Egy régen várt csont alapján már két lábon járt Lucy, mindannyiunk őse

Régóta tartó vita végére tehet pontot egy Afrikában nemrég feltárt 3,2 millió éves lábközépcsont. Az ősmaradvány, amelynek kora meggyezik a híres emberős, Lucy korával, nyomós bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az akkoriban élt emberelődök már két lábon jártak.

Egészen mostanáig megoszlott az ember evolúcióját kutató paleoantropológusok véleménye arról, hogy a mintegy 3-3,8 millió éve Afrikában élt emberelődök állandóan két lábon jártak-e, vagy csak időnként egyenesedtek fel. A szakemberek egy része eddig úgy vélte, hogy az akkoriban élt, az ember evolúciójában feltehetően kulcsszerepet betöltő Australopithecus afarensis képviselőinek járása átmenetet képviselhetett a csimpánzok mellső végtagra támaszkodó mozgása és a felegyenesedett, két lábon járás között. A vita eldöntését az is nehezítette, hogy a kutatók nem tudták, kialakult-e az A. afarensisnél a két lábon járásra jellemző lábboltozat, ugyanis eddig nem találtak abból az időből származó lábfejcsontokat.

Ezért számít igen fontos leletnek az etiópiai Hadarban fölfedezett 3,2 millió éves lábközépcsont, amelyről a Science legújabb számában megjelent cikkükben számol be három kutató: Carol Ward, a Missouri Egyetem, valamint William Kimbel és Donald Johanson, az Arizona Állami Egyetem Emberi Eredet Intézetének munkatársai.

A most felfedezett lábközépcsont egy mai ember lábába illesztve

A Science-ben leírt négyes lábközépcsont görbültsége nagyon erős bizonyítékkal szolgál a lábboltozat meglétére, így a szerzők amellett érvelnek, hogy a faj járásmódja már hasonlított a modern emberére. A lelet Hadar 333-as lelőhelyéről (amelyet általában csak "Első családi helyként" emlegetnek) származik. Ez Kelet-Afrika leggazdagabb A. afarensis lelőhelye, ahonnan idáig legalább 17 egyedhez tartozó több mint 250 maradvány került elő.

Az emberek lábfejében - a főemlősök közt egyedülálló módon - két boltozat található: egy hosszanti és egy haránt irányú. Ezeket a lábközépcsontok alakítják ki, és a talp izmai tartják fenn. A boltozatok két fontos feladatot látnak el a két lábon járás közben. Emelést, amikor a lábfej ellökődik a talajtól, és ütközéselnyelést, amikor a lábfej a lépés befejezésekor újra találkozik a talajjal. Az emberszabású majmok lábfejéből hiányoznak az állandó boltozatok, és lábfejük rugalmasabb, mint az emberi lábfej. A nagy lábujjuk pedig rendkívül mozgékony, ami fontos a mászáshoz. Az A. afarensis lábfején egyetlen ilyen, a majmokra jellemző tulajdonság sem figyelhető meg.

A hadari 333-as ásatási hely

A most megtalált, négyes lábközépcsont felépítése a kutatók szerint egyértelműen alátámasztja azt, hogy az A. afarensis - amelynek leghíresebb képviselője a 3,2 millió éves Lucy - már fölegyenesedve, két lábon járt, és nem volt ráutalva arra, hogy fára mászva keressen menedéket. Az, hogy a lábboltozat ilyen korán megjelent az evolúciónk folyamán, arra utal, hogy lábfejünk egyedi felépítése alapvető fontosságú az emberi helyváltoztatáshoz - mondja Ward.

A másik kutató, Kimbel azt is elmondta, hogy a Hadarban zajló ásatások folyamán az A. afarensis csontvázának még számos olyan ritka része is előkerült, amely kritikus fajunk evolúciójának megértéséhez. Ezeknek a leleteknek az elemzése most folyik, úgy hogy további nagy jelentőségű bejelentések várhatók.

Forrás: Science/AAAS

* * *

A kutatók Lucy maradványai alapján korábban úgy gondolták, hogy az A. afarensis még nem járt teljesen felegyenesedve, s ezt elsősorban kis méretével (120 centiméter) magyarázták. Egy ennek ellentmondó felfedezés volt a 2010 júniusában bejelentett példány, melynek maradványaira Etiópiában találtak rá. A Kadanuumuu névre keresztelt lelet idősebb Lucynél, és a felfedezők szerint ez is bizonyítja, hogy az emberősök már a Homo nemzetség kialakulása előtt is két lábon jártak.

Az A. afarensis fontos evolúciós láncszem az ember evolúciójában. Valószínű, hogy a Homo nemzetség innen származtatható, esetleg további átmeneti formákon keresztül. Egy ugyancsak 2010-ben bemutatott, Australopithecus sediba névre keresztelt faj végre tisztázhatja a korai emberfélék és a Homo nem első képviselői közötti evolúciós kapcsolatot (lásd korábbi cikkünket).

Az A. afarensis egyébként egyre több meglepetést tartogat számunkra. Egy nemzetközi kutatócsoport két olyan állati csontmaradványra bukkant Etiópiában, amelyen kőszerszám okozta karcolásnyomok láthatók. A csontok korát 3,4 millió évesre teszik, ami majdnem egymillió évvel több, mint az eddig ismert legkorábbi hasonló lelet. Ez azt jelenti, hogy az egyik legismertebb emberős, Lucy és fajtársai már használhattak primitív kőeszközöket az állati maradványok feldarabolására.