Medúzauralom jöhet a tengerekben

Zselétengerekké válhatnak a tengerek a túlhalászat miatt: a halak megfogyatkozása ugyanis a medúzák elszaporodását okozhatja. Ezek az ősi, kocsonyás lények aztán jelentősen átalakíthatják a tengeri életközösségeket.

A 1990-es évek elején a fekete-tengeri turizmus összeomlását okozta egy betolakodó bordásmedúza. A Mnemiopsis leidyi faj a Boszporuszon keresztül úszott fel a Fekete-tengerbe, ahol addigra a szovjet és bolgár halászipar teljesen lehalászta a tápláléklánc felső szintjeit. A medúza könnyen megtelepedett a kisebb halak között, és idővel ki is szorította azokat. A táplálékhálózat csak a mértéktelen túlhalászat befejezése után kezdett el lassan regenerálódni, és a bordásmedúzák populációja is csökkent.

"A táplálékhálózatban a kisebb halak és medúzák helyzete olyan, hogy könnyen alakul ki közöttük versengés" - mondta az [origo]-nak Jordán Ferenc, rendszer-ökológiával foglalkozó kutató, a Trentói Egyetem munkatársa. Emiatt az egyik viszonylag könnyen kiszoríthatja a másikat.

A csalánozók közé tartozó medúzák vízben lebegő életmódot folytatnak, és általában csak sodródnak az áramlatokkal. Elsősorban planktont fogyasztanak, az apró élőlényeket tapogatóik segítségével terelik szájnyílásuk felé. Táplálkozásuk tehát sokkal egyszerűbb, mint a halaké, melyek jellemzően aktívan keresik a táplálékot.

A csalánozók a nevüket csalánsejtjeikről kapták, melyek érintésre lépnek működésbe. A csalántokból kicsapódó fonal megsebzi az áldozatot, és mérgező anyag jut a sebbe. Az áldozat vergődés közben egyre több csalánsejtet hoz működésbe, így egyre több méreg jut a szervezetébe. Embereknél a csalánsejtekkel való érintkezés az állat fajától függően zsibbadást, görcsöt vagy akár szívbénulást is okozhat.

Olyan hatékonyak, mint a halak

A túlhalászat miatt elszaporodó csalánozók világszerte egyre több problémákat okoznak. A Pelagia noctiluca nevű faj tömeges megjelenése miatt évről évre egyre több embert kezelnek Spanyolországban medúzacsípésekkel. 2009-ben egy évtizede nem látott portugál gályák (Physalia physalis) is felbukkantak a spanyol partoknál. A hidraállatok közé tartozó faj jelenlétében nem tanácsos a vízbe menni, fogófonalai ugyanis általában 15-30 méter hosszúak, és érintésük veszélyes.

A Mnemiopsis leidyi elárasztotta a Fekete-tengert

A medúzák térhódítása miatt spanyol kutatók megvizsgálták, hogy a csalánozók mennyire vehetik át a halak helyét a tengerekben, és milyen esélyeik vannak hosszú távon a fejlettebb gerincesekkel szemben. Az Oviedói Egyetem kutatói összehasonlították a két csoport táplálkozási stratégiáját, és azt tapasztalták, hogy a medúzák ugyanolyan hatékonyak, mint a halak. Megállapították, hogy a medúzák nagy testméretükkel növelik annak esélyét, hogy beleütközzenek a táplálékba, ráadásul kevesebbel is beérik, mert kevesebb energiára van szükségük ahhoz, hogy csak lebegjenek a vízben.

A csalánozók evolúciós szempontból kiemelkedő jelentőségűek, ezek voltak ugyanis az első valódi szövetes állatok. Medúzaszerű lények már 500 millió évvel ezelőtt léteztek a földön, és lehet, hogy a mértéktelen halászat miatt hamarosan egy második virágkoruk jön majd el.

A Földközi-tengert is meghódíthatják

Jordán elmondta, hogy zavartalan, természetes rendszerekben is előfordulhatnak olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik például, hogy a medúzák átmenetileg kiszorítsák a halakat. "Sokszor apró változások és gyenge indirekt kölcsönhatások erősödhetnek úgy fel, hogy a folyamat végére jelentősen átrendeződik az ökoszisztéma. Egy egészséges ökoszisztéma viszont ellenállóbb az ilyen változásokkal szemben" - mondta a biológus.

A kétméteresre is megnövő Nomura medúza (Nemopilema nomurai) hatalmas problémát jelent a japán halászoknak, mert képes szétszakítani a halászhálókat

Ha a medúzák hosszabb távon is képesek kiszorítani a korábbi versenytársakat (például a halakat), akkor a táplálékhálózat azon szintjén lecsökken a sokféleség, és ezért sokkal törékenyebb és kevésbé rugalmas lesz a rendszer. "Önmagában nem akkora tragédia, de egy további zavarással szemben már sokkal érzékenyebb lesz a közösség" - tette hozzá Jordán.

Jordán szerint a fekete-tengerihez hasonló eset elvben a Földközi-tengerben is előfordulhat, de ott jelenleg a legtöbb problémát egy behurcolt makroalga (Caulerpa) jelenti. Az alga inváziója azonban hasonló folyamatokat okozhat, mint a medúzáké. A túlhalászat eltorzítja a természetes arányokat, ezért bizonyos jól bevált szabályozási folyamatok akadoznak. "Ha lehalásszuk a nagyobb halakat, elszaporodhatnak a kisebbek, a melyek így túlzott mértékben fogyasztják a prédáikat. Ha ezeket a szerteágazó, vízesésszerűen továbbterjedő hatásokat felerősítjük, nagyon nehéz megmondani, hol fog az eredeti zavarás visszaütni" - mondta Jordán.

A zöldmoszatok közé tartozó Caulerpa taxifolia az Indiai-óceánban őshonos. A faj földközi-tengeri megtelepedésére többféle magyarázat is van, egyesek szerint a Monacói Oceanográfiai Múzeumból szabadult ki, mások szerint természetes úton zajlott az inváziója. Terjedésével megakadályozza az őshonos növények növekedését, és nagy mennyiségben termel olyan vegyületet, amely mérgező a halak számára.

A szakember szerint kérdés, hogy mennyire fordíthatóak meg a folyamatok. Ha a kisebb halaknak van még esélyük visszatérni, nem olyan nagy a baj. Ha viszont a medúzák képesek nagyon eredményesen kiszorítani azokat, akkor sokkal sebezhetőbb marad a rendszer. "Ez elég nagy mértékben rendszerfüggő, a konkrét ökoszisztéma működésének finom részleteitől függ: a Fekete-tengerben a folyamat lényegében megfordult, és nagyrészt helyreállt a korábbi rend" - mondta.