Alábecsülték a Mexikói-öbölben elpusztult cetfélék számát

Vágólapra másolva!
Egy tizennégy cetfajt vizsgáló új tanulmány szerint akár ötvenszer több állat is elpusztulhatott a 2010-es, mexikói-öbölbeli olajkatasztrófa során, mint amennyit eddig becsültek a szakemberek. Hivatalosan mindössze százegy állati tetemet találtak.
Vágólapra másolva!

"A számok csalókák lehetnek, mert ezek csak a környezetvédők által megtalált állatokat mutatják, de ennél valószínűleg lényegesen több állat pusztult el, csak nem került elő" - írtuk 2010-ben az olajkatasztrófa élővilágra gyakorolt hatásáról, és ezt a vélekedést támasztja alá egy új, a Conservation Letters című folyóiratban megjelent tanulmány is.

Az ebből az elemzésből sem derül ki, hogy valójában mennyi cetféle pusztult el a katasztrófa miatt, közelítőleg azonban meg lehet becsülni, hogy nagyságrendileg mennyi állattal végzett az olajfolt. A cetfélék jelenlegi populációméreteire vonatkozó becsült adatokból és az egyes fajokra jellemző átlagos halandósági rátákból kiszámolták, hogy mekkora a fajok éves halandósága. Az évente feljegyzett állattetemek számát ezután elosztották a becsült éves halandósági rátákkal, amiből kijött, hogy éves szinten mekkora arányban találják meg az elpusztult állatok tetemeit.

A szakemberek számításai szerint a cetfélék tetemeinek mindössze két százaléka kerül azonosításra a Mexikói-öböl környékén. Ha ebből indulunk ki, akkor a 2010-es olajkatasztrófa során azonosított százegy tetemnél ötvenszer több cet, vagyis akár ötezer körüli egyed is elpusztulhatott. "A megtalált tetemek összeszámlálásából származó adatok igencsak félrevezetőek lehetnek. Ha a korábban különféle okokból partra vetődött, majd elpusztult állatok tetemeit nézzük, a legmagasabb megtalálási arány 6,2 százalékos volt. Egy megtalált tetemre vetítve mindez azt jelenti, hogy még tizenhat elpusztult állattal kell számolnunk, amelyeknek sosem bukkanunk a tetemére" - mondta Scott Kraus, a tanulmány társszerzője.

A kutatók szerint a tengeri élővilágot befolyásoló egyéb emberi tevékenységek esetében is hasonló becslési módszereket kellene alkalmazni. Ha ismertek lennének a valósághoz közelebb álló adatok, az a fajok megóvására tett erőfeszítéséket is más perspektívába helyezhetné. Ilyen például a hajók által elgázolt delfinek vagy bálnák esete, amely miatt ugyancsak több állat pusztulhat el évente, mint azt a megtalált tetemek alapján becsülik.