Megfejtették a legendás ókori város titkát

Az ókori Palmyra városnak mára csak páratlan szépségű romjai maradtak meg, de fénykorában százezernél is több lakosa volt. Kiderült, hogyan tudott a régió legjelentősebb városává válni a mai Szíria területén fekvő település.

Az ókori Római Birodalom hatalmas területre terjedt ki, és hatalmas városokat hozott létre a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság fejlesztése révén. Néhány esetben azonban rejtély maradt, hogy miként és miért nőhettek óriásira bizonyos települések, amelyek igencsak sivár környezetben, viszontagságos időjárással küszködtek.

Az ilyen rejtélyek közé tartozott a ma Szíriában lévő - és az ottani harcok által most fenyegetett -, páratlan szépségű monumentális romváros, a Damaszkusztól északkeletre lévő Palmyra fejlődése is.

Palmyra főutcája a leghosszabbak és leggrandiózusabbak közé számított az egész birodalom területén, a város maga pedig becslések szerint elérte a százezres lélekszámot. A település fontos kelet-nyugati kereskedelmi út mentén feküdt, de ez még nem magyarázza meg, miért éltek ilyen hihetetlenül nagy tömegben emberek a sivatagos vidéken.

A 2000 évvel ezelőtti urbanizáció magyarázatát norvég kutatók próbálták feltárni. Helyi, szíriai kutatók együttműködésével nem a régészek számára viszonylag jól ismert ókori város területét vizsgálták, hanem egy nagyobb, városon kívüli területet fésültek át. Négy évig dolgoztak a terepen Jorgen Christian Meyer bergeni professzor vezetésével.

Palmyra romjai. További képek a városról az UNESCO galériájában

A helyi kutatók segítségével és műholdképek elemzésével a sivatagos területen feltérképezték a legfontosabb ókori maradványokat. Számos kisebb, elfelejtett falut találtak, és megfejtették az ókori városfejlődés rejtélyét is: víztározókra bukkantak, amelyeket ezek a falvak is használtak.

A norvég kutatók szerint nem is sivatag volt itt, hanem egy száraz sztyepp, ahol a növények gyökérzete megakadályozta a csapadékvíz mélyebbre süllyedését. A talajvizet - amely időszakos folyócskákat táplált - aztán csatornákkal, kisebb gátakkal ciszternákba gyűjtötték. Így elég vizet gyűjtöttek a növénytermesztéshez és öntözéshez. (A víz nem egyenletesen oszlik el a térségben: időnként hatalmas esők zúdulnak le, aztán szárazabb periódusok következnek - ezt hidalták át a víztározókkal a palmyraiak.)

Palmyra színháza. További képek a városról az UNESCO galériájában

A ciszternák vizével locsolt termények elegendőnek bizonyultak a város ellátásához. Az állati termékeket a helyi beduinokkal közösen teremtették elő Palmyra lakói, és az állatcsordák trágyázták a földművesek földjeit is.

Palmyra földrajzi és geopolitikai fekvése is előnyösnek bizonyult: fontos kelet-nyugati út mentén feküdt, az Eufrátesz folyó felé, és a római és a perzsa birodalom határvidékére lehetett innen eljutni. Mindez azt jelentette, hogy Palmyra volt az egyik legfontosabb, még civilizált város a zavaros határvidékhez képest, ahol helyi törzsek, beduinok uralták a bizonytalan hovatartozású területeket. A palmyraiak fontos kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, amelyből aztán virágzó várost tartottak fenn.