Trianon: "Nem lesz egyéb, mint egy rút emlék"

A trianoni békeszerződést fogcsikorgatva írta alá az éppen ekkor pár hétig hatalmon lévő magyar kabinet, a Simonyi-Semadam-kormány 1920. június 4-én. Ezt igazolják a korabeli újságok vezércikkei is.

Az Est "Egy nemzet gyásza" című írásában azt írta: "Nagyon, nagyon beteg ez a nép, vérvesztéstől sápadtan támolygó, jövőjébe tekinteni alig merészkedő, véres gyászába teljesen elmerült."

"Odaát, a túlsó parton..."

A június 4-ei Az Est azt a programot adja meg, amely ma is áthatja történelmi szemléletünket: nem a jövőbe, hanem a múltba nézést javasolja, amikor bíztatni próbál: "Gyászunk nemcsak leverő, hanem bíztató és ígéretes is. Az a nép, amely fájdalmas jelenét ily megrendítő erővel tudja hozzákapcsolni dicsőséges múltjához, egyben jogot váltott a jövő enyhületére és fölemelkedésére is."

És ha azt gondolnánk, hogy mindezek után egy építkezésre, nemzetépítésre buzdító, a tényeket elfogadó és ahhoz mérten racionálisan cselekvő tevékenységre hívna fel Az Est, akkor tévednénk. Ehelyett álmodozásba merül a vezércikk írója, és így fogalmaz: "Odaát, a túlsó parton, amelyet még nem láthatunk, amelyet a bizonytalanság imbolygó köde takar el mohón kutató szemünk elől: odaát egy hamvaiból megélemedett, területében ép, gazdaságában virágzó, kultúrájával hódító Magyarország vár reánk. Vagy a fiainkra, talán az unokáinkra."

Gömbösékről gyorsan tudomást szerzett az antant

Mindebből következtethetünk a teljes kiszolgáltatottságra, bizonytalanságra, a felvázolt kép álomszerűségére. Tudjuk, nem mindenki nyugodott bele a trianoni döntésbe, de az első világháborúban győztes antanthatalmak tudomást szereztek például Gömbös Gyula, Kozma Miklós, Prónay Pál és néhány jobboldali tiszt szervezkedéséről, és ezért 1920 júniusában figyelmeztették - Romsics Ignác Magyarország története a XX. században c. könyve szerint - a magyar kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget az ellenséges konspirációknak. Gömbösék szélsőjobboldali német és osztrák katonatisztekkel akartak összefogni, ám tervük a versailles-i rendezés teljes érvénytelenítésére kudarcot vallott 1920-ban.

A békeszerződés aláírása

Azért voltak más hangok is, a Pesti Hírlap például ezt írta: "Az aláírás nem belenyugvás. Ezzel tisztában van az entente tanácsa is, különben Millerand miniszterelnök nem helyezte volna kilátásba a békeszerződés aláírása előtt a határok kiigazítását az igazság elvei szerint."

Ez azonban hiú ábránd volt: Romsics Ignác írja, hogy Franciaország ellenezte a magyar követeléseket (bár tárgyalások folytak a két kormány között). Valójában elsősorban az angol miniszterelnök, Lloyd George és az olasz kormányfő, Nitti támogatta Budapestet a nagyhatalmak közül. Ám az angol diplomácia vezetője, Lord Curzon egy döntő pillanatban nem saját miniszterelnöke, hanem a francia kormány véleményéhez csatlakozott, így 1920. március 8-án - három hónappal Trianon előtt - gyakorlatilag meghiúsult a határrendezések során a magyar ellenérvek mérlegelése.

Sopron ritka kivétel volt

Végül mindössze Sopronban és környékén sikerült 1921-ben kicsikarni egy népszavazást, így ez a kisebb terület - és benne elsősorban a patinás város - referendumon dönthetett a Magyarországhoz való csatlakozásról. (Ebben is az olasz támogatás játszott döntő szerepet, Magyarország és Ausztria vitájában.)

Romsics szerint is a népszavazás megfelelő megoldás lett volna más vitás kérdések rendezésére: "A trianoni határok legbiztosabb szakasza az új osztrák-magyar határ lett. A soproni népszavazás így túlmutatott jelentőségén. Arra volt kései példa, hogy a stabilabb és kölcsönösen elfogadhatóbb határok kialakítása, s ezáltal Magyarország és új szomszédai közötti békésebb viszony és kölcsönösen előnyös együttműködés alapjainak megvetése érdekében hogyan lehetett és kellett volna egyéb határszakaszokon is eljárni."

Horthy Sopron után aktivizálta magát

Jellemző Horthy Miklós kormányzóra is, hogy miközben az 1920. június 4-ei események között nem nagyon találjuk a nevét a sajtóban, az 1921-es soproni siker után rögtön fogadta a város küldöttségét. A Pesti Hírlap 1921. december 23-ai száma szerint Thurner Mihály soproni polgármesterhez szólva a kormányzó "megköszönte a soproniaknak azt a buzgóságot, amelyet a szavazás sikere érdekében kifejtettek és utalt arra, hogy a szavazás eredménye mutatja, hogyan álltunk volna az egész országban, ha a wilsoni elvek igazán érvényesülhettek volna".

