Röntgensugarak mutatták ki az ősi kígyó betemetett lábát

Egy továbbfejlesztett eljárásnak köszönhetően újabb bizonyíték került elő arról, hogyan váltak a kígyók lábatlan állatokká. A kutatók körében máig vitatott kérdés, hogy a csúszómászó hüllők tengeri vagy szárazföldi gyíkokból alakultak-e ki.

Egy új röntgensugaras képalkotó technológia segítette a kutatókat abban, hogy jobban megértsék azt az evolúciós folyamatot, amely során a kígyók elveszítették lábaikat. A paleontológusok reményei szerint az új adatok segítenek megoldani a mostanában felforrósodott vitát a kígyók eredetével kapcsolatban. Még mindig megoldatlan ugyanis az a kérdés, hogy a kígyók egy szárazföldi vagy egy óceánban élő gyíkból alakultak ki. Az új és nagyon részletes háromdimenziós képek feltárták, hogy a vizsgált ősi kígyó lábcsontjainak belső szerkezete leginkább a ma élő szárazföldi gyíkok lábához hasonlít.

A párizsi Természettudományi Múzeum és a Grenoble-ban található Európai Szinkrotron-Sugárzási Létesítmény (ESFR) kutatói a Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat legújabb számában publikálták eredményeiket. A röntgensugaras méréseket Grenoble-ban végezték el, majd a németországi Karlsruhe-ban kifejlesztett eszköz segítségével készítették el a rekonstrukciót.

Mindössze három olyan kígyómaradványt ismerünk, amelyeknél a láb is fosszilizálódott. A mostani mérés során az Eupodophis descouensi példányt használták, amelyet tíz évvel ezelőtt fedeztek fel a 95 millió éves libanoni üledékes kőzetekben. A körülbelül 50 centiméter hosszú példány apró, 2 centiméteres lábakat viselt, amelyek az állat medencéjéhez kapcsolódtak. A lelet kulcsfontosságú a kígyók evolúciójának megértéséhez, mivel ez egy átmeneti evolúciós szakaszt képvisel, amikor a kígyók még nem teljesen veszítették el a végtagjaikat, amelyeket a korábban élt gyíkoktól örököltek. A kőzet felszínén az ősmaradványnak csak az egyik lába látszott, a másikról pedig azt gondolták, hogy a bezáró kőzetben rejtőzik.

Forrás: A. Houssaye

Az

korábban rejtett második lábának a háromdimenziós képe, melyet a szinkrotron röntgensugaras felvételek alapján rekonstruáltak. A csontokat mesterségesen színezték annak érdekében, hogy megállapítsák a csontok belső szerkezetét és kimutassák, hogyan növekedett a kígyó lába

Ezt a rejtőzködő lábat mutatták most ki teljes részletességgel a szinkrotron röntgensugaraknak köszönhetően. A nagy felbontású, háromdimenziós képek és különösen a betemetett láb finom részletei arra utalnak, hogy ez a faj azért veszítette el a lábait, mert lassabban vagy rövidebb ideig növekedtek, mint a test többi része. A kutatók azt is kimutatták, hogy a rejtett láb térdben hajlott meg, négy bokacsontja volt, a lábujjcsontok viszont teljesen hiányoztak.

A kutatók egy új képalkotó technikát, a szinkrotron laminográfiát használták, amelyet speciálisan a nagyméretű és lapos példányok vizsgálatára fejlesztettek ki. Ez hasonlít a komputer tomográfhoz, amelyet számos kórházban alkalmaznak, de itt koherens szinkrotron röntgensugarat használnak a néhány mikrométeres részletek feltárására. Ez mintegy ezerszer kisebb, mint amit a kórházi CT-szkennerekkel el lehet érni. A vizsgált példányt megdöntött szögben forgatják a nagyenergiájú röntgensugár előtt, és több ezer kétdimenziós kép készül el, mire a példány 360 fokban elfordul. Ezekből az egyedi képekből lesz aztán a nagyfelbontású, háromdimenziós rekonstrukció. A módszer előnye, a nagy felbontás mellett, hogy roncsolásmentesen lehet vizsgálni az egyedi, pótolhatatlan értékeket képviselő gerinces maradványokat.

Kisfilm a fosszilis Eupodophis descouensi lábának háromdimenziós rekonstrukciójáról, melyet számítógépes laminográfia segítségével állítottak elő a francia és német kutatók