Lefejezett patkányokon azonosították a halál rejtélyes agyhullámát

Jelenleg nem ismert pontosan, mikortól tekinthető halottnak az agy, egy új vizsgálat azonban választ adhat a kérdésre. Egy rejtélyes agyhullám majdnem egy perccel azután jelent meg, hogy a kísérletben használt patkányokat lefejezték. Befolyásolhatják-e az eredmények az emberek újraélesztési próbálkozásait?

A francia forradalomban guillotinnal lefejezett áldozatoknál gyakori volt, hogy még fél perccel az ítélet végrehajtása után is pislogtak. A neurológusok szerint azonban ez nem azért történt így, mert a halálraítélt még eszméleténél volt. A mai klinikai tapasztalatok alapján úgy vélik a szakemberek, hogy az agy vérellátásanak megszűnése után tíz másodperccel teljesen eszméletlenné válik az emberi agy.

Egy új holland tanulmány azonban ismét felveti a kérdést, hogy hol van az élő és a halott agy közötti valódi határvonal. A szakemberek patkányokat fejeztek le, méghozzá az egyetem etikai bizottságának megbízásából. A vizsgálattal azt szerették volna kideríteni, hogy humánus-e, ha a kísérleti állatokat érzéstelenítés nélkül ölik meg ezen a módon.

A valódi agyhalál beálltát jelezheti a furcsa agyhullám

Anton Coenen (Radboud Egyetem) és munkatársai először elektródákat ültettek egészséges patkányok agyába, majd levágták a fejüket. A kísérleti patkányoknál azért van szükség erre a módszerre, mert az érzéstelenítő gyógyszerek az állatok szervezetébe kerülve elszennyezik azokat a szöveteket, amelyekből később vizsgálati mintákat készítenek. A New Scientist beszámolója szerint etikusnak tekinthető az eljárás: a patkányok elektroenkefalográffal (EEG) rögzített agyi aktivitása négy másodperc elteltével a lefejezés előtti szint felére esett. Az eddigi, éber és alvó patkányokat összehasonlító vizsgálatok szerint ez az aktivitás már a teljes eszméletvesztést jelzi.

Eddig nem túl meglepőek a kutatás eredményei, volt azonban valami, amit még sosem azonosítottak ennyire egyértelműen. Az elektródákat egy darabig még azután sem távolították el az állatok koponyájából, hogy lefejezték őket. Ötven másodperccel azután, hogy az állatok elvileg már eszméletlenek voltak, egy tíz másodpercig fennálló agyhullámot sikerült észlelni. A kutatók ezt nevezték el a "halál agyhullámának", és feltételezik, hogy a megkésett jel az idegsejtek elektromos aktivitásának teljes összeomlását jelzi.

Az ábrán az élő állatok lefejezése után, az ötvenedik másodperc környékén megjelenő agyhullámok láthatóak

Segíthetne-e ez az agyhullám az újraélesztésnél?

Hasonló agyhullámot már nemcsak a patkányoknál, hanem az embereknél is megfigyeltek. Lakhmir Chawla és munkatársai hét haldokló agyi aktivitását mérték közvetlenül a halál beállta előtt, szintén EEG-vel. Itt is, a lefejezett patkányokéhoz hasonló aktivitásemelkedést sikerült kimutatni, ami mindössze fél, illetve maximum három percig tartott.

Megtudhatnának-e valamit az orvosok az agy állapotáról akkor, ha az újraélesztések során az EEG-hullámokat is megmérnék? "Az EEG-vizsgálat kétségkívül kimutatja, hogy az agy mely területei nem mutatnak elektromos aktivitást, így ez igazolhatja az agyhalál diagnózisát is. A beteg sorsát érintő döntések szempontjából azonban nincs értelme annak a kérdésnek, hogy ez hány másodperc után jelenthető ki. Az EEG a gyakorlatban nem úgy fordul elő, mint a szívmonitorozás, ahol folyamatosan követhető a szív tevékenysége és szükség esetén azonnal beavatkoznak" - mondta az [origo]-nak dr. Oberfrank Ferenc, a Kísérleti Orvostudományi Intézet ügyvezető igazgatója.

