Először mérték meg a Naprendszer fényszennyezését

A Naprendszertől távolodó Voyager-űrszondák első alkalommal mutatták ki a Tejútrendszerből származó fényszennyezést, amitől nem látjuk az ég leghalványabb részleteit.

Nemcsak a Föld felszínén van zavaró fényszennyezés, a Naprendszeren belülről sem látni olyan jól az égboltot, mint kívülről. A Voyager-űrszondák az első emberkéz készítette űreszközök, amelyek kijutottak a Naprendszer belső térségéből, és elsőként végeztek méréseket a Naprendszeren kívülről.

Az űrszondák méréseiket egy speciális hullámhosszon, az úgynevezett Lyman-alfa vonalon végezték. Ez a sugárzás akkor lép fel, amikor egy hidrogénatomban lévő elektron a másodikról az első legalacsonyabb energiaszintre ugrik, és eközben elektromágneses sugárzást, egy fotont bocsát ki.

Rosine Lallement (Observatoire de Paris, CNRS) és kollégái a Science folyóirat legfrissebb számában közöltek cikket a saját galaxisunkból származó sugárzás első megfigyeléséről. A Lyman-alfa sugárzás jellegzetesen aktív csillagkeletezést mutató térségekben figyelhető meg. A szakemberek már régóta ismerik és használják is ezt a hullámhosszt, de csak távoli galaxisoknál. A saját Tejútrendszerünkben jelentkező Lyman-alfa sugárzást azonban a Naprendszer belső térségét kitöltő hidrogéngázon bekövetkező fényszóródás elmossa és láthatatlanná teszi.

A két Voyager már kijutott ebből a térségből, ezért zavaró tényező nélkül képesek ezt a sugárzást vizsgálni. A szakemberek a Voyager-szondák ultraibolya spektrométere segítéségével kimutatták, hogy a sugárzás létezik, és valóban a Tejútrendszer néhány aktív, csillagkeletezést mutató térségének irányából a legerősebb. A megfigyelések a távoli galaxisoknál észlelt hasonló emisszió értelmezéséhez nyújthatnak segítséget.

Film a Voyager-küldetésről (NASA)