Meglepő kísérleti eredmények háromkezű emberekkel

Régi elképzelés, hogy testképünk tökéletesen rögzült emberi felépítésünkhöz, vagyis nem tudnánk például feldolgozni az érzést, hogy két fejünk vagy egy számon felüli lábunk van. Svéd kutatók azonban meglepő eredményekkel álltak elő: állításuk szerint egy extra kezet különösebb gond nélkül be tudunk építeni a testképünkbe.

Henrik Ehrsson és munkatársai (Karolinska Institutet) kísérletükben 154 egészséges önkéntesen vizsgálták testképük érzékelését. Azt tapasztalták, hogy ha egy az eredetihez hasonló műkezet erősítenek a kísérleti alany végtagja mellé, majd a mű- és a valós kezet látszólag egyszerre érintik meg, akkor az alany úgy érzi, mintha a műkezét is megérintették volna, azaz két jobb kéz illúzióját éli meg. Egy másik kísérletben kést tartottak az alanyok keze vagy extra műkeze fölé, és azt tapasztalták, hogy a kísérletben részt vevők számon felüli kezüket is az eredetihez hasonlóan féltették, amikor az "extra kéz" illúzióját élték át.

Az alanyokat meglepően egyszerűen rá lehetett venni a háromkezűség átélésére. Az egyes jelentkezőket egy asztalhoz ültették, kezeiket kényelmesen az asztalra kellett tenniük. A bal kéz elé egy paravánt húztak, ami válltól lefelé kitakarta azt az alany látómezejéből, a jobb karra pedig válltól csuklóig egy lepedőt terítettek. Így az alany csak a jobb kézfejét látta biztosan az asztalon (lásd az alábbi képeken). Ezután a jobb kart letakaró lepel alá egy gumiból formázott, élethűen kialakított műkezet is helyeztek, melynek csuklója szintén kilátszott. Így az alany immár két jobb tenyeret figyelhetett maga előtt az asztalon, jóllehet nyilvánvalóan az egyik a tudomása szerint is csak egy megformázott gumikéz volt. Amikor azonban a kísérletet végző szakemberek az alany szeme láttára egy ecsettel egyszerre érintették meg az alany valódi mutatóujját, és ugyanazt a pontot a műkézen, akkor a résztvevőknek a beszámolójuk szerint az az érzésük volt, mintha két jobb kezüket érintették volna meg.

Az illúzió kialakítása a kísérleti alany szemszögéből (balra), és a késsel fenyegetett műkéz (jobbra).

"Az történik, hogy az agy hirtelen nem tudja eldönteni, melyik kéz tartozik a testhez" - mondja Arvid Guterstam, a kísérletben részt vevő egyik kutató. "Azt várnánk, hogy ilyenkor csak az egyik kéz érződik sajátként, a valódi. Azonban meglepetésünkre úgy találtuk, hogy az agy úgy oldja fel ezt a problémát, hogy mindkét jobb kezet a test részeként értelmezi, minek következtében a résztvevők egy extra kéz létét érzékelik."

A kísérleteket kiterjesztették más végtagokra is, azonban ha a jobb kéz mellett egy extra bal kéz vagy egy láb "bújt elő" a lepedő alól, azt az alanyok nem érezték a sajátjuknak. Az extra jobb kézzel azonban olyan hatékonyan működött az illúzió, hogy az alanyok akár egy esetleges sérüléstől is féltették. A következő vizsgálatban ugyanis éles kést tartottak a jobb kézfejek fölé. A tenyér izzadásának mérésével a kutatók eközben azt is mérték, hogy mennyire félti valójában az alany az igazi, illetve extra, művi tenyerét. Az előbbi kísérlethez hasonlóan itt is azt kapták, hogy a gumikéz fenyegetése is izzadást váltott ki a valódi tenyérből, azaz az alanyok harmadik kezüket is féltették a sérüléstől.

A PloS ONE tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint négy fő feltétele van annak, hogy az alany harmadik kezet is érzékeljen. Először is a láthatóval azonos szimmetriájú kézre van szükség, azaz a jobb kéz figyelése esetén a gumikéznek is jobb kéznek kell lennie. Másodszor a megfelelő oldal mellett a megfelelő végtagra van szükség, a jobb kéz mellett felhasznált jobb láb nem hoz eredményt. Harmadszor a mű és a valódi végtag térbeli pozíciójának is hasonlónak kell lennie, ha például az alany valódi tenyere lefelé fordított, az illúzió megéléséhez a műkéznek is ugyanebben a helyzetben kell lennie. A végső kritérium pedig, hogy a műkéz érintésének látványa egybe kell essen a valódi kéz érintésének látványával és tapintásélményével is. Ezek együttvéve a tudósok szerint arra engednek következtetni, hogy a számon felüli kéz tulajdonlásához a műkezet abban a pozícióban kell látni, ahogy a valódi kezet tulajdonosa érzi, vagyis a műkézről érkező vizuális információnak egyeznie kell a valódi kéz propriocepciós (térbeli helyzet érzékelés) érzetével. Emellett pedig egyeznie kell a két kézről érkező vizuális, illetve a valódi kézről bejövő tapintási érzetnek is.

Az extrakéz-érzés összevetése (balra) a már ismert "gumikéz-illúzióval" (jobbra)

Ez utóbbi tulajdonságok egybevágnak korábbi vizsgálatokkal, melyekben az alany kezét teljesen letakarták, majd egy látható és az igazihoz hasonló műkezet a takarásban lévő valódival együtt ingereltek (lásd a fenti képeken). Ekkor az alanyok úgy érezték, mintha a látott műkéz a valódi végtagjuk lenne, takarásban lévő jobb kezük pedig szinte nem is létezne. Ehrssonék szerint azonban a mostani háromkezes érzet merőben különbözik ettől, hiszen itt nem kicserélődik a testkép egy darabja, hanem új résszel egészül ki. Ez szerintük arra is bizonyíték, hogy az emberrel általában asszociált testkép szükség esetén könnyen megváltozhat, azaz képes feldolgozni az extra végtagok jelenlétét is.

A tanulmány készítői messzemenő következtetéseket vonnak le eredményeikből. "Lehetségessé válhat a jövőben például egy gutaütést kapott betegnél, akinek az egyik oldala lebénult, hogy egy műkezet használjon, miközben bénult keze sem esik ki a páciens testképéből" - mondta Ehrsson. "De akár az is elképzelhető, hogy a komoly igénybevételt jelentő munkák végzői egy extra kéz segítségét is igénybe vehetik, például tűzoltók mentőakciók során vagy mentősök munkavégzésük közben" - mondta.