Lence Becker, a philadelphiai Pennsylvania Egyetem kutatója azonban annak lehetőségét sem veti el, hogy az EEG-t esetleg rendszeresen is elkezdjék használni az újraélesztések során. "Nem tesszük rá az elektródákat azokra, akiket újraélesztünk, de az új eredmények alapján akár ez sem lenne értelmetlen. A most azonosított agyhullám ugyanis visszajelzést adhatna arról, hogy az újraélesztési kísérletek milyen módon befolyásolják a beteg agytevékenységét. Az is lehet, hogy a megkésett agytevékenység egy utolsó kísérlet arra, hogy az agy újraindítsa a szívet" - mondta a New Scientistnek Becker.

Bizonytalan, hogy mennyi idő után károsodik az agy

Jelenleg nem mondható meg pontosan, hogy agyunk meddig marad életképes, ha megszűnik az oxigén- és a vérellátás. Egyes adatok szerint ez átlagosan maximum tizenöt perc, de vannak adatok ennél jóval hosszabb visszatérésre is. Az sem határozható meg pontosan, hogy milyen károsodások következnek be ilyenkor. "Vannak esetek, amikor már öt perc is tartós károsodást okoz, máskor viszont harminc perc után sincs jelentős eltérés a normálistól. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az agykárosodás nem feltétlenül a vérkeringés leállásakor, hanem annak újraindulásakor következik be. A hirtelen térfogatnövekedés és az anyagcserelökés ilyenkor sokkal több kárt csinál" - mondta dr. Bárdos György egyetemi tanár, az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének igazgatója.

Az is változó, hogy az agy különféle szövetei mennyi ideig tűrik el az oxigénhiányt, és emiatt sem egyértelmű, hogy kinél, mennyi ideig érdemes próbálkozni az újraélesztéssel. "Felnőtteknél ez általában 20-30 perc között szokott lenni, gyermekeknél pedig valamivel hosszabb idő. Ami tény, hogy minél több idő telik el a keringésmegállás és a keringés sikeres újraindítása között, annál valószínűbb az egyre súlyosabb mértékű agykárosodás" - mondta dr. Fülesdi Béla, a Debreceni Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszékének vezetője.

Egy további tényező az alacsony testhőmérséklet, hiszen ilyenkor csökken a szervezet oxigénszükséglete. Kihűlt állapotban így számottevően megnőhet az agykárosodás nélkül túlélhető időszak hossza. "Ha az agyhalál szempontjából tekintjük, nem az az izgalmas kérdés, hogy milyen sokáig van értelme az újjáélesztés folytatásának, hanem inkább az, hogy milyen korán sikerült megkezdeni a hatékony újraélesztési kísérleteket. Volt olyan fiatal hölgybetegem, aki újraélesztés, majd többhónapos, reménytelennek tűnő kóma után - a szinte teljesen lapos EEG-görbék ellenére - épségben visszatért az életbe, sőt később még egészséges gyermeknek is életet adott" - mondta dr. Buda Botond ideggyógyász, igazságügyi neurológus szakértő.

Hogyan definiálják jelenleg az agyhalál fogalmát?

Az orvostudomány a klinikai halál, a biológiai halál és az agyhalál fogalmait különbözteti meg. A klinikai halál állapotában az életjelenségek (keringés, légzés, agyműködés) átmenetileg szünetelnek, de ez az állapot visszafordítható. A biológiai halál állapotában ezzel szemben visszavonhatatlanul megszűnik a szervezet életképessége. Agyhalálról akkor beszélünk, ha az agy - az agykéreg és az agytörzs - működése teljes mértékben és visszafordíthatatlanul megszűnt. Ebben az esetben a légzőközpont sem képes a működésre, és ez az, ami az agyhalált megkülönbözteti a vegetatív állapottól (az életfontosságú központokat tartalmazó agytörzs funkciói ilyenkor még visszatérnek).

"A legújabb tudományos felfedezések időről időre vitákat ébresztenek arról, hogy pontosan mikor is beszélhetünk véglegesen megszűnt agyműködésről. Ez érthető, hiszen a világmindenség legbonyolultabb szerkezetéről van szó, az orvosi technológia fejlődésével pedig újabb és újabb vizsgálatok jönnek szóba. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy amíg nem sikerül bizonyítani, hogy visszafordíthatatlan és az élettel összeegyeztethetetlen agykárosodás következett be, addig mindent meg kell tenni a beteg életfunkcióinak fenntartásáért és az újraélesztésért" - mondta Oberfrank.