Meglepő eredményt hozott az öregedés első valós idejű génvizsgálata

Vágólapra másolva!
A szakemberek eddig részben vagy teljesen az agresszív oxigéntartalmú vegyületek, az oxidatív stressz számlájára írtak olyan betegségeket, amilyen az érelmeszesedés, a szívkoszorúér-megbetegedés vagy a Parkinson-kór. Egy német kutatás eredményei azonban nem támasztják alá a korábbi elképzelést.
Vágólapra másolva!

Az úgynevezett oxidatív stressz akkor következik be, amikor a szövetekben feldúsulnak az agresszíven reagáló oxigéntartalmú vegyületek (ide tartoznak a szabadgyökök és néhány más oxigéntartalmú anyag). Az orvosi kutatásokkal foglalkozó szakemberek véleménye szerint az oxidatív stressz számos betegség okozója vagy felgyorsítója lehet. E betegségek közé tartozik az érelmeszesedés, a szívkoszorúér-megbetegedés, az idegrendszer leépülésével járó betegségek, amilyen a Parkinson- és az Alzheimer-kór, a rák. Magáról az öregedési folyamatról is feltételezik, hogy jelentős szerepet játszik benne az oxidatív stressz.

"Egészen eddig azonban senki sem volt képes megfigyelni élő szervezetben az oxidatív változásokat, és azt még kevésbé, hogy miként kapcsolódnak ezek a betegségfolyamatokhoz" - mondja dr. Tobias Dick, a Német Rákkutató Központ (Deutsches Krebsforschungszentrum, DKFZ) munkatársa. "Eddig csak meglehetősen kevéssé specifikus vagy közvetett módszerek álltak rendelkezésre annak kimutatására, valójában milyen oxidatív folyamatok játszódnak le egy élőlényben."

Dicknek és munkatársainak állítása szerint először sikerült megfigyelni ezeket a folyamatokat egy élő állatban. A kísérletekhez az ecetmuslicát használták, amelynek genetikai állományába biológia érzékelőkként működő géneket építettek be. Ezek a bioszenzorok különféle oxidánsokra érzékenyek, és fénykibocsátással, valós időben jelzik az egyes sejtek oxidatív állapotát az élőlény egész élete folyamán.

A kutatók már korábban felfedezték, hogy a muslica különböző szöveteiben rendkívül eltérő a termelődő oxidánsok szintje. Így például a vérsejtek sokkal több oxidánst termelnek a sejtekben lévő "erőműveikben", a mitokondriumokban, mint a bélhámsejtek vagy az izomsejtek.

Egészen mostanáig sok szakember azt feltételezte, hogy az öregedési folyamat az oxidánsok egész testben lezajló növekedésével áll kapcsolatban. Ezt azonban nem sikerült megerősíteniük a német kutatóknak. Meglepődve tapasztalták, hogy szinte az összes, életkorral kapcsolatos oxidánsnövekedés a muslica bélrendszerében fordult elő. Ráadásul, amikor különböző élettartamú muslicákat hasonlítottak össze, azt vették észre, hogy az oxidánsok felhalmozódása a bélszövetben még fel is gyorsult a hosszabb élettartammal összefüggésben. A csoportnak tehát nem sikerült igazolnia azt a gyakran hangoztatott feltevést, mely szerint egy élőlény élettartamának a káros oxidánsok termelődése szab határt.

Noha átfogó tanulmányoknak eddig nem sikerült bizonyítékot szolgáltatni erre, az antioxidánsokat gyakran hirdetik úgy, mint amelyek megvédenek az oxidatív stressz ellen, és így jó hatásúak az egészségre. Dick és munkatársai N-acetil-ciszteinnel (NAC) etették a muslicákat. Ennek az anyagnak antioxidáns hatást tulajdonítanak, és egyes szakemberek alkalmasnak tartják arra, hogy megvédje a szervezetet a feltehetően káros oxidánsok hatásaitól. A kutatók azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy ez a vegyület csökkentette volna az oxidánsok mennyiségét. Éppen ellenkezőleg, meglepődve tapasztalták, hogy a NAC arra serkentette a különféle szövetek mitokondriumait, hogy jelentősen fokozzák az oxidánstermelést.

"A bioszenzorok segítségével a muslicákban megfigyelt számos dolog meglepett bennünket. Úgy tűnik, hogy az izolált sejtek esetében tett megfigyelések jó részét nem lehet egyszerűen átvinni a komplex élő szervezetre" - mondja Tobias Dick. "A NAC példája azt is mutatja, hogy gyógyszeres úton egyelőre nem tudjuk előre látható módon befolyásolni egy élő szervezet oxidatív folyamatait.

"Természetesen ezeket az eredményeket nem vihetjük át egyszerűen a muslicáról az emberre" - fűzi hozzá Dick. "Következő célunk, hogy a bioszenzorok segítségével megfigyeljük az emlősökben lejátszódó oxidatív folyamatokat, különös figyelmet fordítva a gyulladásos reakciókra és a tumorok fejlődésére."