Mutációk lehetnek az atomerőmű közelében élő tengeri állatoknál

Vágólapra másolva!
A földrengés és a cunami által megrongált fukusimai atomerőmű radioaktív hűtővize a tengerbe szivárog, és hétfőn a mentést végző dolgozók is a tengerbe eresztettek 11 ezer köbméter szennyezett vizet. Az erőmű közelében élő állatoknál előfordulhatnak mutációk, de ennek ellenére a szakemberek úgy látják, hogy hosszú távon nem fenyegeti jelentős veszély sem a tenger élővilágát, sem a tengeri élőlényeket fogyasztó emberek egészségét.
Vágólapra másolva!

A radioaktív anyagok hamar felhígulnak az erőmű melletti hatalmas víztömegben, mondta William Burnett, a Florida Állami Egyetem oceanográfusa. Az atomerőmű közvetlen közelében - kevesebb mint egy kilométernyire a parttól - elképzelhető, hogy mutációt okoz a sugárzás, ha még sokáig kerül szennyező anyag a tengerbe. Távolabb azonban nincs komolyabb veszély, hacsak nem következik be valami váratlan, az eddiginél jóval nagyobb katasztrófa az üzemben, mondta Burnett.

Ken Buesseler, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa elmondta, hogy a kiszabadult radioaktív jód és cézium koncentrációja a parttól 30 kilométernyire az ezredrészére csökken a part közelében mérhetőnek. A tengeri gyümölcseiben talán mérhető lesz a radioaktivitás növekedése, de ez valószínűleg nem jelent komoly egészségügyi kockázatot. Feltehetőleg kisebb lesz a sugárdózis, mint amennyi az embereket az ivóvízből vagy a szárazföldön termelt élelmiszerekből éri.

Coastal Ocean Institute, Woods Hole Oceanographic Institution
Kattintson a képre a nagyobb méretért!

Az óceánok és tengerek háttérsugárzása világszerte eltérő. A térképen az 1 köbméter vízben lévő cézium-137 radioaktív izotóp Becquerelben (Bq) mért aktivitását tüntettük fel (1 Bq másodpercenként egy atom lebomlásának felel meg). A világóceánban található cézium-137 elsődlegesen a Csendes-óceánon folytatott atomkísérletekből ered, de egyes területeken más forrásokból is kiegészült. Az Ír-tengeren mért kiugró adat a brit Sellafield nukleáris hulladékot újrafeldolgozó üzemnek köszönhető. A balti- és a fekete-tengeri magas szintek az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa következtében alakultak ki. Összehasonlításul az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) az ivóvíz cézium-137 aktivitásának határértékét 3700 Bq/m3-ben határozta meg.



A szakemberek egyébként úgy gondolják, hogy a mozgékony élőlényeket, így a halakat nem érte jelentős sugárdózis. Más a helyzet a kevésbé mozgékony vagy helyhez kötött fajokkal, amilyenek például az osztrigák. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy - az erőmű közvetlen szomszédságát leszámítva - ezek az állatok sincsenek komoly veszélyben. Az erőmű környékén egyébként megtiltották a halászatot.

Az erőműből a katasztrófa óta folyamatosan szivárog a radioaktív hűtővíz. Ráadásul hétfőn további, mintegy 11 ezer köbméter alacsony sugárszennyezettségű vizet engedtek a tengerbe, hogy az így felszabaduló tartályokban tárolni tudják a kettes reaktorból származó, erősebben szennyezett vizet. A japán kormány kedden elnézést kért a szennyezett víz kiengedéséért.