Ha jól fizet az olaj, annyi a gorilláknak

Kőolajkitermelés veszélyezteti Afrika legelső nemzeti parkját és a gorillák egyik utolsó menedékét. A gorillák legnagyobb veszélyben lévő alfajából már csak alig 300 példány él a vadonban.

Egy brit olajipari cég, a Soco 2012 év első felében kapott engedélyt a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányától, hogy légi felméréseket végezzenek az ugandai határ közelében. A terület lefedi Afrika legrégebbi nemzeti parkját, a Virunga Nemzeti Parkot, amely a kontinens egyik legfajgazdagabb területe.

Crispin Atama Tabe kongói miniszter szerint joguk van tudni, milyen készletekkel rendelkezik az ország, még akkor is, ha egy nemzeti park területén találhatók. Jelenleg ezek kiaknázását a helyi törvények megtiltják, de Atama Tabe szerint a törvények rugalmasan kezelendők. "Fel fogjuk becsülni a készleteket. Ha nagyon jelentősek, akkor összevetjük a park értékét az olajéval... Meglátjuk, hogy tiszteletben tartjuk-e parkot. Rajtunk múlik" - mondta a Reutersnek.

A Virunga Nemzeti Park ugyanakkor az UNESCO Világörökség Része, és számos veszélyeztetett fajnak nyújt menedéket. Él itt kelet-afrikai csimpánz (Pan troglodytes schweinfurthi), okapi (Okapi johnstoni), szavannai (Loxodonta africana) és erdei elefánt (Loxodonta cyclotis), valami a keleti gorilla (Gorilla beringei) két alfaja, a keleti síkvidéki és a hegyi gorilla.

A gorillák két fajba tartoznak, s mindkettő két további alfajra bontható. A keleti gorilla fent említett két alfaja közül a keleti síkvidéki gorilla veszélyeztetett (becslések szerint körülbelül 5000 példánya él vadon), a hegyi gorilla azonban súlyosan veszélyeztetett (kb. 700 példány) a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint. A nyugati gorilla (Gorilla gorilla) helyzete még ennél is rosszabb, ugyanis itt mindkét alfaj, a nyugati síkvidéki (kb. 150 000-200 000 példány) és a Cross River-i gorilla (kb. 250-300 példány) is súlyosan veszélyeztetett besorolású. A gorillák nagy része Afrika forrongó területein él, és az állatokra nemcsak a polgárháborúk jelentenek veszélyt, de az orvvadászat, a rájuk nézve is veszélyes ebola, valamint az élőhelyük pusztítása.

Friss kutatások szerint az afrikai főemlősök élőhelye az elmúlt 20 évben rendkívüli mértékben összement. A csökkenés leginkább a gorillákat érinti, a keleti gorilláknál az élőhely 52%-a, a nyugati gorilláknál 31%-a veszett oda. (Az élőhelyek megszűnése a Cross River-i alfajt érintette a leginkább, esetében 59%-os a csökkenés.) A legjelentősebb pusztítás a Kongói Demokratikus Köztársaságban, az Egyenlítői Afrikai nyugati részében, valamint Libériában figyelhető meg.

A Diversity and Distributions folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint a csökkenés a térség társadalmi és gazdasági változásai miatt következett be, ugyanis számos, korábban érintetlen erdő fáit kitermelték. A jelenség ráadásul folyamatos, rengeteg, eddig vad erdőt hasznosítanak fakitermelés, illetve mezőgazdaság céljából. A főemlősök élőhelyei egyre inkább összemennek és elszigetelődnek egymástól, és kérdéses, hogy ezeket a területeket meddig lehet hatékonyan megóvni, illetve, hogy elegendőek-e egy populáció fennmaradásához.

A Kongói Demokratikus köztársaság, Uganda és Ruanda közös határvidékén húzódó, körülbelül 80 kilométer hosszúságú Virunga-hegység a hegyi gorillák utolsó menedékhelye. Az itt élő főemlősök Dian Fossey zoológus munkásságának köszönhetően váltak ismertté. A kutatónő 18 éven keresztül követte nyomon a terület gorilláit. 1967-ben létrehozta a Karisoke Kutatóközpontot Ruandában, amely kezdetben csak két sátorból állt. A fokozatosan bővülő központot a polgárháborúk alatt többször lerombolták, majd újraépítették, de a kutatás már több mint 40 éve zajlik. Hatékony munkájuknak köszönhetően ezalatt az időszak alatt a Virunga-hegységben élő hegyi gorillák száma 260-ról 380-ra nőtt.

Fossey örök harcban állt a terület orvvadászaival. 1977 szilveszterén a kutatónő kedvenc gorillája, Digit is az áldozatukká vált. Csapatának őrszemeként megvédte társait az orvvadászoktól, akik azonban Digitet megölték, lefejezték, és a lábait is levágták, hogy hamutartót készítsenek belőle. Az orvvadászokat végül elfogták, Fossey pedig innentől kezdve még intenzívebben küzdött az orvvadászok ellen. Valószínűleg egy feldühödött orvvadász lehetett az, aki végül 1985. december 27-én egy machetével véget vetett a kutatónő életének. Még Fossey életében megjelent önéletrajzi könyve, a "Gorillák a ködben", melyből 1988-ban film is készült Sigourney Weaver főszereplésével.

Dian Fossey-t a a Karisoke Kutatóközpont közelébe, a gorillái mellé temették

Nehéz megjósolni, milyen jövő vár a gorillákra, mindenesetre a jelenlegi trendet elnézve nem túl bíztató a helyzet. Életmódjukat tekintve elsősorban leveleket, gyümölcsöket, gombákat, valamint időnként rovarokat is fogyasztanak. A gorillákra természetes körülmények között elméletileg egyetlen ragadozó jelenthet veszélyt, a leopárd, de ez sem túl gyakori, ugyanis a 40-90 kilogrammos leopárdnak már a 90 kilogrammos nőstény gorilla is nagy falat, pláne a 180-200 kilogrammos hím. Így ma a gorillára a legnagyobb veszélyt az ember jelenti.

Nehéz megbecsülni azt is, milyen hatással járna a gorillák kipusztulása. Egy faj eltűnése egy közösségből kihat az általa fogyasztott táplálékra (elszaporodhatnak a tápláléknövények), a ragadozójára (a leopárdnak nem elsődleges tápláléka a gorilla, így vélhetően rájuk kevésbé lesz hatással), valamint mindazon fajokra, amelyek közvetve vagy közvetetetten kapcsolatban álltak vele (például a rá jellemző fajspecifikus paraziták is kipusztulnak, és elszaporodhatnak azok az élőlények, amelyek szintén a gorilla tápláléknövényeit fogyasztják). A gorillák megóvása ráadásul nemcsak azért fontos, amiért minden más élőlényé, hanem azért is, mert genetikailag rendkívül közel állnak az emberhez. Christian Nelleman, az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) szakértője egy 2010-es gorillákról szóló jelentésben azt mondta: "Ha megölsz egy gorillát, olyan, mintha egy emberi család egy családtagját ölnéd meg."