Valóban, 1920-ban a népek önrendelkezési jogát, a wilsoni elveket nem igazán tartották mérvadónak a nagyhatalmak a magyar határok meghúzásakor. A trianoni béke következtében Románia 102 724 négyzetkilométernyi területet kapott, vagyis többet, mint amennyi a történelmi Magyarországból a mai magyar államnak jutott (ez mindössze 93 ezer négyzetkilométer).

1920: a terület kétharmada elvész

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 21 ezer négyzetkilométernyi területet kapott, Horvátországgal együtt 62 ezret. Csehszlovákia 61,7 ezer, Ausztria négyezer négyzetkilométerrel gyarapodott. A békeszerződés következtében Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét.

Jeszenszky Géza a Rubicon történelmi folyóirat 2005/6-os számában írja Trianonról: "A békeszerződés az önrendelkezési elvre hivatkozott, de a népszavazást kérő magyar javaslatot elutasította. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 3 424 000 magyar anyanyelvű ember került megkérdezése nélkül, akarata ellenére idegen államok fennhatósága alá." A Csehszlovákiának ítélt területen 1 072 000, a Romániához csatolt részeken 1 664 000 magyar élt. Az új délszláv állam polgára lett közel 600 ezer magyar.

Mindezek után nem véletlen, hogy voltak harciasabb vezércikkek is 1920. június 4-én: a Pesti Napló vezércikke így fogalmazott: " Nyugodtan mondjuk, nem az ezeréves Magyarország hal meg ezen a napon. Ezen a napon csak egy béke születik meg, amely egyetlen lépést nem fog tudni tenni az élet országútján és amely egyetlen lélegzetet sem fog tudni venni az élet friss levegőjéből."

A cikk optimizmusa azonban egy pillanatra sem igazolódott, hiszen még az 1938-40-es bécsi döntések sem állították helyre teljesen a történelmi Magyarországot, amikor Hitler és Mussolini csatolt vissza bizonyos területeket Észak-Erdélyben és a mai Dél-Szlovákiából Magyarországhoz. Pedig a Pesti Napló június 4-én így fogalmazott: "szuronyvonalak elzárhatják tőlünk ideiglenesen testvéreinket, ezek a vonalak mihamar el fognak olvadni, Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni fog, s 1920. június 4-ike nem lesz egyéb, mint egy rút emlék."

A józanabb megítélésre is akadt azért példa, a Pesti Hírlap, másnapi, 1920. június 5-ei cikkében ugyanis ezt írja: "Valljuk be őszintén, hogy szétdarabolásunkat nemcsak a hadiszerencse hiánya, nem csupán a háború után uralomra jutott kalandorok ügyetlensége és gazsága okozta, hanem könnyűvé tette a Habsburgok magyarellenes viselkedésén kívül a múlt politikusainak sok hibája és értelmetlensége is. Negyven esztendőn át harcoltunk a nemzeti politika, (...) az egységes magyar nemzeti állam eszméjéért. Az üres politizálás azonban összeforrasztó munka helyett szétválasztó gyűlölködést termelt."

Már 1920-ban feltűnnek a későbbi történelmi klisék

Meghatározza ma is a Trianonról való közbeszédet, közgondolkodást néhány olyan kifejezés és klisé, amely már 1920-ban is feltűnt. Az alábbiakban az egyik legolvasottabb pesti lap, Az Est vezércikkeiből idézünk. Különösen felerősödött a pesszimizmus 1920 májusában, amikor az antant már közölte a végleges békefeltételeket, azokat a roppant kemény feltételeket, amelyek nem vették figyelembe a magyar békedelegáció korábbi javaslatait. A pesszimizmus mellett ugyanakkor a vigaszt a "rend és a békesség" jelentette a vezércikkek tanúsága szerint.

Május 12.: "Ne bántsd a magyart"
"Ne bántsd a magyart! A költő Zrínyi nemes tiltakozása háromszáz esztendő ködén és viharain át úgy hat felénk, mint a hajótörött vészkiáltása, melyet elkapnak és ronggyá tépnek a szelek."

Május 14.: "Csonka az ország"
"Csonka az ország, amelynek vérző testéből drága, éltető szerveket vágnak ki..."

Május 18.: "Magyar glóbusz"
"Magyarország véres csonka törzsének árnya két világrész fölött sötétíti el az égboltot s a magyar glóbusz közepén paktumról, kompromisszumról, elvi álláspontról szól az ének."

Május 21.: "Rend és békesség"
"Rend és békesség van ma Budapesten és Magyarországon. A nemzeti hadsereg és megalkotója [Horthy Miklósról van szó - A szerk.] a vörös anarchia romjain nagyszerű energiával és céltudatossággal építették fel a rendet, s benne a tulajdon szentségét a rabló 'kommunizálások' után, a személy biztonságát a terrorfiúk garázdálkodása után."

Május 25.: "A nemzet megbecstelenítése"
"Az ország feldarabolása, a nemzet megbecstelenítése és megfojtása pedig lehetetlenség. A szív és az ész nem fog tudomást venni arról, amit a kéz ír és aláír június negyedikén a versaillesi Grand Trianonban."