játékkal nosztalgiázhatunk, amelyek némelyike ma már több tízezer forintot ér. A korabeli rugóhiány miatt elterjedt lendkerekes autók szinte hungarikumnak számítanak.

A bakelittől a polisztirolig - így is jellemezhetnénk a szocializmus játékgyártását. A merev, törékeny bakelitet ugyanis sok játékhoz használták fel a negyvenes-ötvenes években. Így kisautók sora - például a félelmetes Államvédelmi Hatóság, az ÁVH autói, a Pobjedák "gyermekváltozata" - készült ebből a műanyagból. A valódi Pobjedák használói közül a korabeli pletykák szerint néhányan később a játékiparba ejtőernyőztek, amikor már (titkos)szolgálataikra nem volt szükség.

A Jáva építőjáték Paksi Jenő találmánya volt

Aztán egy időre a bakelitet a gumi váltotta fel. Máig rejtélyes okokból, állítólagos veszélyessége miatt az illetékes Játékfelülvizsgáló Bizottság ezt végül elvetette - mondta az [origo]-nak Janovszki Tamás, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese. Végül a legfelsőbb szinteken is megtárgyalt és jóváhagyott játékgyártási tervekben a polisztirol nyerte el a vezetés tetszését, így a szocialista korszak nagy részében ebből a műanyagból készültek a legnépszerűbb, nagy tömegben gyártott hazai játékok. Néhány jelenleg is forgalmazott szocialista játék, így például a Paksi Jenő által tervezett Jáva építőelemek is ilyen anyagból vannak, a műanyag játékok sora egészen a bűvös kockáig tart. Ez is kiderül a Közlekedési Múzeum új kiállításából, a Játékország című tárlatból is, amely 2013. június 19-éig tart nyitva.

Rugóhiány miatt lendkerekesek a magyar játékautók

A kiállításon főleg olyan játékokat és dokumentumokat láthatnak az érdeklődők, amelyek valamilyen érdekesebb műszaki megoldást tartalmaznak, vagy előállításuk, forgalmazásuk számít játéktörténeti szempontból fontosnak. Így az egyszerű gombfoci például nem szerepel a tárlaton, de a rugós foci igen. Ha már a rugónál tartunk: a krónikus rugóhiány miatt terjedtek el a szinte hungarikummá vált lendkerekes autók. Az óramű precizitású játékok helyett, amelyekhez a rugót csak Salgótarjánban tudták előállítani (és ott is csak a kereslet 5 százalékát), az egyszerűbb, megbízhatóbb lendkereket választották a döntéshozók. Ilyen játékautók közül sok látható most a Közlekedési Múzeumban, az egyik különlegesség az, hogy vízszintesen helyezték el benne a lendkereket.

Amerikai mintát követtek a szocializmus játékautói is: a piros kocsi egy Packard utánzata

Ma már nagyon drágák

Sokakat meglephet, de az egykor közönségesnek számító, a játszóterekre rakásszámra kihordott és gyerekszobákban roskadásig felhalmozott, rendkívül olcsó fröccsöntött játékok némelyike akár több tízezer vagy akár néhány százezer forintot is érhet a gyűjtőknek. Egy "Holdautó" pedig attól függően keresett a gyűjtők körében, hogy milyen színű.

A tárlat a gyártási folyamatokba is bepillantást enged, így a látogatók találkozhatnak olyan egyedi ritkaságokkal is, mint az Ikarus 630-ast mintázó "Elektróbusz" egyetlen fellelhető prototípusa, a 0-s méretarányú Kandó-villanymozdony tanulmányterve, illetve azok az eredeti, kézzel szerkesztett műszaki rajzok, amelyek alapján a legnagyobb hazai játékgyártó vállalat, az egykori Lemezárugyár népszerű játékait gyártották. Az egyik legérdekesebb e szempontból egy Trabant fröccsöntő formáinak bemutatása.

Lakótelepi szobabelső: hátul, a falnak támasztva a rugós foci, elöl a miniflipper

Háromszáz kiállított játék

A kiállított több mint 300 játék között láthatók prototípusok, filléres trafikáruk is. Sok közülük működés közben tekinthető meg. A kiállításon felelevenítenek egy - amúgy a korhoz hűen eléggé lehangoló - '70-es évek végi panel lakásbelsőt, játékokkal (miniflipperrel, rugós focival, társasjátékokkal, a Mérei-Binét szerzőpáros nevezetes könyvével, az Ablak-zsiráffal, egy kisebb lemezjátszóval). Itt tűnik fel a korra jellemző "subázás" néhány terméke is: az előre megadott mintára kidolgozott faliszőnyeget a háziasszonyok készítették általában otthon - a hetvenes években...

A kisvasút mögött Tahi-Tóth Nándor játékfigurái: egy masé parasztudvar

A játékok - hasonlóan szinte minden magyar termékhez - 1945 és 1989 között jellemzően három szektorban, az állami vállalatoknál, az ipari szövetkezeteknél (az ötéves tervek előirányzatai szerint), illetve a maszekoknál, a sokszor tűrt, néha minimálisan támogatott kisiparosoknál készültek. (A maszek szó egyébként Kellér Dezső, a híres konferanszié találmánya, a MAgánSZEKtor szóból alkotta meg ezt a kifejezést.) A kisiparosok termékei közül a leghíresebbek közé a "Havas-féle" autómodellek tartoztak. E jó értelemben vett régimódi produktumok (kisautók) ma is keresettek a gyűjtők körében.

A kiállításon híres játéktervezők és elméleti szakemberek munkái is megismerhetők. Tahi-Tóth Nándor plakátjai és játékai (például egy masé parasztudvar és állatkert) csakúgy megtalálhatóak itt, mint Petrik Ottó szakkönyvei és működő tanulmánytervei. Feltűnik a kiállításon Karle József gépészmérnök "Gyertyás Csodahajója" is, amely propulziós elven működik. A zárt csónakhoz hasonlóan kialakított játékhajóba egy gyertyát kellett beleállítani: a nyílt vízen kevésbé funkcionált jól ez a játék, de egy fürdőkádban kiválóan "bevethető" volt, ahol sokáig tudott előrehaladni.

Többféle kisvasút is feltűnik: az Úttörővasút és más modellek is szórakoztatják a közönséget. Kiállították az egyik leghíresebb Magyarországon kitalált játékot is: ifjabb Rubik Ernő bűvös kockájából ezúttal egy vakok és gyengénlátók számára készített, színes, domború jelekkel ellátott példányt mutatnak be a Közlekedési Múzeumban.

A kiállítás nyitott, a rendezők örülnének annak is, ha jelentkeznének olyan látogatók, akik sufniban, padláson, szekrény tetején fellelt régi játékaikat ajánlanák fel a múzeum számára. A múzeum munkatársai arra is készülnek, hogy a hazai játékgyártást bemutató albumot jelentessenek meg.