Fekete lyukak hatalmas gyűrűje született egy galaxisütközés után

Egy tóba dobott kavics nyomán támadó hullámokhoz hasonlóan terjedt a csillagkeletkezés egy szétzilált spirális galaxisban. Az új csillagok közül több már fekete lyukként végezte, és elárulja őket környezetük heves röntgensugárzása.

Két galaxis ütközésének eredménye látható a mellékelt képen olyan formában, ahogy emberi szem sosem pillanthatná meg. A felvétel ugyanis egy kompozitkép, amely a röntgen- és az optikai hullámhosszakon együtt mutatja a célpontot. A Chandra-űrtávcső röntgenméréseit rózsaszín árnyalat, a Hubble-űrtávcső felvételét pedig vörös, zöld és kék színek jelzik.

A felvétel a bolygónktól 430 millió fényévre lévő Arp 147 jelű kölcsönható galaxispárosról készült. A jobbra megfigyelhető objektum spirális, a balra látható pedig elliptikus galaxis volt a találkozó előtt - a képen látható alakok viszont nehezen sorolhatók be a klasszikus rendszerbe, mivel a kölcsönhatás eltorzította őket.

A két kölcsönható galaxis. A kép jobb oldalán lévő galaxis gyűrűjében intenzív a csillagkeletkezés (NASA, CXC, MIT, Rappaport, STScI)

A találkozó a jobbra látható galaxisban egy olyan kifelé haladó lökéshullámot indított el, amely útja mentén gyűrű alakban összepréselte a csillagközi anyagot. Ettől sok fiatal égitest született, amelyek kékes színben mutatkoznak a képen. Az ilyen nagytömegű csillagok mindössze néhány millió év alatt felélik "üzemanyagukat", és szupernóvaként felrobbannak - neutroncsillagot vagy fekete lyukat hagyva hátra.

A gyűrűben mutatkozó rózsaszín foltok jelzik azokat a robbanás után visszamaradt égitesteket, amelyek kettőscsillag rendszerekben találhatóak, és csillagtársukról anyagot szívnak el. Ez az anyag a neutroncsillagra vagy fekete lyukba spirálozik, miközben felforrósodik és röntgensugárzást bocsát ki.

Az így megfigyelt objektumok egy része mindenképpen fekete lyuk, sugárzásuk ugyanis annyira intenzív, hogy a központi égitest tömege 10-12-szerese a Nap tömegének - neutroncsillag pedig nem lehet ilyen nehéz.

Az infravörös tartományban üzemelő Spitzer-űrtávcső és a ultraibolya tartományra érzékeny GALEX műhold mérései alapján azt is sikerült megbecsülni, hogy a csillagkeletkezés közel 15 millió éve lehetett a legintenzívebb - pontosabban 15 millió évvel azt megelőzően, hogy az objektumok ma megfigyelt sugárzása mintegy 430 millió éve elindult felénk.

A balra látható csillagvárosnál szintén láthatunk egy gyűrű alakzatot. Feltehetőleg ebben az objektumban is az ütközés (avagy a két galaxis egymáson történt áthaladása) nyomán fellépett kölcsönhatás hozta létre a körkörös formát.

Ajánlat:

• Leleplező kép egy óriás fekete lyukról
• Megtalálták a legfiatalabb közeli fekete lyukat
• Gigantikus méretű és tömegű a legnagyobb fekete lyuk