Először észlelték a korai világegyetem sötét galaxisait

Sikerült közvetlenül is megfigyelni azokat az ősi objektumokat, amelyek a mai nagy galaxisok építőkockái voltak.

A csillagászok régóta sejtik, hogy a korai világegyetemben léteztek kis méretű, gázanyagban gazdag és csillagokban nagyon szegény galaxisok. A galaxisok fejlődésének legelfogadottabb elmélete szerint ezek voltak a mai, fényes, csillagokkal teli galaxisok építőkockái. Mivel ezekben az ősi galaxisokban alig voltak csillagok, gyakorlatilag nem bocsátanak ki fényt, ezért nagyon nehéz észlelni őket. Közvetett megfigyelések már korábban is utaltak a létezésükre (a mögöttük lévő égitestek fényében lévő elnyelési vonalak formájában). Közvetlenül eddig azonban nem sikerült észlelni őket.

Svájci és amerikai kutatók most elsőként jelentették be, hogy közvetlenül is sikerült megfigyelniük ezeket az ősi halvány galaxisokat. A megfigyelést az tette lehetővé, hogy a környezetükben egy igen erős sugárforrás, egy kvazár helyezkedik el, és ennek a fénye verődik vissza a galaxisokról.

Piros körrel jelölve a kvazár, amelynek fénye visszaverődött a rég keresett halvány galaxisokról (kék körökben)

Ez ahhoz hasonló, mint amikor a diszkóban az ultraibolya lámpák fénye visszaverődik a fehér pólókról. A valóságban a kvazár UV-sugárzása verődött vissza a galaxisok gázanyagáról (egy kicsit magasabb hullámhosszon, a látható fény ibolya tartományában).

A megfigyelést a chilei VLT-rendszerrel végezték, de még ezekkel a hatalmas műszerekkel is igen hosszú megfigyelési idő kellett ahhoz, hogy észleljék ezt a nagyon gyenge sugárzást.

A kutatócsoport közel száz ilyen objektumot észlelt a kvazár néhány millió fényéves környezetében. A részletesebb elemzések után ezek számát 12-re szűkítették. Ez az eredmény az eddigi legerősebb bizonyíték a korai sötét galaxisok létezése mellett.

Egy-egy ilyen galaxis jellemzően egymilliárd naptömegnyi anyagot tartalmaz, s a csillagkeletkezés üteme körülbelül százszor kisebb ütemű benne, mint egy normális galaxisban.