A kutatók az SS Leporis jelű kettőscsillagot figyelték meg, amelyben a két égitest 260 napos periódussal kering egymás körül, nagyjából a Föld-Nap távolságban. A páros közül a nagyobb és hűvösebb, felfúvódott légkörű objektum felszíne ennek a távolságának a negyedéig ér (kiterjedt légköre miatt). Utóbbi égitest tehát közel akkora, mint a Merkúr pályájának átlagos mérete.
Három felvétel a két, egymás körül keringő csillagról (ESO/PIONIER/IPAG)
A kisebb és forróbb csillag elszívja a nagyobbik anyagát, annak közel felét "felemésztette" már. A csillagok közötti hasonló anyagátadás nem ritka jelenség, azonban az ilyen folyamatok során a nagyobbra fúvódott égitestről gázáramlás zajlik kisebb társa felé. A mostani megfigyelés érdekessége, hogy az anyagátadás itt nem ezen a módon történik.
Részletes megfigyelésekkel sikerült kizárni, hogy ilyen anyaghíd kötné össze a két égitestet, illetve a nagyobb óriáscsillag mérete sem elegendő ahhoz, hogy ilyen módon történjen a folyamat. A feltételezések szerint a nagyobb méretű objektum intenzív csillagszele révén veszít gázt, amelyet társa gravitációs terével befog, és fokozatosan saját anyagává alakítja. A szakemberek "szelíd vámpírnak" nevezték el a kisebb objektumot.
A megfigyelésre a chilei Paranal Obszervatórium 8,2 méteres VLT-távcsöveivel került sor, amikor kísérleti jelleggel úgynevezett interferométer üzemmódban használták őket. Ekkor a négy távcsőből érkező fény egy képet alkot. Az így készült mérések előnye, hogy felbontásuk közel akkora, mintha az egy olyan nagy távcsővel készülne, amelynek tükörátmérője megegyezne a két egymástól legmesszebb lévő távcső közötti távolsággal. A rendszer kísérleti képei közel 50-szer részletesebbek, mint a Hubble-űrtávcső fotói. A következő időszakban további objektumokat vizsgálnak hasonló módon, és finomítják a nagy felbontóképességű mérés eljárását.
Kisfilm a VLT rendszer működéséről (ESO)