Megváltozik a taxisok agya, miközben a városban navigálnak

Megváltozik a londoni taxisok agyfelépítése azalatt az többéves időszak alatt, amíg megtanulnak eligazodni a város sok ezer utcája és helye között.

A londoni taxiengedély megszerzése nem könnyű feladat. A jelölteknek agyukba kell vésniük 25 000 utca nevét és a város nagyon bonyolult alaprajzát, valamint meg kell jegyezniük 20 000 fontos helyet. A tanulási folyamat rendszerint három-négy évet vesz igénybe, amelyet egy vizsgasorozat zár le. A vizsgán a jelölteknek csupán nagyjából a fele megy át.

A londoni University College kutatónője, Eleanor Maguire régóta foglalkozik a taxisok agyának vizsgálatával. Korábbi tanulmányaiból kiderült, hogy a taxisok hippokampusz nevű agyterületének hátsó részén nagyobb a szürkeállomány mennyisége, mint a nem taxisokéban. A hippokampusz fontos szerepet játszik a memóriában és a térbeli navigációban. Ezek a tanulmányok tehát már utaltak arra, hogy az agy valószínűleg megváltozik, miközben felépíti London belső térképét.

A Current Biology szakfolyóiratban most megjelent új tanulmányban Maguire és munkatársa, Katherine Woollett közvetlenül vizsgálta meg ezt a feltételezést. Tanuló taxisok egy csoportját és kontrollként nem taxisokat követtek nyomon egy ideig, és MRI-felvételeket készítettek az agyszerkezetükről, valamint tesztelték a memóriájukat.

A vizsgálat kezdetén sem a résztvevők agyfelépítésében, sem a memóriájukban nem észleltek különbséget. Három vagy négy évvel később azonban a vizsgázott taxisofőröknél a kutatók a szürkeállomány növekedését figyelték meg a hippokampusz hátsó részén. Nem tapasztaltak ilyen változást a vizsgán megbukottaknál és a nem taxisofőr kontrollcsoportban.

"Az emberi agy képlékeny marad még a felnőttkor folyamán is, ez teszi lehetővé, hogy alkalmazkodjon, amikor új feladatokat tanulunk" - mondja Maguire. "A taxisofőrök képzését követve közvetlenül láttuk, hogyan képes megváltozni a hippokampusz külső ingerek hatására."

Az eredmények újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a tanulás megváltoztatja az agyat, és arra utalnak, hogy az életen át tartó tanulás bizonyos mértékig megvéd a szellemi leépüléstől. Erősítik azt a reményt is, hogy sikeres lehet az agysérülést szenvedett emberek egy részének rehabilitációja.