A legtöbb Nobel-díjas alszik a nagy pillanatban
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Hétfőn délelőtt megkezdődik a 2012-es Nobel-díjak kihirdetése. Elsőként az orvosi-élettani Nobel-díjat jelentik be. A nyerteseket mindössze néhány perccel a díj nyilvános kihirdetése előtt értesítik Stockholmból.
A Thomson Reuters hírügynökség szokásos előrejelzése szerint idén az orvosi-élettani kategóriában az epigenetikai alapkutatásokért járhat Nobel-díj 2012-ben. A díjazott(ak) nevét október 8-án, legkorábban 11 óra 30 perckor jelentik be Stockholmban. Az esemény élőben követhető itt:
A fizikai és a kémiai Nobel-díj kitüntetettjének nevét kedden, illetve szerdán közlik. Pénteken a norvég fővárosban, Oslóban hozzák nyilvánosságra, hogy ki kapja a Nobel-békedíjat. A közgazdasági Nobel-díjat október 15-én jelentik be. A Svéd Akadémia egyelőre nem jelölte meg, mely napon hirdeti ki az irodalmi kategória nyertesét, de minden valószínűség szerint ezen a héten csütörtökön, a déli órákban lehet számítani a bejelentésre.
A várva várt telefonhívás
A nyerteseket mindössze néhány perccel a díj nyilvános kihirdetése előtt értesítik Stockholmból. Ez a telefonhívás azonban nem is olyan egyszerű, ugyanis a várományosok jó része rendszerint nem ül a telefon közelében, hanem fekszik: pontosabban alszik. A Nobel-hívások tetemes része ugyanis az Egyesült Államokba irányul, ahol még alszanak, amikor Stockholmban a telefonért nyúlnak, mielőtt a bizottságok képviselői a világsajtó elé lépnek, hogy bejelentsék a díjazott vagy a díjazottak nevét.
"Előfordult, hogy rossz számot kaptunk" - emlékezik vissza Astrid Gräslund, a kémiai bizottság titkára. Nem akarja elárulni kiről volt szó, egyszerűen Smith-nek nevezi az illetőt. "Miféle Smith professzor és milyen Nobel-díjat? Én csak Mr. Smith vagyok" - mondta a titkár szerint a telefont felvevő ember a vonal túlsó végén. "Aztán észrevettük a kavarodást a számmal, és diszkrét bocsánatkérés után letettük" - idézte fel.
Még rosszabbul jártak tavaly az orvosi-élettani Nobel-díjról döntő bizottság tagjai a világhírű Karolinska Intézetben. Telefonhívásuk bizonyos szempontból hiábavaló volt, ugyanis kiderült, hogy Ralph Steinman három nappal korábban elhunyt New Yorkban. Stockholmban ugyanakkor senki sem tudott erről, a bejelentést pedig meg kellett tenni, hiszen mindössze pár percük volt. Ennyi idő alatt pedig nem lehet új Nobel-díjast találni. Némi hercehurca után végül eldőlt, hogy Steinman - bár ez ellenkezik a szabályzattal - posztumusz megkaphatja az elismerést.
"Az ilyen dolgokra, például a halálesetekre nem lehet felkészülni. De általában valamiféle kapcsolaton keresztül tudjuk, ha mondjuk egy várományos súlyos beteg. Mindig van egy ismerős vagy egy ismerős ismerőse, aki tud valamit" - mondja Gräslund.
Az ilyen hálózatok révén szerzik meg a bizottságok a híres és elismert tudósok féltve őrzött magántelefonszámait is. Féltve őrzöttek, egyfelől azért, mert nem akarják, hogy bárki "zaklassa" őket, másfelől pedig azért, mert semmiképp sem akarják tudni, ha Stockholmban "nyomoznak utánuk". Gräslund erre csak azt mondja, megvannak azért a "trükkjeik".
A telefonhívásokat 15 éve bonyolító titkár szerint néha a díjazottak nem is annyira meglepettek a vonal másik végén. Elkerülendő azt, hogy a nyertesek esetleg azt higgyék, egy bolond az angolt svéd akcentussal beszélve csúfot űz velük, a hívásnál mindig van valaki, aki személyesen ismeri a díjazottat.
És hogy mi van akkor, ha valaki nem veszi fel? "Semmi" - válaszolja Astrid Gräslund. "Háromból kétszer elérjük őket" - mondja.
Goran Hansson, az orvosi-élettani Nobel-díjról döntő bizottság titkára korábban így ecsetelte a beszélgetéseket: "Rendszerint néhány percet beszélek velük. Mondok néhány mondatot a ceremóniáról, majd azt tanácsolom nekik, igyanak egy kávét, vegyenek nagy levegőt és készüljenek fel a sajtó rohamára".
Hansson szerint a bejelentés pillanata az év fénypontja, de egyben idegőrlő momentum is, mert az egész világsajtó előtt kell megtennie és elmondania az indoklást a Karolinska Intézetben. "Öt nyelven kell felolvasnom, gyakorolnom kell előtte egy kicsit. Nehezen jön a nyelvemre az orosz, és a francia is nehéz lehet időnként" - ismerte el.
263 millió forint
Inventas vitam iuvat excoluisse per artes - szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni: ez a latin nyelvű mondat olvasható a Nobel-díj kitüntetettjeinek ajándékozott érmén. A díj alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki mesés vagyonát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Nobel azon kevesek közé tartozik, akik még életükben elolvashatták nekrológjukat, de ez nem szolgált örömére. Több lap ugyanis 1889-ben bátyja halálakor őt búcsúztatta, igen kevésé hízelgő szavakkal. Nobel átgondolta életét és úgy döntött, vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja.
1895. november 27-én kelt, svéd nyelven írt végrendeletében így rendelkezett: "A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. ...egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén, egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta, egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében, egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében." (Érdekesség, hogy Nobel a közhiedelemmel ellentétben nem volt békeharcos, egyszer azt mondta: "dinamitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint a békekonferenciák".)
A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából a svéd központi bank alapította, elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja.
A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat a Storting, a norvég parlament képviselőiből alakult öttagú bizottság ítéli oda (A díj alapítása idején Norvégia és Svédország uniót alkotott). Ezen intézményekhez február 1-jéig kell a jelöléseknek befutniuk, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra.
A díjakat 1901 óta osztják ki Nobel halálának évfordulóján, december 10-én (több év is akadt, amikor erre nem került sor, ezek nagy része az első és a második világháború idejére esett). A kitüntetettek egy 18 karátos aranyból készül és 24 karátos arannyal bevont érmet, egy oklevelet és nem utolsósorban egy csekket kapnak. A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek elmúlta után csak az érem és az oklevél jár, a pénz nem. A kitüntetettek fél évszázadig egyre kisebb pénzösszeggel gazdagodtak, mert a végrendelet értelmében a vagyont nem lehetett befektetni. Erre 1953 óta van lehetőség, az összeg nagysága azóta a Nobel-alapítvány bevételeinek arányában változik, idén nyolcmillió (adómentes) svéd korona, átszámítva mintegy 263 millió forint lesz.
A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, kivételt kétszer tettek: az irodalmi díjnál Erik Karlfeldt svéd költő, a Nobel-békedíjnál a szintén svéd Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében. A tavalyi évben a kanadai Ralph Steinman, aki megosztva kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat, a kitüntetés bejelentése előtt három nappal meghalt, de a díjat nem vonták vissza.
A Nobel-díjnak 1901 és 2011 között összesen 853 kitüntetettje volt, közülük 44 a nő és 23 a szervezet. A kitüntetettek átlag életkora 59 év, a díjazottak közül a legfiatalabb a brit Lawrence Bragg volt, aki a fizikai Nobel-díjat 1915-ben 25 évesen kapta meg, a legidősebb pedig az amerikai Leonid Hurwicz, aki 2007-ben 90 évesen nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat. A ma élő legidősebb Nobel-díjas a 103 éves olasz Rita Levi-Montalcini, aki 1986-ban kapott orvosi Nobel-díjat. Háromszor (a Nobel-békedíjjal) csak a Nemzetközi Vöröskeresztet tüntették ki. Öten vannak, akiket két Nobel-díjjal tüntettek ki, közülük az amerikai Linus Pauling az egyetlen, aki mindkettőt mással meg nem osztva kapta (a kémiai Nobel-díjat 1954-ben, a Nobel-békedíjat 1962-ben).